• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 93.7 kbyte )

Epilepsziában a mortalitás átlagosan két-háromszorosa a hasonló életkorú és nemű átlagnépességének. A mortalitás fiatalkorban, férfiak, hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetben élők körében és gyakori grand mal rohamokkal járó epilepsziában kiemelkedően nagy. A korai, rohamoktól független epilepsziás halandóság fő tényezői az epilepszia hátterében álló neurológiai betegségek. Elsősorban temporalis epilepsziában jelentős tényező az öngyilkosság. Az epilepsziával közvetlenül összefüggő mortalitás okai a kezelt epilepsziában ritka grand mal status epilepticus; a rohammal kapcsolatos balesetek, valamint az úgynevezett hirtelen epilepsziás halál (SUDEP). Az epilepsziával közvetlenül összefüggő halálozás csoportja az általános epilepsziás mortalitás mintegy 40%-át teszi ki. Hirtelen halál 20-24-szer gyakrabban fordul elő epilepsziában, mint az átlagnépességben. A legfőbb, SUDEP-re hajlamosító tényező az epilepszia „súlyossága”, amit felnőttkorban a generalizált tónusos-clonusos rohamok, a gyógyszerrezisztencia, az antiepileptikus politerápia és a gyakori gyógyszermódosítás fémjeleznek. Mechanizmusában a rohamfüggő vegetatív változásoknak - szívritmus- és légzészavaroknak -, egyes gyógyszerek és terápiamódosítások vegetatív hatásainak lehet szerepe. Az adatok arra utalnak, hogy az epilepsziás mortalitás csökkentésének mai fő lehetőségei a következők: optimális rohamkontroll, a komorbid pszichiátriai betegségek hatékony kezelése, a rohamokhoz esetleg társuló veszélyes szívritmus- és légzészavarok keresése, megelőzése.

Kulcsszavak

epilepszia, mortalitás, hirtelen halál epilepsziában, SUDEP

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

 

Kongresszusi naptár

Tovább

A temporalis epilepszia műtétek kimenetelét előre jelző tényezők vizsgálata

A felnőttkori epilepsziaműtétek közül a temporalis epilepszia sebészet a leghatékonyabb, a betegek majdnem háromnegyede rohammentessé válik, negyedében azonban a rohamok továbbra is fennmaradnak. Betegeink elektroklinikai és képalkotó vizsgálatokkal látható jellegzetességeit elemeztük abból a szempontból, hogy mennyire jelzik előre a műtét kimenetelét.

Tovább

Multiszisztémás atrophia: új korszak kezdete a neurodegeneratív betegségek történetében

A multiszisztémás atrophia (MSA) a degeneratív idegrendszeri betegségek közé tartozik, azonban számos jellemzőjében eltér azoktól. Az MSA-nak nincs ismert familiáris formája, patomechanizmusában nem sikerült igazolni genetikai tényező szerepét. Neuropatológiája is egyedi, mivel elsősorban az oligodendroglia betegszik meg.

Tovább

Endogén pszichofarmakológia

Sokunk gondolkodása mindmáig ösztönösen dualisztikus: testi vagy lelki, biológiai vagy pszichológiai, öröklött vagy szerzett - és sok tekintetben ez a karteziánus dichotómia felelős a modern pszichiátria megosztottságáért: agykutatókkal az egyik, pszichoszociális szakemberekkel a másik táborban. Innen a látszat, mintha kétféle pszichiátria létezne: pszichoterápiával gyógyítók az egyik, gyógyszerrel gyógyítók a másik oldalon.

Tovább