hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2012;16(3-4)


Csontelváltozás és lágyrész-kalcifikáció előfordulása és meghatározó faktorai dializált betegekben


Kiss Zoltán, Ambrus Csaba, Szabó András, Szegedi János, Balla József, Török Marietta, Ladányi Erzsébet, Csiky Botond, Árkossy Ottó, Túri Sándor, Kulcsár Imre, Kiss István
| |
 
A krónikus veseelégtelenség gyakori szövődménye a csont- és ásványi anyagcsere zavara. Az utóbbi évtizedek kutatásai számos bizonyítékot szolgáltattak a csontelváltozás és a lágyrész-kalcifikáció kapcsolatára mind patofiziológiai, mind epidemiológiai szempontból. A jelen vizsgálatban a hazai dializált betegek kalcium-foszfát anyagcsere auditjának adatbázisában elemeztük ennek a két szövődménynek a kapcsolatát, jellegzetességeit és meghatározó faktorait. Demográfiai adatokat (életkor, nem, testmagasság, testsúly, a dialízis típusa), laboratóriumi eredményeket (szérumparathormon-, -kalcium-, -foszfát-, -albuminszint), diabetes mellitus, csontelváltozás és lágyrész-kalcifikáció jelenlétét gyűjtöttük össze a 2010. évben krónikus veseelégtelenség miatt dializált betegek között. Kimutattuk, hogy a csontelváltozás és a lágyrész-kalcifikáció megjelenése hasonló tendenciát mutat: mindkét elváltozás gyakrabban fordul elő 150 pg/ml alatti (42,9% és 51,5%) vagy 500 pg/ml feletti (44,2% és 55,5%) parathormonszintnél, mint 150-500 pg/ml közötti (30,7% és 47,4%) parathormonszint esetén. A többváltozós logisztikusregresszió-számításban a csontelváltozások gyakoriságát szignifikánsan meghatározza az alacsony (<150 pg/ml) és emelkedett (>500 pg/ml) szérumparathormon- szint (p<0,001), a hemodialízis-kezelés (vs. peritonealis dialízis) (p<0,001), az életkor (p<0,001) és a cukorbetegség (p<0,001). Ugyanebben a statisztikai modellben a lágyrész-kalcifikáció szignifikáns meghatározói a hemodialízis-kezelés (p<0,001), az alacsony (<65 pg/ml) (p<0,01) és emelkedett (>500 pg/ml) (p<0,001) szérumparathormon-szint, a cukorbetegség (p<0,001), életkor (p<0,001) és az emelkedett (>2,4 mmol/l) szérumkalcium-érték (p<0,05). Összességében, a krónikus veseelégtelenség miatt dialíziskezelésben részesülőknél a csontelváltozás és a lágyrész-kalcifikáció gyakorisága „U” alakú görbét formál a parathormonszint függvényében. A két szövődmény kapcsolatának és az azt meghatározó faktoroknak további hosszú távú vizsgálata szükséges.

Kulcsszavak

veseelégtelenség, kalcifikáció, csontelváltozás, CKD-MBD, hyperparathyreosis, relatív hypoparathyreosis

Kapcsolódó anyagok

Az IL-10 citokincsalád szerepe a vesefibrosisban

Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében

ESH-kongresszus, 2018 Néhány, veseelégtelenséggel összefüggő aktuális téma rövid bemutatása a 2018. évi ESH-kongresszusról

Szexuális problémák a krónikus veseelégtelen betegek körében

Papillorenalis szindróma: a PAX2 békétlen mutációi

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A szérumhúgysavszint lakossági vizsgálata Magyarországon

A húgysav klinikai jelentősége nagymértékben növekedett az utóbbi években, elsősorban a civilizált országokban, de világszerte is emelkedik a kóros méretű húgysavszint gyakorisága. A húgysav része a metabolikus szindrómának. Ma már felismertük a húgysavszint növekedésében szerepet játszó xantinoxidáz jelentőségét a különböző szervekben, szövetekben kialakuló oxidatív stressz vonatkozásában. A Magyar Egészségvédelmi Szűrőprogram keretében 2011-ben 18 886 egyénnél elemeztük a metabolikus jellemzők előfordulását. A jelen közleményünkben a húgysavszinttel foglalkoztunk és kiszámítottuk a magas értékek százalékos előfordulását. Nők esetében a vizsgáltak 12,3%-ában, férfiaknál az esetek 16,5%-ában találtunk egyértelműen kóros értékeket. Nőknél 350 µmol/l, férfiaknál 400 µmol/l feletti értékeket vettünk emelkedettnek. Hypertoniabetegségben az átlagértékek mindkét nemben magasabbak voltak a normotoniásokkal szemben. Az egyes metabolikus komponensek és a húgysavszint nagysága között szoros összefüggés áll fenn. A szűrés lehetővé tette rejtett köszvény kimutatását, valamint felderített számos olyan kórképet, ahol a húgysav emelkedett szintje jellemzője a klinikai képnek.

Tovább


Az apparátus, amely a vesénket is irányítja. - 1. rész

A sorozat rövid áttekintést ad a juxtaglomerularis apparátus (JGA) felfedezésének érdekes történetéről, illetve felépítésének és működésének molekuláris szintig terjedő részleteiről. A JGA-val, azaz a filogenetikailag ősi szervecskével kapcsolatos új felfedezések szép példát mutatnak az élő szervezetre jellemző szoros morfológiai és funkcionális korrelációra. Bemutatásra kerülnek a JGAval kapcsolatos téves elképzelések és a hátterükben álló elméleti és gyakorlati kutatási nehézségek. A legmodernebb módszerek, mint például az atomerő-, illetve az in vivo multifoton-lézermikroszkópia felhasználásával feltárt, korábban fel nem ismerhető jelenségek és összefüggések ismertetése felhívja a figyelmet számos tankönyvi adat, elfogadott elképzelés megkérdőjelezhetőségére. A szerző összefüggést keres az új és provokatív elméleti kutatási eredmények és a klinikai farmakológiai beavatkozások következményei között. Rávilágít arra, hogy a JGA nemcsak résztvevője a só-víz háztartás és vérnyomás szabályozásának, de szerepet játszhat jelentős népbetegségek patomechanizmusában is. Befejezésül elemzi a jelenlegi kutatási irányokat, és kísérletet tesz a várható tudományos felfedezések előrejelzésére és ismertet néhány - kutatói pályafutásából leszűrhető - általános tanulságot is.

Tovább


Csontelváltozás és lágyrész-kalcifikáció előfordulása és meghatározó faktorai dializált betegekben