VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2001;11(5)


Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában


Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában
Balázs Margit, Ádány Róza
| | |
 
Napjainkban a molekuláris morfológiai módszerek térhódítása a laboratóriumi medicinában nem pusztán a módszertani újdonság erejével hat, de diagnosztikai szinten is forradalmi változást jelent. Mára a rutindiagnosztikában is szinte mindennapossá váltak azok a technikák, amelyeket korábban csak az alapkutatásban alkalmaztak. A genetikai változások kimutatását célzó módszertan fejlődése oda vezetett, hogy a laboratóriumi diagnosztika nemcsak a betegségekhez társuló, a betegségre általában nem specifikus patobiokémiai történéseket, illetve az ezek következtében kialakult elváltozásokat tárja fel, de a betegség hátterében álló genetikai elváltozás( ok) azonosításával esetenként oki diagnózis felállítására is képes. Minőségi változást jelent, hogy az egyre tökéletesedő módszerekkel nemcsak a betegségspecifikus eltérések, hanem a betegség iránti fokozott egyéni (esetenként populációs szintű) fogékonyság, azaz az adott betegségre nézve a genetikailag meghatározott veszélyeztetettség is kimutatható. A klasszikus genetikai mikroszkópos morfológiai módszertant, a citogenetikát számos laboratóriumban ma már egyre inkább kiegészítik, sőt egyes esetekben felváltják a különböző in situ hibridizációs technikák. Ezekkel a módszerekkel sejtek és szövetek (köztük tumorok) kromoszomális szintű vizsgálata valósítható meg akár egy (de legfeljebb néhány) napon belül, anélkül, hogy a sejteket mesterséges körülmények között tenyésztenénk/manipulálnánk, és így az eredeti genetikai eltéréseket esetleg megváltoztatnánk. Lehetőség nyílik a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, illetve a környezeti expozíció által indukált kromoszomális eltérések gyors kimutatására is.

Kulcsszavak

in situ hibridizáció, molekuláris citogenetika, tumorprogresszió, genetikai markerek, komparatív genomiális hibridizáció

Kapcsolódó anyagok

Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában

A hypothalamicus neuroszekretoros rendszerek glutamáterg fenotípusa: új szempont a centrális neuroendokrin szabályozásban

A nucleus interstitialis Cajal VIP/PHI neuronjainak a projekciói patkányban

A daganatos megbetegedések patobiológiai alapjai

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

INSIGHT

Kezelés: Nifedipin elnyújtott hatású változata (GITS: gastrointestinal transport system) 30 mg/nap, vagy Co-amilozid (hydrochlorothiazid 25 mg + amilorid 2,5 mg) napi egy tabletta. Ha a vérnyomás 20/10 Hgmm-nél kisebb mértékben csökkent, vagy 140/90 Hgmm-nél nem lett alacsonyabb, a dózist megkettõzték, ha ez sem volt elégséges, az addigi kezelést napi 25 mg atenolollal vagy 5 mg enalaprillal egészítették ki, végül negyedik lépcsõként még ehhez bármilyen más vérnyomáscsökkentõt lehetett adni, kalciumcsatorna-blokkoló és diuretikum kivételével.

Tovább


Az ischaemiás colitis diagnosztikája és terápiája

Az ischaemiás colitis többnyire az arteria mesenterica inferior ellátási területének limitált keringési zavara következtében jön létre. Leggyakrabban diffúz arteriosclerosis vagy csökkent balkamra-funkció részjelenségeként alakul ki, de előfordulhat a hasi aorta rekonstrukciós műtéteit követően is. Előfordul fiatal betegeken is kokainabúzus, thrombophylia és vasculitis következményeként.

Tovább


Gyulay Pál emlékezete

Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem korát feltáró munkákban gyakran felbukkan a Padovában orvosi és jogi diplomát szerzett, tollal, karddal jól bánó és gyakran cselszövéssel is élõ tudós erdélyi kancelláriai titkár, Gyulay Pál (1550-1592) neve. Kortársai gyakran hangsúlyozták, hogy plebejussorból emelkedett ki, fõúri támogatással tanult Itáliában.

Tovább


Helicobacter pylori-fertőzés A diagnózis és a kezelés gyakorlati kérdései

Jelen ismereteink szerint a Helicobacter pylori a fekélybetegség patogenezisének döntő faktora. A fekélybetegek mintegy 70-80%-a hordozza a baktériumot, a baktérium legtöbbször az antrumnyálkahártya felszíni nyákjában kolonizálódik. A baktérium kiirtása, eradikációja az esetek döntő többségében, 85-90%-ban a fekély végleges gyógyulását eredményezi. A kezelés indikációit és a kezelésre alkalmas gyógyszer-kombinációkat nemzetközi konszenzusértekezletek alapján készült javaslatok körvonalazzák.

Tovább