VISSZA

Ideggyógyászati Szemle - 2002;55(5-6)


Az agykéreg működésének elektrofiziológiai vizsgálata a Parkinson-kór klinikai altípusaiban


Az agykéreg működésének elektrofiziológiai vizsgálata a Parkinson-kór klinikai altípusaiban
Szirmai Imre, Tamás Gertrúd, Takáts Annamária, Pálvölgyi László, Kamondi Anita
| | |
 
Célkitűzés - Az EEG mint indikátor alkalmas a Parkinsonbetegség kórélettani folyamatainak vizsgálatára. A mozgást követő β-szinkronizáció a mozgató kéreg felett regisztrálható fiziológiás jelenség, amely Parkinson-kórban megváltozik. A tremordomináns Parkinson-betegség klinikai, anatómiai és biokémiai szempontból elkülöníthető variánsnak látszik. A szerzők a tremor és a mozgást kísérő β-szinkronizáció összefüggését vizsgálták tremordomináns Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében. Módszerek - Saját elhatározásból végzett mozgás során regisztrálták az EEG-t, valamint mérték a mozgás végrehajtásához szükséges időt, és meghatározták a mozgást kísérő β-szinkronizáció mértékét. Eredmények - A tremordomináns Parkinson-kóros betegek mozgásának időtartama szignifikánsan hosszabb volt, mint az egészséges kontrolloké (0,49±0,170 s, 0,35±0,087 s, p=0,013, Mann-Whitney-próba). Az egészséges csoportban a jobb- és balkezes mozgás időtartama között nem volt különbség (0,36±0,078 s, 0,34±0,099 s, p=0,207, Wilcoxon-próba), míg a Parkinson- betegek bal kézzel végzett mozgásának időtartama - a tremor oldaliságától függetlenül - hosszabb volt, mint a jobb kézzel végzett mozgásé (0,52±0,195 s, 0,46± 0,148 s, p=0,049, Wilcoxon-próba). Egészségeseknél a bal és a jobb kézzel végzett mozgást követően a mozgást kísérő β-szinkronizáció a mozgással ellenkező oldalon oldalkülönbség nélkül jelent meg (108,1±68,21%, 92,1±23,43%, p=0,78 Wilcoxon-próba). Parkinsonos betegeknél a tremoros kézzel ellenkező oldali centrális régió felett a β-szinkronizáció szignifikánsan kisebb volt, mint a nem remegő kézzel végzett mozgás után (36,9±47,79%, 104,7±91,42%, p=0,012, Wilcoxon-teszt). Parkinson-betegeknél a mozgást kísérő β-szinkronizáció maximuma a premotoros régió fölé helyeződik át. Következtetések - Tremordomináns Parkinson-betegeknél a mozgást kísérő β-szinkronizáció contralateralis csökkenése a tremorral és nem a bradykinesissel függ össze. A β-szinkronizáció vizsgálata a tremordomináns Parkinson- kór patomechanizmusának megértését segítheti.

Kulcsszavak

tremor, mozgást kísérő β-szinkronizáció, Parkinson-kór

Kapcsolódó anyagok

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

A neutrophil-lymphocyta és a thrombocyta-lymphocyta arány értékelése esszenciális tremorban

Előrehaladott Parkinson-kór kezelési lehetőségei: az optimális terápia kiválasztásának szempontjai

A Parkinson-kór stádiumbeosztása és az előrehaladott stádium kezelésének néhány aktuális problémája

Korai stádiumú Parkinson-kóros betegek gondozóinak életminősége és a rájuk nehezedő teher

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az aortadissectio neurológiai szövõdményei

Az aortadissectio leggyakoribb szövődménye a cardiovascularis rendszer károsodása, amelyet a gyakoriság csökkenő sorrendjében követ az idegrendszer károsodása. Ez utóbbi általában korán kialakul, és az aortadissectio ezáltal neurológiai megbetegedés klinikai képében nyilvánulhat meg. A tanulmány célja az aortadissectio neurológiai tünetei gyakoriságának és megoszlásának meghatározása, a klinikopatológiai jellemzők és tanulságok feltárása, valamint összefüggés keresése a tünetek patológiai alapjai és a kórházi halálozás között.

Tovább


Háti gerincvelõi hernatio MR-vizsgálata

A transduralis gerincvelői herniatio az első leírásától kezdve rendkívül ritkának gondolt kórkép volt. Eredete szerint lehet iatrogén és traumás, de az esetek mintegy harmadában a kórok ismeretlen. Ilyenkor a feltételezések szerint veleszületett duralis defektus lehet a háttérben.

Tovább


Egy új hatásmechanizmusú molekula (levetiracetam) az epilepszia gyógyszeres kezelésében

Az epilepsziának több mint negyven formáját különböztetik meg a jelentkezõ tünetek, a görcsroham típusa, oka, az EEG-elváltozások és az életkor alapján, amikor a görcsroham elsõ ízben jelentkezik1. Közös jellemzõjük a központi idegrendszer valamely területén fellépõ fokozott görcskészség, amely a neuronok egy csoportjának kóros, ismételt, szinkronizált és ritmikus akcióspotenciál- generálásában (kisülésében) nyilvánul meg.

Tovább


β-amiloid peptid okozta intracelluláris kalciumszint-változások Alzheimer-kórban szenvedõ betegek fibroblastjain

Az Alzheimer-kórban szenvedő személyek agyában szenilis plakkok formájában lerakódó β-amiloid peptid a betegek bőrében is kimutatható. Ez a neurotoxikus peptid többek között az idegsejtek ionikus homeosztázisának felborításával okozhat sejthalált. A szerzők arra keresték a választ, hogy Alzheimer-kóros betegektől és kontrollszemélyektől származó fibroblastok között található-e kalciumszintbeli eltérés.

Tovább