hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2011;15(6)


Sófogyasztás és hypertonia. A nemzeti sócsökkentő programok prevenciós és terápiás értéke


Kiss István, Martos Éva
| |
 
Számos vizsgálat bizonyította, hogy kisebb a cardiovascularis halálozási kockázata azoknak a kezelt hypertoniás betegeknek, akiknek a gyógyszeres kezelését megfelelő életmódváltás is kíséri (a testsúly csökkentése, a sófogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, a zöldség-gyümölcs fogyasztás növelése), szemben azokkal, akik esetében a nem gyógyszeres terápia nem épült be a vérnyomáscsökkentő kezelésbe. A nagyon nagy többletsóbevitel a stroke- és teljes cardiovascularis halálozás szignifikáns növekedésével jár, valamint emeli a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a sóterhelésre, ezért ellentmondóak a vizsgálati eredmények. A sóérzékenység komplex mechanizmus, egyaránt van genetikai és környezeti meghatározója. A sócsökkentést vizsgáló tanulmányok metaanalízisében is igazolták, hogy a 2-2,3 g/nap közötti sóbevitel 20%-os, szignifikáns csökkentést eredményez a cardiovascularis történésekben. 2007-től az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is támogatja a nemzeti sócsökkentő stratégiákat és programokat. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel a sócsökkentésnek, és 2008-ban Európai Sócsökkentő Keretprogramot hirdetett, amelyhez 26 tagállam - köztük Magyarország is - csatlakozott. A keretprogramban célul tűzték ki a lakossági sófogyasztás legalább 16%-os csökkentését négy év alatt. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg 2008- ban a STOP SÓ, Nemzeti Sócsökkentő Programot, amelyet az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányít. A hazai sócsökkentő program védjegye a STOP SÓ logó, amelynek célja az önkéntes sócsökkentésben szereplő termékek figyelemfelkeltő megkülönböztetése. Ehhez kapcsolódó önkéntes felajánlás volt a Magyar Pékszövetségé, a kenyér- és pékáruk 2017-ig történő 16%-os sótartalom-csökkentése. Az OÉTI-felmérés eredményei szerint a férfiak és nők sóbevitele jelentősen meghaladta a hazai ajánlást. A sócsökkentést fokozatosan kell végrehajtani, figyelembe véve a jelenlegi adatokat. Sajnos igen hosszú idő fog eltelni, amíg a lakosság átlagos sóbevitele a WHO-ajánlás szintjére csökken. Ez csak minden érintett összehangolt cselekvésével, a szakmai és politikai döntéshozók meggyőzésével érhető el, bizonyítva a program fenntartásából származó egészségnyereséget, betegségmegelőzést és költségmegtakarítást.

Kulcsszavak

sófogyasztás, hypertonia, cardiovascularis kockázat, nemzeti sócsökkentõ program

Kapcsolódó anyagok

Az MHT küldöttsége is részt vett a Szlovák Hypertonia Társaság 2019. évi kongresszusán

Hyperurikaemia hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján - II. rész

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

Fizikai inaktivitás és aktivitás. Cardiovascularis kár és haszon

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A fix kombinációban adott lisinopril és amlodipin elônyei esszenciális hypertoniában szenvedô betegek esetében

Bevezetés: A vizsgálat célja az amlodipin, a lisinopril és a kis dózisú fix amlodipin + lisinopril kombináció hatásának értékelése volt a napi vérnyomásprofilra, a vérnyomás variabilitására és a szívfrekvencia variabilitására I-II. stádiumú, 1-2. fokozatú esszenciális hypertoniában szenvedők csoportjában. Az esszenciális hypertonia diagnosztizálása részletes klinikai és műszeres vizsgálatok alapján történt a JNC USA (2003), ESH, ESH (2007) klasszifikációjának megfelelően. Módszer: A vizsgálatban 75 beteg vett részt, akik három csoportba kerültek a kapott gyógyszerelés alapján. Az első csoportban 23 beteg lisinoprilt, a másodikban 27 beteg amlodipint, a harmadik csoportban 25 beteg fix kombinációban amlodipint + lisinoprilt kapott. A gyógyszereket naponta egyszer kapták, a lisinopril effektív dózisa dózistitrálás alapján 10-20 mg (átlag 15,6±2,2 mg), az amlodipin dózisa 5-10 mg (átlag 7,8±1,1 mg) volt, míg az amlodipin + lisinopril kombinációt standard fix dózisban kapták (lisinopril 10 mg, amlodipin 5 mg) napi egyszer reggel. A vizsgálat 12 hétig tartott. Naponta történt vérnyomás- és Holter-EKG-monitorozás. Eredmények: A mellékhatások összehasonlítása alapján a kombinált kezelés hatására sziginifikánsan csökkent a nemkívánatos események gyakorisága. A kezelés hatására mindhárom csoportban sziginifikánsan csökkent az átlagos napi, a nappali és az éjszakai, valamint a szisztolés és a diasztolés vérnyomás variabilitása. A kombinált kezelés hatására a változások még jelentősebbek voltak. Következtetés: A pozitív változások feltehetően annak köszönhetők, hogy a kombinációs kezelés a hypertonia patogenetikai hátterének számos pontján képes hatást gyakorolni, szemben a monoterápiával, így jobbak az eredményei. A kombinált kezelésben a lisinopril meggátolja az amlodipin okozta szimpatikus stimulációt, blokkolva a sympatoadrenalis és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását.

Tovább


Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

Tovább


A fehérköpeny-hypertonia jelentősége serdülőkorban

A serdülőkori hypertonia jelentőségét az adja, hogy szoros korreláció áll fenn a serdülőkori és a felnőttkorban észlelt vérnyomásértékek között. Manifeszt serdülőkori hypertonia esetén bal kamrai izomtömeg-növekedés és az arteria carotis intima-media megvastagodása már kimutatható. A serdülőkori hypertonia gyakorisága 1-4%. Közöttük az esetek 1-41%-ában észlelhető fehérköpeny-hypertonia, amelynek diagnózisa ismételt otthoni mérések vagy ABPM segítségével állítható fel. A serdülőkori fehérköpeny-hypertonia hátterében a fokozott szimpatikus aktivitás kiemelkedő jelentőségű, amely endotheldiszfunkciót és fokozott artériás stiffnesst okoz. Egyre több adat bizonyítja, hogy a serdülőkori fehérköpeny-hypertonia nem ártalmatlan jelenség, mert a későbbiekben gyakran alakul ki manifeszt hypertonia. Észlelése esetén a kockázatfelmérés, a nem gyógyszeres kezelés megkezdése és a fiatalok követése, gondozása kiemelkedő jelentőségű.

Tovább


Sófogyasztás és hypertonia. A nemzeti sócsökkentő programok prevenciós és terápiás értéke