Léteznek olyan emberi kapcsolatok, melyek egy életen át kitartanak, s nemcsak a résztvevők életét határozzák meg, hanem ha nagy tudású és tehetséges emberek találkozásáról van szó, kultúrateremtő erővel is bírnak. A nagy felfedezők környezetében gyakran élnek olyan személyek, akik hitükkel és intellektusukkal ágensként hozzájárulnak egy-egy terület kérdéseinek tisztázásához. A huszadik század két nagyhatású gondolkodójának, Freudnak és Jungnak az életében és a tudományos munkásságában kevesen tudják, hogy jelentős szerepet töltött be egy nő: Sabine Spelrein. E két életmű kötetfolyamában az ő neve csupán egyetlen lábjegyzetként szerepel, ám egy levélköteg, amit 1974-ben találtak meg egy kutatóintézet pincéjében. A pszichoanalízis történeté férfiak írták, tudós férfiak, akik jobbára nőket gyógyítottak. Sabine Spielrein történetéből azonban kitűnik az is, milyen energiák égnek egy-egy személyiség mélyén, melyeket az értő terápiás figyelem jótékonyan befolyásolhat, jó irányba terelhet és becsatornázhatja a nagy körös emberi kultúra egyik áramába, a gyógyításba. Sabina Spielrein alakja megejtő szépséggel dereng át az időn, küzdelmei, kitartó szorgalma, szenvedése és tragikus halála fennakad az olvasó képzeletében. A szovjet rendszer nem engedte művelni praxisát, őt magát pedig a németek lőtték agyon lányaival együtt a rosztovi zsinagóga falánál. Nem menekült el, mert fél életében külföldön tanult, betéve tudta Nietzsche és Goethe műveit, rajongott a német mitológia megtermékenyítő erejéért, és nem hitte el, hogy e nagy kultúrájú nép az életére törhet. Sorsáról film készült: Elisabeth Marton magyar származású svéd filmrendező 2002-es dokumentum-játékfilmje, mely a nő szempontjából jeleníti meg az emberi kapcsolatok rejtélyes szövedékét. Ki volt hát Sabina Spielreit? A lányt Burghölzlibe, a híres zürichi pszichiátriai klinikára küldték jómódú szülei hisztériás tünetei miatt. A család megengedhette magának, hogy külföldön taníttattassa gyermekét. A gazdag oroszországi zsidó család leánya a fiatal, pályakezdő orvos, Carl Gustav Jung első, pszichoanalízissel kezelt páciense lett. Ez az orvos-beteg viszony változott át a későbbiekben szerelemmé. Viszonyukat mindenféleképpen titkolni kellett, Jung nős volt és apa. A pár ezt a kapcsolatot igen intenzíven élte meg, Sabine nemcsak a szerető, hanem olyan szellemi segítő, intellektuális partner, munkatárs is volt, akinek gondolatait a későbbiekben Jung beépítette, fölhasználta munkásságában. Sabine később maga is orvos lett, és betegsége gyökerei után kutatva pszichoanalitikussá képezte ki magát. Bécsbe ment, ahol Freud munkatársa lett, és épp azon a napon, amikor onnan Adlert és öt társát kizártak, első nőként vették fel a bécsi Pszichoanalitikus egyesület tagjai sorába. Freuddal, épp e szenvedélyes viszony krízisekor létesített kapcsolatot, és a két tudós férfiú konfliktusa és szakítása után azon fáradozott, hogy kibékítse őket. Nagyra becsülte Freudot, és de továbbra is szenvedélyes szerelem fűzte Junghoz. Talán épp e viszony kapcsán folytatott háromoldalú levelezés során vetült éles fény a pszichoanalízis hatóerejének, hajtómotorjának természetére: „Ön bizonyára már megértette, hogy a mi módszerünkkel a gyógyítás a libidó – melynek korábban tudattalan formája volt – fixációja eredményeképp történik. Ez voltaképpen az áttétel. Az áttétel legkönnyebben a hisztériás esetekben érhető el. Az áttétel adja a tudattalan megértéséhez és tartalma lefordításához nélkülözhetetlen impulzust. Ott, ahol hiányzik az áttétel, a beteg nem fog erőfeszítéseket tenni és nem fog bennünket meghallgatni, mikor lefordítjuk neki tudattalanját. Lényegében a gyógyítás a szerelmen át történik. Az áttétel a legmeggyőzőbb, sőt azt mondanám, hogy az egyetlen megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a neurózisokat az egyén szerelmi élete idézi elő.”- írja Jungnak Freud. 1915-ben azután a Megjegyzések a szerelemről az áttétel folyamatában című cikkében ekképpen elemez: „gyökeresen megváltozik az egész jelenet, mintha a játékot felváltotta volna a hirtelen bezúduló valóság, hasonlóan ahhoz, mintha a színházi előadás kellős közepén tűzvész tört volna ki”. Mert igazán hatékony folyamat a pszichoanalízisben elképzelhetetlen indulatáttétel nélkül. Maga a szerelem, a szerelmi érzés is az indulatáttétel egyik formája, az az ösztönző erő, ami igen hatékony a gyógyulásban. „Azt az alapelvet szeretném hangsúlyozni, hogy a betegnek okvetlenül meg kell őriznie természetes szükségletét és vágyakozását, mint a munkára és változásra ösztönző erőket.” Ám indulatáttétel ide, szenvedély oda, a pszichoanalitikus és betege között szakmailag tilos, nem engedélyezett a szexuális kapcsolat. Etekintetben sem szokványos Jung és Sabina története, a fiatal orvos saját bőrén tapasztalja meg választott hivatása által támasztott rendkívüli érzelmi igénybevételt. Jung nem ismeri önmagát, a viszontáttétel természetét, bizonyos szempontból a két férfi összefog az érzelmi odaadásban egyértelműen céltudatos és nyitott páciens háta mögött, hogy leszerelje őt, és lebeszéljék a nyílt követelődzésről. Jung gyors és eléggé kíméletlen szakítása után Freud vigasztaló: „Ezek az élmények segítenek abban, hogy kidolgozzuk magunknak azt a páncélt, melyre okvetlenül szükségünk van ahhoz, hogy irányíthassuk a »viszontáttételt«, ami végeredményben állandó problémája mindannyiunknak. Ezek az élmények tanítanak meg arra bennünket, hogy indulatainkat a legjobb cél felé irányítsuk.” – írja. Sabina Spielrein nemcsak érzelmi szempontból mérföldkő Jung életében, hanem szellemi inspiráló erő is volt a pszichoanalízisben. A vele való intellektuális kapcsolat számos felfedezéshez vezetett, melyeknek feltételezhetően a szellemi anyja lehetett. Terjedelmes esszéjében például kifejti a később az oly sok vitát kiváltó Freud által kidolgozott rombolási, destrukciós ösztön létét. ahhoz, hogy valamit megalkothassunk, előbb szét kell rombolni azt, ami megelőzte. Minden alkotói mozzanat tehát szükségszerűen magában foglalja a rombolás folyamatát is. Sabina Junggal való kapcsolata végül nyugvópontra jut, a szakítást, lángolást és botrányt felváltja az egyenletes szeretet, a küzdelem a közös értékek továbbviteléért. A harmincnégy éves Jung saját érzelmei terén meglehetősen járatlannak bizonyult, s e kapcsolati bonyodalom is minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a továbbiakban a kiképző pszichoterápia részévé válik a saját analízis elvégzése. További adalék e nagyszerű személyiség hatóerejéről, hogy Piaget analízisét Sabina Spielrein végezte, és az analízis segített Piaget-nek abban, hogy tudatosodjon benne reális szakmai érdeklődési köre. További sorsáról nem sokat tudunk, nem tudjuk voltak-e, s kik voltak páciensei, miután 1923-ban gondosan maga után hagyta, letétbe helyezte a kis csomagot, e két fontos férfiúval folyatott levelezését. Nem ismerjük boldogtalan házassága részleteit sem. Halálát azonban igen. NZS 2013. 04. 25.