hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(5)


Izolált szisztolés hypertonia III.
- Terápia idős és nagyon idős korban


Farsang Csaba
| |
 
Időskorúakban (˃65 év) és a nagyon idősekben (˃80 év) végzett klinikai vizsgálatok bőségesen szolgáltatnak adatokat a kezelésre vonatkozóan. Egyértelmű, hogy a betegek túlnyomó többségében kettős vagy hármas gyógyszer-kombinációt kell alkalmaznunk, zömmel fix kombinációkat az adherencia/perzisztencia javítása érdekében. A legújabb európai (ESH/ESC, MHT) irányelvek a DIU-t, ACEi-t vagy ARB-t, CCB-t ajánlják a kombinációra, és speciális esetben a DIU és BBL adását is javasolják. A vérnyomás célértéke <140 Hgmm, de a nagyon idősekben <150 Hgmm. Néhány vizsgálatban még alacsonyabb célértéket jelölnek meg (120 Hgmm), de fontos az előnyök/hátrányok mérlegelése. Ennek alapján a 130 Hgmm körüli szisztolés vérnyomás tűnik optimálisnak, ha az idős betegek jól tolerálják.

Kulcsszavak

izolált szisztolés hypertonia, patofiziológia, prevalencia, antihipertenzív terápia, időskorúak, nagyon idősek

Kapcsolódó anyagok

Trendek a hypertonia kezelésében

Izolált szisztolés hypertonia III. - Terápia idős és nagyon idős korban

Az időskori izolált szisztolés hypertonia gyakorisága a magyar hypertoniás populációban

Izolált szisztolés hypertonia idős és nagyon idős betegekben II.

Izolált szisztolés hypertonia előfordulása hazánkban lakossági szűrővizsgálat alapján

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Beszámoló a Magyar Hypertonia Társaság XXV. jubileumi kongresszusáról

A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) továbbképző, jubileumi XXV. kongresszusa 2017. szeptember 28-30. között került megrendezésre, immáron negyedik alkalommal a siófoki Azúr Hotelben. A kongresszus elnöke idén prof. dr. Kiss István, az MHT elnöke, titkára pedig dr. Járai Zoltán, az MHT főtitkára volt. A kongresszus szervezésében idén is nagy segítségünkre volt a Szalma Márta vezette Expert Quality Kongresszusi és Utazási Iroda.

Tovább


ACE-gátlók vagy ARB-k? Mi a független összehasonlító elemzések eredménye szívelégtelenségben nem szenvedő betegek esetében?

Mind az ACE-gátlók, mind az ARB-k hatékony, bevált gyógyszerei a szív-ér rendszeri betegségeknek, illetve a hypertoniának. A két gyógyszercsoport egymással szembeni hatékonysága/biztonságossága régóta vita tárgyát képezi. Egy nagy metaanalízis szerzői összehasonlították az ACE-gátlók és az ARB-k hatékonyságát és biztonságosságát szívelégtelenségben nem szenvedő betegekben, 106 randomizált tanulmány 254 301 betege alapján. A metaanalízisbe placebokontrollált, aktív kontrollos, illetve az ACE-gátlókat az ARB-kkel direkt módon összehasonlító tanulmányok is bekerültek. A placebokontrollos tanulmányok alapján az ACE-gátlók csökkentik az összmortalitást, a cardiovascularis halálozást és a nem halálos infarktusok számát, szemben az ARB-kkel. Úgy tűnhet, az ACE-gátlók tehát hatékonyabbak. Ez azonban csak a 2000 előtt befejezett klinikai vizsgálatokra igaz. A 2000 utáni tanulmányokban már nem volt különbség az ACE-gátlók, illetve az ARB-k okozta kimenetelben, mint ahogyan a két gyógyszercsoportot direkt módon összehasonlító tanulmányokban sem találtak különbséget közöttük. A cikk ennek hátterét vizsgálja és magyarázza el.

Tovább


A beteg élet nyelve és Korányi filozófiája - a circulus vitiosus hatása és jelenléte

Korányi Sándor Emlékelőadás, elhangzott a Magyar Nephrologia Emléknapján a Nemzeti Sírkertben, 2017. április 12-én. A mostani megemlékezés olyan múlt századi orvosról szól, akinek munkássága alapvetően határozta meg a magyar orvoslást.

Tovább


Új eredmények a vesegraft antitestmediált rejekciójának patomechanizmusáról

antibody-mediated rejection, kidney transplantation, complement, donor-specific antibody, C4dA vesefunkció károsodásának leggyakoribb immunológiai oka a késői antitestmediált rejekció (ABMR), amely hónapokkal, évekkel a transzplantációt követően jelentkezhet. Jelenlegi tudomásunk szerint a késői ABMR-t a donorspecifikus antitestek (DSA) szintjének növekedése okozza, és a szövetkárosodás kialakulásában a komplementrendszer központi szerepet játszik. Az ABMR diagnózisát megkönnyítette az immunológiai vizsgálómódszerek fejlődése és új tesztek bevezetése, melyek következményeként a betegség kritériumrendszere is számos változtatáson ment keresztül. A DSA-k klinikai relevanciáját illetően azonban az eredmények nem egyértelműek, mindazonáltal komplementkötő képességük vizsgálata segíthet a kérdés megválaszolásában. A jelen cikk az ABMR patomechanizmusáról és a jelenlegi irányadó diagnosztikai elvekről ad áttekintést. Az ABMR felismerése és kezelése a klinikai tünetek megjelenése előtt a mai napig nagy kihívást jelent. Vizsgálatunkban a komplementrendszer szerepének több aspektusból történő megismerését tervezzük, beleértve számos komplementfehérje mennyiségi, illetve genetikai vizsgálatát, melyek a betegség diagnosztikai/prognosztikai markereként szolgálhatnak.

Tovább