VISSZA

Ideggyógyászati Szemle - 2006;59(9-10)


Hirtelen halál és mortalitás epilepsziában


Hirtelen halál és mortalitás epilepsziában
Szűcs Anna, Lalit Narula, Rásonyi György, Barcs Gábor, Bóné Beáta, Halász Péter, Janszky József
| | |
 
Epilepsziában a mortalitás átlagosan két-háromszorosa a hasonló életkorú és nemű átlagnépességének. A mortalitás fiatalkorban, férfiak, hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetben élők körében és gyakori grand mal rohamokkal járó epilepsziában kiemelkedően nagy. A korai, rohamoktól független epilepsziás halandóság fő tényezői az epilepszia hátterében álló neurológiai betegségek. Elsősorban temporalis epilepsziában jelentős tényező az öngyilkosság. Az epilepsziával közvetlenül összefüggő mortalitás okai a kezelt epilepsziában ritka grand mal status epilepticus; a rohammal kapcsolatos balesetek, valamint az úgynevezett hirtelen epilepsziás halál (SUDEP). Az epilepsziával közvetlenül összefüggő halálozás csoportja az általános epilepsziás mortalitás mintegy 40%-át teszi ki. Hirtelen halál 20-24-szer gyakrabban fordul elő epilepsziában, mint az átlagnépességben. A legfőbb, SUDEP-re hajlamosító tényező az epilepszia „súlyossága”, amit felnőttkorban a generalizált tónusos-clonusos rohamok, a gyógyszerrezisztencia, az antiepileptikus politerápia és a gyakori gyógyszermódosítás fémjeleznek. Mechanizmusában a rohamfüggő vegetatív változásoknak - szívritmus- és légzészavaroknak -, egyes gyógyszerek és terápiamódosítások vegetatív hatásainak lehet szerepe. Az adatok arra utalnak, hogy az epilepsziás mortalitás csökkentésének mai fő lehetőségei a következők: optimális rohamkontroll, a komorbid pszichiátriai betegségek hatékony kezelése, a rohamokhoz esetleg társuló veszélyes szívritmus- és légzészavarok keresése, megelőzése.

Kulcsszavak

epilepszia, mortalitás, hirtelen halál epilepsziában, SUDEP

Kapcsolódó anyagok

Az NKCC1 és KCC2 gének metilációs státusza refrakter temporalis epilepsziában

Kérgi területek közti kapcsoltság és másodlagos generalizációra való hajlam

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

Paroxysmalis jelenségek megítélése az újszülöttés csecsemőkorban

Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Endogén pszichofarmakológia

Sokunk gondolkodása mindmáig ösztönösen dualisztikus: testi vagy lelki, biológiai vagy pszichológiai, öröklött vagy szerzett - és sok tekintetben ez a karteziánus dichotómia felelős a modern pszichiátria megosztottságáért: agykutatókkal az egyik, pszichoszociális szakemberekkel a másik táborban. Innen a látszat, mintha kétféle pszichiátria létezne: pszichoterápiával gyógyítók az egyik, gyógyszerrel gyógyítók a másik oldalon.

Tovább


Multiszisztémás atrophia: új korszak kezdete a neurodegeneratív betegségek történetében

A multiszisztémás atrophia (MSA) a degeneratív idegrendszeri betegségek közé tartozik, azonban számos jellemzőjében eltér azoktól. Az MSA-nak nincs ismert familiáris formája, patomechanizmusában nem sikerült igazolni genetikai tényező szerepét. Neuropatológiája is egyedi, mivel elsősorban az oligodendroglia betegszik meg.

Tovább


Változás kell az idegsebészképzésben, -továbbképzésben!

Vidéki idegsebészként tapasztalom, hogy sokszor még a fővárosból is segítséget kérő hívásokat kapunk, aneurysmaruptura utáni I-III. fokozatú akut subarachnoidealis vérzés (SAH) eseteiben. Neurológus kollégák meglepődve érdeklődnek, hogy miért nincsenek ezek a betegek akutan, de legalább egy-két napon belül ellátva nyílt műtéti vagy endovascularis úton.

Tovább