hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2001;11(5)


Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában


Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában
Balázs Margit, Ádány Róza
| | |
 
Napjainkban a molekuláris morfológiai módszerek térhódítása a laboratóriumi medicinában nem pusztán a módszertani újdonság erejével hat, de diagnosztikai szinten is forradalmi változást jelent. Mára a rutindiagnosztikában is szinte mindennapossá váltak azok a technikák, amelyeket korábban csak az alapkutatásban alkalmaztak. A genetikai változások kimutatását célzó módszertan fejlődése oda vezetett, hogy a laboratóriumi diagnosztika nemcsak a betegségekhez társuló, a betegségre általában nem specifikus patobiokémiai történéseket, illetve az ezek következtében kialakult elváltozásokat tárja fel, de a betegség hátterében álló genetikai elváltozás( ok) azonosításával esetenként oki diagnózis felállítására is képes. Minőségi változást jelent, hogy az egyre tökéletesedő módszerekkel nemcsak a betegségspecifikus eltérések, hanem a betegség iránti fokozott egyéni (esetenként populációs szintű) fogékonyság, azaz az adott betegségre nézve a genetikailag meghatározott veszélyeztetettség is kimutatható. A klasszikus genetikai mikroszkópos morfológiai módszertant, a citogenetikát számos laboratóriumban ma már egyre inkább kiegészítik, sőt egyes esetekben felváltják a különböző in situ hibridizációs technikák. Ezekkel a módszerekkel sejtek és szövetek (köztük tumorok) kromoszomális szintű vizsgálata valósítható meg akár egy (de legfeljebb néhány) napon belül, anélkül, hogy a sejteket mesterséges körülmények között tenyésztenénk/manipulálnánk, és így az eredeti genetikai eltéréseket esetleg megváltoztatnánk. Lehetőség nyílik a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, illetve a környezeti expozíció által indukált kromoszomális eltérések gyors kimutatására is.

Kulcsszavak

in situ hibridizáció, molekuláris citogenetika, tumorprogresszió, genetikai markerek, komparatív genomiális hibridizáció

Kapcsolódó anyagok

Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában

A hypothalamicus neuroszekretoros rendszerek glutamáterg fenotípusa: új szempont a centrális neuroendokrin szabályozásban

A nucleus interstitialis Cajal VIP/PHI neuronjainak a projekciói patkányban

A daganatos megbetegedések patobiológiai alapjai

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Helicobacter pylori-fertőzés A diagnózis és a kezelés gyakorlati kérdései

Jelen ismereteink szerint a Helicobacter pylori a fekélybetegség patogenezisének döntő faktora. A fekélybetegek mintegy 70-80%-a hordozza a baktériumot, a baktérium legtöbbször az antrumnyálkahártya felszíni nyákjában kolonizálódik. A baktérium kiirtása, eradikációja az esetek döntő többségében, 85-90%-ban a fekély végleges gyógyulását eredményezi. A kezelés indikációit és a kezelésre alkalmas gyógyszer-kombinációkat nemzetközi konszenzusértekezletek alapján készült javaslatok körvonalazzák.

Tovább


Jelentés a 2000. évi magyarországi gasztroenterológiai endoszkópos tevékenységről

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciója folytatja az endoszkópos adatok országos összesítését, az eredmények és a főbb forgalmi mutatók évenkénti táblázatos közzétételét. Az egyes munkahelyek felszereltségét, szakember- ellátottságát, endoszkópos állományát, az eszközök dezinficiálásának kérdéseit nem kívánjuk kommentálni, az alulfinanszírozottság állapota pedig évek óta ismert.

Tovább


INSIGHT

Kezelés: Nifedipin elnyújtott hatású változata (GITS: gastrointestinal transport system) 30 mg/nap, vagy Co-amilozid (hydrochlorothiazid 25 mg + amilorid 2,5 mg) napi egy tabletta. Ha a vérnyomás 20/10 Hgmm-nél kisebb mértékben csökkent, vagy 140/90 Hgmm-nél nem lett alacsonyabb, a dózist megkettõzték, ha ez sem volt elégséges, az addigi kezelést napi 25 mg atenolollal vagy 5 mg enalaprillal egészítették ki, végül negyedik lépcsõként még ehhez bármilyen más vérnyomáscsökkentõt lehetett adni, kalciumcsatorna-blokkoló és diuretikum kivételével.

Tovább