VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(8-9)


A folyamatos dopaminerg stimuláció jelentősége a Parkinson-kór kezelésében


A folyamatos dopaminerg stimuláció jelentősége a Parkinson-kór kezelésében
Takáts Annamária
| |
 
A Parkinson-kór kezelésében a legnagyobb kihívást a dyskinesiák és a motoros fluktuáció késleltetése, kezelése jelenti. Az úgynevezett késői levodopaszindróma kialakulásáért a pulzatív levodopahatást teszik felelőssé. Több bizonyíték van arra, hogy a fiziológiás állapotot legjobban megközelítő, folyamatos dopaminerg stimuláció csökkenti a dyskinesiákat, és megszünteti a motoros fluktuációt. A folyamatos striatalis stimuláció többfajta kezelési lehetőséggel biztosítható; ilyen a COMT-gátlás, a kontrollált felszívódású dopaminagonisták, az új bevitelt jelentő tapaszformula, az intrajejunalis levodopainfúzió és a mély agyi stimuláció alkalmazása.

Kulcsszavak

levodopa, pulzatív hatás, dyskinesia, motoros fluktuáció, folyamatos dopaminerg stimuláció

Kapcsolódó anyagok

Előrehaladott Parkinson-kór kezelési lehetőségei: az optimális terápia kiválasztásának szempontjai

Ajánlás a Parkinson-kór előrehaladott stádiumának kezeléséhez

Az egységesített dyskinesia-pontozóskála magyar nyelvi validációja

A hyperlipidaemia követésének komplexitása Parkinson-kórral újonnan diagnosztizált polimorbid beteg esetében

Ritka paroxysmalis mozgászavar: A paroxysmalis dyskinesia kevert típusa

Hozzászólások:

Nincs jogosultsága ehhez a cikkhez hozzászólni.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Biztonságos-e krónikus obstruktív légúti betegségben a folyamatos β2-receptor-agonista terápia?

Mivel a COPD az idősebb kor betegsége, a társbetegségek gyakoribb előfordulása miatt a gyógyszeres kezelés mellékhatásaira fokozott figyelmet kell fordítani. A mellékhatások közül kiemelkedik a cardialis szövődmények klinikai jelentősége, ezért coronariabetegség, szívelégtelenség vagy ritmuszavar társulása esetén ß2-agonista alkalmazásakor fokozott ellenőrzés szükséges

Tovább


Az arthritis psoriatica és gyógyszeres kezelésének lehetőségei

A destruktív ízületi gyulladás a psoriasisban szenvedő betegek 10-30%-ában lép fel; patogenezisében genetikus és immunológiai tényezők egyaránt szerepelnek. A patogenezis alapján új szereket, TNF-alfa-gátlókat (etanercept, infliximab, adalimumab) vezettek be a betegség kezelésére. A betegek kiválasztásakor a biológiai terápia kockázata is mérlegelendő; a korai mellékhatásokon kívül nyomon kell követni a kezelés beszüntetése után jelentkező esetleges késői mellékhatásokat is.

Tovább


Submucosus injekciós polypectomia Esetleírás képekben

Az endoszkópos mucosareszekciót először Tada és munkatársai írták le 1993-ban („lift and cut” technika). Azóta számos módosítása született. A colonban és a rectumban a mucosectomia széles körben használt módszere az úgynevezett egyszerű hurokreszekciós technika. A colon fala mindössze 1,5-2 mm vastag, így gyakran számolhatunk a mélyebb rétegek hőkárosodásával. A laesio alapjához - a submucosába - injektált folyadék biztonságosabbá teszi az eltávolítást azáltal, hogy a laesiót kiemeli, a polip alapja és a serosa közötti távolságot növeli (úgynevezett submucosus injekciós polypectomia).

Tovább


A tiotropium hatása a dohányzó és nemdohányzó COPD-s betegek légzésfunkciójára

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) jelenleg a negyedik-ötödik vezető halálok az ipari világban és 2020-ra a harmadik halálokká válhat. A betegség több évtizeden át kínzó panaszokat okoz, költséges fenntartó kezelést igényel, végül légzési, keringési szövődmények okozzák a beteg halálát.

Tovább