VISSZA

Klinikai Onkológia - 2016;3(3)


Onkológiai kezelések okozta perifériás neuropathia


Demeter Gyula
| |
 
A neuropathiás fájdalom az idegrendszer károsodása vagy működészavara következtében jön létre. Pontos patomechanizmusa nem ismert. A klinikai kép igen jellegzetes, ennek ellenére a súlyosság megítélése sok esetben szubjektív, pontatlan. A diagnózishoz validált mérési eredmények kellenek, melyhez standardizált vizsgálati módszerekre van szükség. A hagyományos kemoterápiák indukálta perifériás neuropathia (CIPN) a daganatos betegekben széles körben ismert. Az újabb kezelések - molekuláris válaszmódosítók, immunterápiák - okozta mellékhatásokról való ismeretek kevésbé elterjedtek. Az alábbiak a daganatellenes kezelés okozta perifériás neuropathiát tekintik át röviden az új terápiákat is érintve. A perifériás neuropathia kezelése jelenleg tüneti. A neurotoxicitás korai felismerése azért fontos, mert a terápia leállítása vagy dózismódosítás révén megelőzhető a további súlyos idegrendszeri károsodás. A megelőzésben vagy kezelésben további alapkutatási eredményekre van szükség.

Kulcsszavak

perifériás neuropathia, CIPN, kemoterápia, molekuláris válaszmódosítók, immunterápia

Kapcsolódó anyagok

Tumorellenes vakcináció

Lágyrész-sarcomák korszerű gyógyszeres kezelése

A húgyhólyagdaganatok komplex kezelése

Glioblastoma multiformés beteganyag komplex posztoperatív kemoradioterápiás és adjuváns temozolomidterápiájának hosszú távú nyomon követési eredményei, valamint a posztoperatív MR-vizsgálat jelentős

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az ultramélyen elhelyezkedő végbélrák sebészi kezelése

A rectumsebészet technikai fejlődésével párhuzamosan a kemo- és sugárterápia együttes alkalmazásával az interdiszciplináris tumorkezelés nagymértékben javította a sebészi eredményeket, és ezzel egyidejűleg a betegek életkilátásait és életminőségét. Az igen mélyen, 2-3 centiméter távolságban a linea dentata vonalától elhelyezkedő malignus tumorok kezelése a rectumsebészet egyik legnehezebb területe. A laparoszkópos sebészi technika megjelenése előtt a kismedence mélyén a hagyományos sebészi technikával szinte lehetetlen volt a tumoros végbél megmentése. A sebészeti technika fejlődése során azonban az ultramély reszekció is kivitelezhetővé vált, mely a linea dentata vonaláig terjedő tumorok radikális eltávolítását is lehetővé tette. A laparoszkópos sebészi technika robbanásszerű előretörése és az onkológiai kezelések együttes hatása eredményeként a mély rectumtumorok sebészi interdiszciplináris terápiája széles körben elterjedt. Az ultramélyen, a linea dentatától 0,5-1,0 centiméter távolságban elhelyezkedő tumorok esetében, a neoadjuváns kezelést követően lehetségessé vált a végbél záróizmának megtartása. Ez az új technika lehetővé tette, hogy a beteg székletkontinenciaképessége megtartható maradjon. A neoadjuváns onkológiai kezelés tovább javította a betegek kilátásait, melynek eredményei már mérhetők.

Tovább


A méhtestrák korszerű kezelése

A méhtestrák a leggyakoribb nőgyógyászati rosszindulatú daganat a fejlett országokban. A legutóbbi években is tetten érhető incidencianövekedés hátterében többek között a civilizációs betegségként jelentkező elhízás áll. Etiológiájuk alapján a méhtestrákok heterogén csoportot alkotnak, ezért nem meglepő, hogy a hatékony terápiának is egyre inkább személyre szabottnak kell lennie. A méhtestrák elsődleges kezelése műtéti. A javasolt műtéti eljárás a teljes méh és a függelékek eltávolítása. A legfrissebb nemzetközi ajánlások, leszámítva az I/A. stádiumú, jól vagy közepesen differenciált, endometrioid típusú, 2 centiméternél nem nagyobb daganatokat, a kismedencei és paraaorticus lymphadenectomia elvégzését támogatják. Az adjuváns kezelés módját illetően, különösen az előrehaladt stádiumú esetekben, még mindig nem született teljes konszenzus. A posztoperatív sugárkezelés, kemoterápia, illetve a két modalitás különböző típusú kombinációjának hatékonyságát számos, jelenleg is folyó tanulmány vizsgálja. A kiújult méhtestrák nagyon rossz prognózisú, ebben az esetben szisztémás kezelés, leginkább kemoterápia jön szóba. A célzott gyógyszeres kezeléssel (angiogenezis-gátlás, mTOR-gátlás, hormonterápia) kapcsolatos vizsgálatok az utóbbi években biztató eredményeket szolgáltattak. A méhtestrákok 80%-a korai stádiumban felismerhető, eredményesen kezelhető betegség. Azonban az esetek kisebb hányadában a rossz kórjóslatú, recidív daganat terápiája komoly kihívást jelent a klinikus számára. Összefoglaló közleményünkben az utóbbi évek fontos eredményeit vesszük sorra, melyek a rossz prognózisú méhtestrákok kezelésében is áttörést hozhatnak a közeljövőben.

Tovább