hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2011;15(6)


Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia.
- Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége


Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. 
- Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége
Buda Béla, Kis János Tibor
| |
 
Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

Kulcsszavak

hyperuricaemia, könyvrecenzió, urátkristály, köszvény

Kapcsolódó anyagok

A hyperurikaemia és a cardiovascularis kockázat: fókuszban az új célérték vezérelte kezelés

Köszvény, hyperuricaemia és a cardiovascularis kockázat - Az allopurinol hatásai

A köszvény és a hyperuricaemia kezelésének újdonságai: fókuszban a célérték vezérelte kezelés

Reumatológiai gyulladásos betegségek és cardiovascularis rizikó a reumatológus szemszögéből - A Figyelő 2016;1

Spiritualitás és a pszichiátria

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A gyulladás és az alvászavarok összefüggései vesetranszplantált betegek körében

A gyulladás és az alvászavarok összefüggéseire vonatkozó eredmények ellentmondásosak dializált betegek esetében. Kutatócsoportunk vesetranszplantált betegek körében vizsgálta a gyulladásos markerek és a különböző alvászavarok közötti összefüggéseket. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módon kiválasztott vesetranszplantált beteg egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálata során [„SLeep disorders Evaluation in Patients after kidney Transplantation (SLEPT) Study”] diagnosztizáltuk az alvási apnoe szindróma (OSA) és a periodikus lábmozgás zavar (PLMS) jelenlétét. Az insomnia előfordulását az Athens Insomnia Skála (AIS) felvételével határoztuk meg. Rögzítettük a betegek szociodemográfiai és gyógyszerelési adatait, a társbetegségeket és a laboratóriumi paramétereket. A gyulladást jelző paraméterek közül mértük a C-reaktív protein (CRP), a szérumalbumin, az interleukin-6 (IL-6) és a tumornekrózis-faktor-α (TNF-α) szintjét és meghatároztuk a fehérvérsejtszámot. A betegek átlagéletkora 51±13 év (43% nő) és a cukobetegség előfordulása 19% volt. Az OSA vagy PLMS diagnózisú betegek és alvászavarban nem szenvedők között a gyulladásos markerek szintjében nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az apnoehypopnoe index szignifikáns összefüggést mutatott a fehérvérsejtszámmal (rho=0,23), és gyenge, nem szignifikáns összefüggést a többi, gyulladást jelző markerrel (rho<|0,15|). A PLM-index gyenge, nem szignifikáns összefüggést mutatott valamennyi gyulladásos paraméterrel (rho<|0,15|). A szérum-IL-6-szint szignifikánsan magasabb volt az insomniában szenvedő (AIS≥10) betegek körében [medián (IQR): 3,2 (2,6-5,1) vs. 1,7 (1,2-2,9) ng/l; p=0,009]. A többi gyulladásos marker szintjében nem volt különbség insomniában szenvedők és nem szenvedők között. Vesetranszplantált betegek csoportjában nem találtunk összefüggést az alvászavarok jelenléte és a gyulladásos markerek szintje között.

Tovább


A fehérköpeny-hypertonia jelentősége serdülőkorban

A serdülőkori hypertonia jelentőségét az adja, hogy szoros korreláció áll fenn a serdülőkori és a felnőttkorban észlelt vérnyomásértékek között. Manifeszt serdülőkori hypertonia esetén bal kamrai izomtömeg-növekedés és az arteria carotis intima-media megvastagodása már kimutatható. A serdülőkori hypertonia gyakorisága 1-4%. Közöttük az esetek 1-41%-ában észlelhető fehérköpeny-hypertonia, amelynek diagnózisa ismételt otthoni mérések vagy ABPM segítségével állítható fel. A serdülőkori fehérköpeny-hypertonia hátterében a fokozott szimpatikus aktivitás kiemelkedő jelentőségű, amely endotheldiszfunkciót és fokozott artériás stiffnesst okoz. Egyre több adat bizonyítja, hogy a serdülőkori fehérköpeny-hypertonia nem ártalmatlan jelenség, mert a későbbiekben gyakran alakul ki manifeszt hypertonia. Észlelése esetén a kockázatfelmérés, a nem gyógyszeres kezelés megkezdése és a fiatalok követése, gondozása kiemelkedő jelentőségű.

Tovább


A fix kombinációban adott lisinopril és amlodipin elônyei esszenciális hypertoniában szenvedô betegek esetében

Bevezetés: A vizsgálat célja az amlodipin, a lisinopril és a kis dózisú fix amlodipin + lisinopril kombináció hatásának értékelése volt a napi vérnyomásprofilra, a vérnyomás variabilitására és a szívfrekvencia variabilitására I-II. stádiumú, 1-2. fokozatú esszenciális hypertoniában szenvedők csoportjában. Az esszenciális hypertonia diagnosztizálása részletes klinikai és műszeres vizsgálatok alapján történt a JNC USA (2003), ESH, ESH (2007) klasszifikációjának megfelelően. Módszer: A vizsgálatban 75 beteg vett részt, akik három csoportba kerültek a kapott gyógyszerelés alapján. Az első csoportban 23 beteg lisinoprilt, a másodikban 27 beteg amlodipint, a harmadik csoportban 25 beteg fix kombinációban amlodipint + lisinoprilt kapott. A gyógyszereket naponta egyszer kapták, a lisinopril effektív dózisa dózistitrálás alapján 10-20 mg (átlag 15,6±2,2 mg), az amlodipin dózisa 5-10 mg (átlag 7,8±1,1 mg) volt, míg az amlodipin + lisinopril kombinációt standard fix dózisban kapták (lisinopril 10 mg, amlodipin 5 mg) napi egyszer reggel. A vizsgálat 12 hétig tartott. Naponta történt vérnyomás- és Holter-EKG-monitorozás. Eredmények: A mellékhatások összehasonlítása alapján a kombinált kezelés hatására sziginifikánsan csökkent a nemkívánatos események gyakorisága. A kezelés hatására mindhárom csoportban sziginifikánsan csökkent az átlagos napi, a nappali és az éjszakai, valamint a szisztolés és a diasztolés vérnyomás variabilitása. A kombinált kezelés hatására a változások még jelentősebbek voltak. Következtetés: A pozitív változások feltehetően annak köszönhetők, hogy a kombinációs kezelés a hypertonia patogenetikai hátterének számos pontján képes hatást gyakorolni, szemben a monoterápiával, így jobbak az eredményei. A kombinált kezelésben a lisinopril meggátolja az amlodipin okozta szimpatikus stimulációt, blokkolva a sympatoadrenalis és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását.

Tovább


Hypertoniás sürgősségi állapotok ellátása

A hypertoniás betegek 1-2%-a sürgős orvosi ellátásra szorul hypertoniás sürgősségi állapot kialakulása miatt. Hypertoniás krízis esetében a vérnyomás hevenyen kialakuló emelkedése mellett akut, életveszéllyel járó célszervkárosodás is jelentkezik. Ezekben az esetekben általában a vérnyomás gyors, de kontrollált csökkentése elengedhetetlen a célszervkárosodás további súlyosbodásának elkerülése érdekében. A kezelés nagymértékben függ a célszervkárosodás típusától. A kezelés parenteralis készítményekkel, intézeti (általában intenzív osztályos) ellátás keretében történik. Hypertoniás sürgősségi, életveszéllyel nem járó állapotban (urgency) nincsen akut célszervkárosodás, ilyenkor a kezelés ambulanter végezhető orális készítményekkel.

Tovább


Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége