VISSZA

Klinikai Onkológia - 2014;1(4)


Immun(onko)terápia – út a jövőbe


Dank Magdolna, Szentmártoni Gyöngyvér, Orosz Zsuzsanna, Tóth Andrea, Tőkés Tímea
| |
 
Immunrendszerünk hatásosan küzd a szervezetet ért fertőzésekkel szemben, de az immunfolyamatok részt vesznek a tumorellenes aktivitásokban is. Azonban a daganatok kifejleszthetik azt a mechanizmust, amelynek segítségével az immunrendszer számára felismerhetetlenné válnak. Az immunonkológia olyan innovatív megközelítése a kutatásnak, melynek középpontjában az a hosszú távú koncepció áll, hogy hogyan lehet fokozni az immunválaszt a daganatok elleni küzdelemben. A daganat immunterápiájának célja, hogy az immunrendszer képes legyen felismerni és elpusztítani a tumorsejteket. Ez a megközelítés széles körű, magában foglalja a daganatellenes immunválasz indukálását, a szervezet tumor által irányított immunfolyamatainak modulálását, valamint az aktív, tumorellenes effektor sejtek biztosítását. Az utóbbi évek daganatellenes kutatásai egyértelműen abba az irányba mutatnak, amely döntően nem a citotoxikus terápiákat részesíti előnyben, hanem a célzott daganatellenes kezelésekre fekteti a hangsúlyt, ezen belül is gyorsan fejlődő diszciplína az immunonkológia.

Kulcsszavak

immunonkológia, célzott terápia, személyre szabott kezelés, CTLA-4, PD-(L)1

Kapcsolódó anyagok

Immunonkológiai terápia a nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél

MEK és ERK - RAS és RAF ellen

Kihívások a gyomorrák célzott terápiájában - hatásosság és biztonság

Daganatos őssejtek jelútjai (Notch, Hedgehog, Wnt)

Sejtciklus mint terápiás célpont – CDK4/6-gátlás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A daganatellenes terápiák cardiovascularis mellékhatásai

A legtöbb hagyományos rákellenes gyógyszer, a modern monoklonális antitestek, valamint a kismolekulájú tirozinkináz-gátlók is a cardiovascularis rendszer súlyos károsodását okozhatják. A kardiotoxicitás a daganatos betegségek elleni kezelések egyik legfontosabb komplikációja. A különböző daganatgátló szerek által okozott kardiotoxicitás mechanizmusa eltérő. Ebben a közleményben összefoglaljuk a különböző típusú gyógyszerek által okozott cardialis mellékhatásokat és hangsúlyozzuk az onkológusok és a kardiológusok közötti szoros együttműködés fontosságát.

Tovább


Tirozinkináz-gátlók és biszfoszfonátok a veserákok csontáttéteinek kezelésében

A veserákban (renal cell carcinoma, RCC) szenvedő betegeknél gyakoriak a csontáttétek (kb. 30%). A metasztatikus RCC (mRCC) kezelésében célként a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) gátlására törekednek. A tirozinkináz-gátlók (TKI-k) közül például a sunitinib, a pazopanib, a sorafenib és az axitinib váltak választható terápiává. A TKI-k vitathatatlanul hatásosak az mRCC kezelésében, a csontáttétek problémája azonban továbbra is megoldásra vár. A csontáttétek jelenléte az mRCC-betegek esetében szignifi káns és klinikai szempontból lényeges negatív hatást gyakorol a túlélésre, akár a VEGF-et célzó terápia kimenetelére is. Az ilyen betegek kezelésében gyakran alkalmazzák a biszfoszfonátokat (BP). Újabb adatok igazolják, hogy a TKI-k és a BP-k kombinálása szinergista hatású lehet, ugyanakkor a toxicitás növekedhet.

Tovább


Sürgősségi sugárkezelés az onkológiában

Sürgős sugárkezelést igénylő állapot az összes rosszindulatú betegség 3-5%-ában alakul ki, ismeretlen daganat első jeleként vagy kezelt/gondozott beteg tumorának progressziója miatt. Rendkívül fontos ez utóbbi esetekben az éberség, a veszélyhelyzet kialakulása előtti fi gyelmeztető tünetek észlelése, diagnózisa és megfelelő kezelése, vena cava superior szindróma (VCSS), gerincvelői harántlaesio vagy agyi beékelődés megelőzése. Ezekben az akut életveszéllyel vagy maradandó károsodással fenyegető helyzetekben a beteg elsődleges állapotjavítása, stabilizálása utáni antitumorális ellátásra nincs bizonyítékokon alapuló ajánlás. A sugárterápia továbbra is vezető szerepet tölt be a morbiditás és mortalitás csökkentésében, azonban a korábbinál differenciáltabb megközelítés szükséges. (Így VCSS esetén a szövettantól függő kemo-, radio- vagy kemoradioterápia indikált, gerincvelői kompresszió esetén pedig a sebészeti beavatkozás prioritása igazolódott). A néhány órán belül megkezdendő kezelésről sürgős diagnosztika (szövettan, staging) alapján a beteg várható életkilátását fi gyelembe véve kell dönteni. Rossz prognózis esetén rövid, egyszerű, tünetcsökkentő dózisig vitt besugárzás javasolt. A sugárkezelés, mely egyszerűbb technikával nagyobb frakciódózissal megkezdve hatékony sürgősségi eljárás, szelektív technikákkal folytatva nagyobb összdózissal kiegészítve hozzájárul a beteg túlélésének, életminőségének javításához.

Tovább


A csontáttétek korszerű gyógyszeres kezelése

Szolid tumorokban, de főleg emlő-, prostata- és tüdőrákban igen gyakoriak a csontáttétek. A csontmetasztázisokban szenvedő betegeknél nem ritkák a skeletalis szövődmények, a csontfájdalom, a műtétet és/vagy sugárterápiát igénylő patológiás fracturák, a hypercalcaemia és a gerincvelői kompresszió. Érthető, hogy metasztázisok esetén a kialakuló vázrendszeri szövődmények jelentős morbiditási tényezőt és egyben rosszabb életminőséget, illetve túlélési esélyeket jelentenek. A biszfoszfonátok gátolják az osteoclastok működését és széles körben alkalmazzák ezeket a csontáttétek terápiájában, a skeletalis szövődmények megelőzésében. Az utóbbi időben előtérbe került a nukleáris faktor κB (NFκB) receptor ligandjának (RANKL) gátlása, mely a kóros csontmetabolizmus új célpontját képezi. Az első RANK-RANKL útvonal gátlója a denosumab, mely humán monoklonális antitest és a RANKL-hoz kötődve gátolja az osteoclastok aktivitását. Napjainkban a csontáttétek optimális multidiszciplináris ellátása a kóros csontanyagcserét módosító szerek (biszfoszfonátok vagy denosumab) kiegészítésével történik. A biszfoszfonát és a denosumab terápia előnyét a skeletalis morbiditás megelőzésében számos randomizált klinikai vizsgálatban igazolták, és ezeknek a szereknek az alkalmazása ma már a szolid tumorok okozta csontáttétek standard terápiájának részét képezik.

Tovább