VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2018;28(04-05)


A halál „helye” a családban - A haldoklás mint szerep


A halál „helye” a családban - A haldoklás mint szerep
Mújdricza Ferenc
| |
 
A haldoklás Noyes és Clancy-féle szerepelméleti megközelítésére a hazai szakirodalom csekély figyelmet fordít. Tanulmá­nyomban bemutatom e felfogást, kifejtem kritikáját, majd felvázolom egy megreformált haldoklószerep-koncepció alapjait. Az optimális és kívánatos haldoklószerep ugyanis nem periferizálja és tárgyiasítja, de az e szerep vonzásában radikálisan átstrukturálódó családi viszony- és szereprendszer központjába helyezi a haldoklót. E centrális pozíció révén a haldokló személye valódi érték marad. Normálszerepeinek progresszív elvesztésével végbemenő kiilleszkedésével („a haldoklók elmagányosodása”) párhuzamosan megindulhat a haldoklói reintegráció. A halál így társas jelenséggé válhat. A centrális haldoklószereppel kapcsolatos fejtegetéseket heterofenomenológiai jel­legű, második személyű pozícióból történő esetismertetéssel illusztrálom. A szükséges társadalmi szerepkompetenciák fejlesztése, de legalábbis a tanatológiai ismeretek köztudatba emelése: a centrális és autonóm haldoklószerep promotálása révén a halál elkerülendő, társadalmilag dezintegráló tabuból a közösséget a haldokló elhunytával is erősítő jelenséggé válhat.

Kulcsszavak

haldoklószerep, öngyász, periferizálás, centralitás, a halál közössége

Kapcsolódó anyagok

A halál „helye” a családban - A haldoklás mint szerep

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

EGFR-mutáns tüdődaganatos beteg kezelése progressziót követően

A precíziós medicina az egészségügyi szolgáltatások személyre szabását javasolja annak érdekében, hogy a beteg számára a beavatkozásokat és a kezeléseket illetően a legjobb egyéni döntéseket hozzuk meg.

Tovább


Az őrületről őrülteknek és másoknak

Kevesen képesek olyan összefoglaló munka megírására, amely egy szakterület történetének átfogó képét szakmailag hiteles, mégis közérthető stílusban képes közvetíteni. Talán ez lehet azon olvasók tapasztalata, akik megismerkednek Andrew Scull legújabb, 518 oldalas könyvével, mely magyar fordításban Az őrület kultúrtörténete címen jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában 2017-ben.

Tovább


Boncolás ceruzával - Az anatómia és a képzőművészet találkozása

1990-ben a Journal of the Americal Medical Association című amerikai folyóiratban megjelent egy cikk, amelyet Frank Lynn Meshberger amerikai orvos írt. A Michelangelo-freskókkal díszített Sixtus-kápolna Ádám teremtése című jelenetével kapcsolatban emelt ki egy olyan aspektust, amit eddig senki. Azt, hogy a Teremtő alakja körül lobogó drapéria, benne az összefonódó testű kerubokkal, kísértetiesen hasonlít egy koponya és a benne lévő agy nyílirányú metszetére.

Tovább


Prof. dr. Kiss István (1952-2018) - Nem búcsúzunk, hanem emlékezünk

Ezért mi nem búcsúzunk Istvántól, közvetlen kedves barátunktól, munkatársunktól, ha­nem emlékezünk rá. 1977 őszén egy magas, fekete hajú, vastag fekete keretes szemüvegű fiatalember kopogtatott a SOTE II. Sz. Belklinikán dolgozószobám ajtaján. Bemutatkozott: „dr. Kiss István vagyok, most végeztem az egyetemen, és szeretnék csatlakozni a munkacsoportodhoz” - mondta.

Tovább