VISSZA

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(9-10)


Hangulatstabilizáló antiepileptikus szerek: mire jók az epilepsziában szerzett tapasztalatok?


Hangulatstabilizáló antiepileptikus szerek: mire jók az epilepsziában szerzett tapasztalatok?
Rajna Péter
| |
 
A szerző a hangulatstabilizáló potenciállal rendelkező antiepileptikumok pszichiátriai alkalmazásának gyakorlatát tekinti át. Azt a kérdéskört vizsgálja, hogy a vonatkozó molekulákkal szerzett „epileptológiai” tapasztalatok hogyan ültethetők át az affektív zavarok kezelési gyakorlatába. Röviden kitér a hatásmechanizmusokban rejlő információk és a görcsgátló hatás ellentmondásosságára és esetleges jelentőségére a gyógyszerválasztás során. A szerző véleménye szerint alulbecsült a farmakokinetikai mutatók klinikai jelentősége a pszichiátriai alkalmazás során. Ezért - a szakirodalomban először - részletesen összefoglalja a hangulatstabilizáció céljából beállított antiepileptikumok szérumszintmérésének klinikai javallatát. Ezeknek a szereknek az epilepsziákban történő több évtizedes alkalmazása számos hasznosítható gyakorlati ismeretet kínál az adagolás, a gyógyszer fel-le építés, valamint a gyógyszerváltás hatékony kivitelezéséhez. Részletesen bemutatja az eddig megismert gyógyszerkölcsönhatásokat a hatástani csoport egyéb képviselőivel, illetve a leggyakoribb szokásosan alkalmazott gyógyszerekkel. Mint minden tartós kezelésnél, a hangulatstabilizációban is a beteg együttműködésének egyik legfontosabb feltétele a hiányzó vagy legalább vállalható mellékhatás-megjelenés. Ezért az összefoglalóban részletesen kitért a szerző az egyes molekulák gyakoribb, illetve „specifikus” mellékhatásaira is. A relatív terápiás potenciál fogalmának használatával hangsúlyozza, hogy a sikeres kezelés általában kompromisszum az elérhető legerősebb terápiás hatás és az elérhető leggyengébb mellékhatás párosításával. A gyógyszerelés szabályai jelentősen változhatnak egyes speciális populációkban, mint például terhességben, elhízás esetén vagy komorbid állapotokban, illetve politerápia mellett. Az antiepileptikus molekulák csoportjában önmagában is hiányosak a tapasztalatok: a hagyományos molekulák között a karbamazepinről és a valproátról, az újabbak közül a lamotriginről több és kedvezőbb adatokkal rendelkezünk, az egyéb új generációs szerek hangulatstabilizáló tulajdonságairól lényegesen kevesebbet tudunk. További alap- és klinikai kutatások szükségesek ahhoz, hogy a hangulatstabilizáló antiepileptikumok elfoglalják méltó helyüket a farmakoterápiás palettán, és a bipoláris affektív zavarok krónikus, nemegyszer élethosszig tartó kezelése során egyénre szabott, bizonyítékon alapuló, nagy relatív terápiás potenciállal rendelkező hatékony kombinációkat határozzunk meg.

Kulcsszavak

antiepileptikumok, hangulatstabilizálók, farmakokinetika, szérumszintmérés, gyógyszerkölcsönhatás, mellékhatás

Kapcsolódó anyagok

Malignus daganatos megbetegedések okozta neurológiai kórképek

Az új antiepileptikumok alkalmazásának szempontjai felnőttkori epilepsziákban

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az immunterápia mellékhatásai

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Emlékezés Leel-Őssy Lóránt professzorra

Leel-Őssy Lóránt professzor 2008 májusában halt meg, 81 éves korában. Bihar megyében, Berekböszörményben született. Az orvosi diplomát 1952-ben szerezte Debrecenben. Ideggyógyászatból 1956-ban, elmegyógyászatból 1960-ban szerzett szakvizsgát. Ráépített szakvizsgát tett neuropatológiából és EEG-ből, majd 2003-ban szakorvos lett az agyi érbetegségekből is. Kandidátusi fokozatot szerzett 1970-ben Az agyvérzések patomechanizmusa című disszertációval. Az MTA doktori címét 2000-ben kapta meg.

Tovább


A főszerkesztő üzenete Tisztelt olvasók, kedves kollégák!

Látszólag aprócska eseményről szeretném Önöket tájékoztatni: júliustól lapunk felkerült a Thompson Reuters legmagasabb szintű folyóiratainak listájára (Master Journal List), és ezáltal az idézettségi figyelőrendszer (Neuroscience Citation Index List) számára láthatóvá és értékelhetővé vált.

Tovább