VISSZA

Ideggyógyászati Szemle - 2015;68(11-12)


Korábban és hatékonyabban: a mély agyi stimuláció szerepe a munkaképesség megôrzésében


Korábban és hatékonyabban: a mély agyi stimuláció szerepe a munkaképesség megôrzésében
DELI, Gabriella; BALÁS, István; KOMOLY, Sámuel; DÓCZI, Tamás; JANSZKY, József; ASCHERMANN, Zsuzsanna; NAGY, Ferenc; BOSNYÁK, Edit; KOVÁCS, Norbert
| |
 
Bevezetés – A közelmúltban publikált „EarlyStim” vizsgálat igazolta, hogy a Parkinson-kórban jelentkezô korai fluktuáció miatt elvégzett mély agyi stimuláció (deep brain stimulation, DBS) jelentôsebb mértékben javítja az életminôséget és csökkenti a motoros tünetek súlyosságát, illetve hatékonyabban szolgálja a szociális helyzet megôrzését is, mint az optimális gyógyszeres kezelés önmagában. Betegeink anyagának retrospektív analízisével arra kerestük a választ, hogy a megfelelô idôben elvégzett DBS-kezelés hozzájárult-e a munkaképesség megôrzéséhez. Módszertan – A vizsgálat során 39 olyan, 60 év alatti Parkinson-kóros beteg anyagát dolgoztuk fel, akik a Pécsi Tudományegyetemen subthalamicus DBS-kezelésben részesültek, és akiknél legalább kétéves nyomon követés állt rendelkezésünkre. A betegeket két csoportba soroltuk – az aktív munkát végzôk csoportjába (Munka+ csoport, n=15) és az aktív munkát nem végzôk csoportjába (Munka– csoport, n=24). A motoros tünetek súlyosságát (UPDRS), az életminôséget (EQ-5D) és az aktív munkavégzés tényét hasonlítottuk össze a mûtétet követô 1. és 2. évben. Eredmények – A DBS-kezelés hatására mind a két csoportban közel 50%-os tüneti javulást értünk el, azonban az aktív munkát végzô betegek csoportjában az életminôség szignifikáns mértékben kedvezôbbnek bizonyult. Azon betegek döntô része, akik a mûtét elvégzésekor aktív munkát végeztek, a kétéves követési periódust követôen is aktívan dolgoztak (12/15, 80%). Azonban a munkaképességüket már elvesztett betegek közül csak kevesen (1/24, 4,2%) tértek vissza az aktív munka világába (p<0,01, McNemar-teszt). Következtetés – Annak ellenére, hogy retrospektív vizsgálatunk alapján csak korlátozott mértékû következtetéseket vonhatunk le, eredményeink az EarlyStim vizsgálat konklú-ziójával összhangban arra utalnak, hogy a megfelelô idôben elvégzett mély agyi stimulációs kezelés hozzájárulhat a betegeink munkaképességének megôrzéséhez.

Kulcsszavak

Parkinson-kór, mély agyi stimuláció, életminôség, munkaképesség

Kapcsolódó anyagok

Vestibularis kiváltott myogen válasz Parkinson-kórban

A 123I-FP-CIT SPECT dopamin transzporter képalkotás jelentősége a klinikai gyakorlatban

A munkaképesség elbírálásának lehetőségei: irodalmi áttekintés

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

Előrehaladott Parkinson-kór kezelési lehetőségei: az optimális terápia kiválasztásának szempontjai

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzôek.

Tovább


Hyperglykaemiás hemiballismus: implikációk a hálózatanalízisbôl a kognitív károsodásra

A hyperglykaemia indukálta hemiballismus a mozgászavarok olyan ritka formája, melyet a hemiballismus, az MR-felvételeken a kontralaterális T1 striatalis hiperintenzitás és nonketoticus hyperglykaemia triásza jellemez.

Tovább


Kötôdés mint az evészavarok kockázati tényezôje – vizsgálat reprezentatív felnôtt magyar mintán

Számos vizsgálat támasztja alá a kötôdés zavarai és az evészavarok (súlyosságának) kapcsolatát, köztük mindössze egy magyar vizsgálat. A kötôdés pontos hajlamosító aspektusai, és az összefüggések erôssége mindazonáltal tisztázatlan. Kutatásunk az utóbbiak feltárására irányult.

Tovább


Az alvásfüggô légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

Az alvásfüggô légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert.

Tovább