Az Andrea Graham által vezetett kutatás eredményei szerint a jelenség hátterében olyan mélyen gyökerező különbségek állhatnak, amelyek az állatvilágban is régóta jelen vannak. A Princeton és az Edinburgh Egyetem tudósai felfedezték, hogy a birkapopulációban az idők során olyan egyensúlyi állapot alakult ki, amely lehetővé teszi, hogy immunitás és termékenység szempontjából erősebb és gyengébb egyedek jöjjenek létre. "Ez a rendkívüli kutatási anyag örökre megváltoztathatja az elképzeléseinket az állati populáció immunheterogenitásáról - nyilatkozta Peter Hudson, a Penn Állami Egyetem élettani tanszékének igazgatója - Dr. Graham és kollegái világosan bebizonyították, hogy bizonyos egyedek a termékenységükért az immunrendszerükben lévő gyengeségekkel fizetnek." Dr. Graham és kutatócsoportja vad Soay birkák immunrendszerén követte nyomon egyes betegségek lefolyását. A vizsgálatok szerint azok a birkák éltek a legtovább, amelyeknek a vérében a legnagyobb volt az antitestek (azaz a szervezetbe behatoló kórokozók ellenanyagai) koncentrációja. Általában ezek az állatok képesek voltak túlélni a leghidegebb teleket is, de nem nemzettek annyi utódot, mint a kevesebb antitesttel élő birkák, amik ugyan korábban haltak, de több bárányt nemzettek, illetve hoztak világra. Az evolúciós siker tekintetében a birkák különböző csoportjai hasonló eredményeket értek el, hiszen a rövidebb élettartamú, de több utódot nemző és a hosszabb ideig élő, de kevesebb utódot nemző birkák megközelítőleg azonos számú bárányt hagytak maguk után. A tudósok szerint ez az egyensúlyi rendszer eredményezheti az egyedenként eltérő immunitási szintet. A kutatás részletes leírása a Science című szaklap október 29-i számában olvasható. Forrás: Medipress