VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(8-9)


A mikrocirkuláció jelentősége artériás betegségekben


A mikrocirkuláció jelentősége artériás betegségekben
Farkas Katalin
| |
 
A mikrocirkuláció anatómiai entitás: az 50 μmnél kisebb átmérőjű erek - arteriolák, kapillárisok és venulák - területét foglalja magába; alapvető feladata a szervek és szövetek anyagcseréjének biztosítása. A cardiovascularis betegségek kutatása során egyre több adat bizonyítja, hogy a mikrocirkuláció zavara fontos szerepet játszik az artériás betegségek patofiziológiájában. A diabetes mellitus szövődményeinek kialakulásában jelentősége már régóta ismert, de újabb kutatások a mikrocirkuláció szerepére utalnak a hypertonia és az atherosclerosis kialakulásában is. A mikrokeringés különböző nem invazív eljárásokkal vizsgálható. A kapillármikroszkópos vizsgálat, a lézer-Doppler-áramlásmérés, valamint a transcutan oxigéntenzió-mérés a tudományos kutatás mellett ma már a klinikai gyakorlatban is terjed. A lézer-Doppler-vizsgálat lehetőséget nyújt a korai működészavar, illetve a microvascularis endotheldiszfunkció kimutatására, a kapillármikroszkópos vizsgálat elsősorban az autoimmun betegségek diagnosztikájában nyújt segítséget. A transcutan oxigéntenzió-mérés a kritikus végtagi ischaemia diagnosztikájában használatos, alkalmas a prognózis megítélésére. Ezeket a speciális vizsgálatokat az érbetegekkel foglalkozó szakorvosok indikálhatják. A családorvosoknak kulcsszerepe van az érbetegek korai felismerésében, ebben a veszélyeztetett egyének egyszerű szűrővizsgálata nyújt segítséget. Érbetegség gyanúja esetén a beteget belgyógyászati angiológiai vagy érsebészeti ambulanciára kell irányítani a további vizsgálatok, illetve terápiás javaslat céljából. A betegek konzervatív kezelésében a komplex cardiovascularis kockázat felderítését, csökkentését, a mikrocirkulációt javító gyógyszeres kezelés egészíti ki.

Kulcsszavak

mikrocirkuláció, endotheldiszfunkció, atherosclerosis, diabeteses microangiopathia

Kapcsolódó anyagok

Az atherosclerosis nemcsak megelőzhető, hanem gyógyítható is

Eddig ismeretlen neuro-immun axis

Lehet a magas húgysavszint a nagyér-atherosclerosis következtében kialakuló akut ischaemiás stroke független rizikófaktora?

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után

Hozzászólások:

Nincs jogosultsága ehhez a cikkhez hozzászólni.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A folyamatos dopaminerg stimuláció jelentősége a Parkinson-kór kezelésében

A Parkinson-kór kezelésében a legnagyobb kihívást a diszkinéziák és a motoros fluktuáció késleltetése, kezelése jelenti. Az úgynevezett késői levodopaszindróma kialakulásáért a pulzatív levodopahatást teszik felelőssé. Több bizonyíték van arra, hogy a fiziológiás állapotot legjobban megközelítő, folyamatos dopaminerg stimuláció csökkenti a diszkinéziákat, és megszünteti a motoros fluktuációt.

Tovább


A colorectalis carcinoma egylépcsős, kolonoszkópos szűrési módja A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium módszertani ajánlása

Az esetek 85%-a úgynevezett „sporadikus carcinoma”, azaz a betegek nem tartoznak a CRC szempontjából egyik magas rizikójú csoportba sem. A tünetek gyakran csak a betegség késői szakaszában jelentkeznek és rendszerint nem specifikusak. A már tünetekkel járó szakban diagnosztizált CRC prognózisa rossz, az ötéves túlélés nem haladja meg az 50%-ot. Emiatt a korai diagnosztika rendkívül fontos, ugyanis teljes gyógyulási esélyt adó kezelés csak a korai szakban diagnosztizált esetekben lehetséges. Mindezek indokolják, hogy egyre több országban javasolják és szervezik a CRC-szűrő programokat.

Tovább


A tiotropium hatása a dohányzó és nemdohányzó COPD-s betegek légzésfunkciójára

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) jelenleg a negyedik-ötödik vezető halálok az ipari világban és 2020-ra a harmadik halálokká válhat. A betegség több évtizeden át kínzó panaszokat okoz, költséges fenntartó kezelést igényel, végül légzési, keringési szövődmények okozzák a beteg halálát.

Tovább


Az inzulin felfedezése

Az orvosi Nobel-díjat 1923-ban az inzulin felfedezőinek ítélték, s e tudományos kutatás története eléggé közismert. A gyógyszer előtt a helyzet tragikus volt, száz beteg közül hatvan cukorbeteg kómában menthetetlenül elpusztult, s a cukorbajos gyermekek mind ilyen sorsra jutottak.

Tovább