VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2012;16(5)


A metabolikus szindróma értelmezése


Kékes Ede, Kiss István
| |
 
A zsigeri ectopiás zsírszövet jelentős növekedése, a szénhidrátanyagcsere zavara, az atherogen dyslipidaemia és a vérnyomás emelkedése alkotja a halálos négyesnek nevezett szindrómát. Ezen összetevők elősegítik a cardiovascularis betegségek (coronariabetegség, stroke, perifériás érbetegség) korai kialakulását, valamint a 2-es típusú diabetes mellitus gyakoriságának jelentős méretű növekedését a világ minden régiójában. Sokáig úgy gondolták, hogy a szindróma hátterében az ectopiás zsírszövet áll, és hogy a kialakuló inzulinrezisztencia hyperinsulinaemiával, valamint a társuló endokrin szabályozó rendszer felborulása és a fokozott szimpatikus aktivitás együttesen megmagyarázzák a kialakult klinikai jelenségeket. Ma már tudjuk, hogy az ectopiás zsírszövet által kibocsátott citokinek (CRP, TNF-α, IL-6 stb.) olyan folyamatokat indítanak el a szervezetünkben, amelyek nagyban hozzájárulnak a vascularis remodeling, endotheldiszfunkció kialakulásához és végeredményképpen elősegítik az atherothromboticus folyamatok kialakulását. Az elméleti ismeretek növekedésével párhuzamosan folyamatosan változtak a szindróma diagnosztikai kritériumai egészen 2009-ig, amikor a Harmonizációs Konferencián kialakultak a jelenleg is elfogadott szerepet játszó tényezők, bár közülük több meghatározása még nem került be a mindennapi gyakorlati munkába.

Kapcsolódó anyagok

Allergia

Hozzászólások:

1.,   Petrányi Gyula mondta   2013. Január 23., Szerda 10:21:37
A kiváló cikk a metabolikus szindróma korszerű diagnosztikai megközelítésével foglalkozik. Hogy ez ne maradjon öncélú, szerencsés lenne az ajánlat szerint diagnosztizált személyek számára javasolható életmódi és gyógyszeres kezelésről is szólni.
Petrányi Gyula dr.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A ramipril-amlodipin fix kombináció helye a krónikus vesebetegek hypertoniájában

A hypertonia a krónikus vesebetegség (KVB) jelentős kockázati tényezője, ugyanakkor a KVB hypertoniát is okozhat. A nem kezelt KVB veseelégtelenséghez vezethet. A hypertonia és a KVB is jelentős cardiovascularis kockázati tényezők. Számos patomechanizmus játszik szerepet a vesefunkció romlásában. Ezek közül is kiemelkedik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) fokozott aktivitása, amely végeredményben glomerularis sclerosishoz, nephronpusztuláshoz, proteinuriához vezet. A KVB-ben szenvedők hypertoniájának kezelésében a RAAS-ra ható készítményeké a vezető szerep, amelyek nem csupán a vérnyomást csökkentik, hanem a proteinuriát is mérséklik, és ezzel hosszú távon nefroprotektív hatásúak. Az ACE-gátlók közül kiemelkedik a bizonyított nephro- és cardiovascularis protektív hatású ramipril, amely amlodipinnel fix kombinációban hatásosan és tartósan, a beteg compliance-ét is javítva csökkenti a vérnyomást.

Tovább


Tercier hyperparathyreosis, vagy mégse? - Egyedül nem megy: kombinált kezelés súlyos osteitis fibrosa cysticában

A krónikus veseelégtelenséghez társuló szekunder hyperparathyreosis (sHPT) patofiziológiájában alapvető szerepe van a foszfátretenciónak és az annak következtében termelődő, phosphaturiás hatású fibroblastnövekedési-faktor-23- nak, amely az aktív D-vitamin-szintet csökkentve hypocalcaemiát okoz. A hyperphosphataemia, hypocalcaemia és alacsony aktív D-vitamin-szint fokozódó parathormon (PTH) -szekréciót eredményez. A jelenleg elérhető terápiás lehetőségek mellett a veseelégtelenségben gyakori sHPT mellett a terápiarezisztens és hypercalcaemiával járó tercier forma ritkán fordul elő. Egy 41 éves, szkizofrénia miatt pszichiátriai kezelés alatt álló hemodializált férfi beteg esetét mutatjuk be, aki súlyos osteitis fibrosa cysticában, hyperparathyreosisban (PTH 2500 pg/ml) szenvedett - amelyet terciernek gondoltunk -, többször patológiás csonttörése is bekövetkezett. A beteg kórházi bennfekvése alatt ellenőrzötten szedett kombinált D-vitamin-receptor-aktivátor paricalcitol- és a kalcimimetikum cinacalcetkezelés mellett a PTH-érték jelentősen csökkent, 1589 pg/ml-re. Otthonába bocsátva a gyógyszerszedés terén észlelt jelentős compliance-hiány miatt a PTH újra a kiindulási értékre emelkedett. Esetünk azt igazolja, hogy a korábban terápiarezisztensnek gondolt súlyos hyperparathyreosis a kombinált paricalcitol és cinacalcet alkalmazására jól reagált, de a terápiás sikerhez a beteg együttműködése elengedhetetlen.

Tovább


A metabolikus szindróma értelmezése