hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2012;16(5)


Az egészségközpontú szemlélet fontossága a magas vérnyomásban szenvedő beteg ellátásában


Vályi Péter
| |
 
A mindennapi betegellátásban a diagnózis minél pontosabb megállapítására, a diagnosztizált betegségek bizonyítékokon alapuló gyógyítására összpontosítunk. Az általánosan megszokott, szigorúan medikális, leegyszerűsítő szemlélet mellett egyre nagyobb jelentősége van a biopszichoszociális megközelítésnek is. A közlemény célja, hogy az egészség korszerű fogalmára alapozva új szemlélet elterjedését segítse elő egy olyan betegségben - a magasvérnyomás-betegségben - szenvedők esetében, amely a szervi szövődményein keresztül nemcsak az egyes szervrendszereknek, hanem az egész szervezetnek a károsodását, az érintett beteg egészségi állapotának jelentős romlását jelenti. A hypertoniában szenvedő beteg ellátásakor nemcsak a vérnyomás csökkentésére, a szervi szövődmények, a társbetegségek megelőzésére és gyógyítására kell figyelni, de törekedni kell arra, hogy meghatározzuk az egyén össz-szervezeti egészségkárosodását, a környezeti és személyes tényezők befolyásoló hatását, mindezek összefüggését a megszokott napi teendőkkel és a társadalom életében történő részvétellel, következésképpen az egészségi állapot változását. Kizárólag ez a komplex megközelítés teszi lehetővé az érintett személy egészségének minél teljesebb helyreállítását.

Kulcsszavak

magas vérnyomás, egészség, egészségkárosodás, megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció

Kapcsolódó anyagok

Az egészségtudatosság néhány elemének vizsgálata magyar munkaképes populációban

„Ételed az életed!” - érvényes-e a magas vérnyomás megelőzésében és a hypertonia kezdeti szakaszának a kezelésében?

Az Életminőség Esszenciális Tremorban Skála (QUEST) független validációja

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Tercier hyperparathyreosis, vagy mégse? - Egyedül nem megy: kombinált kezelés súlyos osteitis fibrosa cysticában

A krónikus veseelégtelenséghez társuló szekunder hyperparathyreosis (sHPT) patofiziológiájában alapvető szerepe van a foszfátretenciónak és az annak következtében termelődő, phosphaturiás hatású fibroblastnövekedési-faktor-23- nak, amely az aktív D-vitamin-szintet csökkentve hypocalcaemiát okoz. A hyperphosphataemia, hypocalcaemia és alacsony aktív D-vitamin-szint fokozódó parathormon (PTH) -szekréciót eredményez. A jelenleg elérhető terápiás lehetőségek mellett a veseelégtelenségben gyakori sHPT mellett a terápiarezisztens és hypercalcaemiával járó tercier forma ritkán fordul elő. Egy 41 éves, szkizofrénia miatt pszichiátriai kezelés alatt álló hemodializált férfi beteg esetét mutatjuk be, aki súlyos osteitis fibrosa cysticában, hyperparathyreosisban (PTH 2500 pg/ml) szenvedett - amelyet terciernek gondoltunk -, többször patológiás csonttörése is bekövetkezett. A beteg kórházi bennfekvése alatt ellenőrzötten szedett kombinált D-vitamin-receptor-aktivátor paricalcitol- és a kalcimimetikum cinacalcetkezelés mellett a PTH-érték jelentősen csökkent, 1589 pg/ml-re. Otthonába bocsátva a gyógyszerszedés terén észlelt jelentős compliance-hiány miatt a PTH újra a kiindulási értékre emelkedett. Esetünk azt igazolja, hogy a korábban terápiarezisztensnek gondolt súlyos hyperparathyreosis a kombinált paricalcitol és cinacalcet alkalmazására jól reagált, de a terápiás sikerhez a beteg együttműködése elengedhetetlen.

Tovább


A diuretikus kezelés hazai története. I. rész: Fodor Imre

A higanyvegyületek diuretikus hatását 1920-ban fedezték fel, ám a „higanyos diurézis” kifejezés 36 évvel korábbról, Jendrassik Ernőtől származik. Fodor Imre 1923-ban közölte a higanyos diuretikumra vonatkozó tapasztalatait, amit azután világszerte többen idéztek. A hazai gyógyszergyártás is kivette a részét a higanyos diuretikum előállításából Novurit néven, amely 40 éven át világszerte elismert kiváló készítmény volt, és sok, előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő beteg életét meghosszabbította. Maga Fodor Imre is az élete végén súlyos cardialis oedemája miatt a higanyos diuretikum rendszeres használatára szorult. Amikor a gyógyszer már hatástalanná vált, azaz refrakter oedema fejlődött ki, az akkoriban legfrissebb amerikai szakirodalomból nyert ötlet alapján „önkísérletet” végzett ACTH alkalmazásával a higanyos diuretikum iránti érzékenység visszaállítására. Tapasztalatait közvetlenül a halála előtt munkatársaival megíratta. Fodor Imre kiváló klinikus, iskolateremtő belgyógyász volt, aki beírta a nevét a diuretikumok használatával foglalkozó tudomány történetébe is.

Tovább


A metabolikus szindróma értelmezése

A zsigeri ectopiás zsírszövet jelentős növekedése, a szénhidrátanyagcsere zavara, az atherogen dyslipidaemia és a vérnyomás emelkedése alkotja a halálos négyesnek nevezett szindrómát. Ezen összetevők elősegítik a cardiovascularis betegségek (coronariabetegség, stroke, perifériás érbetegség) korai kialakulását, valamint a 2-es típusú diabetes mellitus gyakoriságának jelentős méretű növekedését a világ minden régiójában. Sokáig úgy gondolták, hogy a szindróma hátterében az ectopiás zsírszövet áll, és hogy a kialakuló inzulinrezisztencia hyperinsulinaemiával, valamint a társuló endokrin szabályozó rendszer felborulása és a fokozott szimpatikus aktivitás együttesen megmagyarázzák a kialakult klinikai jelenségeket. Ma már tudjuk, hogy az ectopiás zsírszövet által kibocsátott citokinek (CRP, TNF-α, IL-6 stb.) olyan folyamatokat indítanak el a szervezetünkben, amelyek nagyban hozzájárulnak a vascularis remodeling, endotheldiszfunkció kialakulásához és végeredményképpen elősegítik az atherothromboticus folyamatok kialakulását. Az elméleti ismeretek növekedésével párhuzamosan folyamatosan változtak a szindróma diagnosztikai kritériumai egészen 2009-ig, amikor a Harmonizációs Konferencián kialakultak a jelenleg is elfogadott szerepet játszó tényezők, bár közülük több meghatározása még nem került be a mindennapi gyakorlati munkába.

Tovább


Az egészségközpontú szemlélet fontossága a magas vérnyomásban szenvedő beteg ellátásában