hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2013;17(5-6)


Az orvosszakmai minőség és a betegbiztonság menedzselése egy nemzetközi dialízishálózatban


Török Marietta, Orosz Attila, Charlotta Wollheim, Jörgen Hegbrant
| |
 
Dialízissel foglalkozó nemzetközi cég fő feladata, hogy a dialízist kiváló minőségben biztosítsa úgy, hogy a hálózaton belül ne legyenek jelentős szakmai eltérések és nagy hangsúlyt fektessen a betegbiztonságra. Ebben a cikkben összefoglaljuk a minőségbiztosítás vonatkozó komponenseit és a Diaverum Renal Services Group biztonsággal kapcsolatos programját. Bemutatjuk az orvosszakmai minőség menedzselésének kulcsfontosságú összetevőit, mint a kezelési célok kitűzése, bizonyítékokon alapuló útmutatók és klinikai protokollok bevezetése, illetve felülvizsgálata megbízható tudományos evidenciák alapján. Módszerünk az adatok konzisztens, folyamatos, prospektív, pontos gyűjtése a hálózat összes állomásáról, azok feldolgozása és időben történő visszajelzés. A betegbiztonság biztosítása érdekében folytatott fő tevékenységek közül kiemeljük az egységes oktatási programot, ideértve az elméleti ismeretek és a klinikai kompetenciák egységesítését, valamint klinikai irányelvek és eljárásmódok bevezetését az eltérések és a klinikai gyakorlatban elkövetett potenciális hibák csökkentése érdekében. Nagy hangsúlyt fektetünk a klinikai gyakorlat rendszeres auditjára. Ez a standardizált, szisztematikus, folyamatos minőségjavításra irányuló szemlélet tette lehetővé, hogy a Diaverum fokozatosan javítsa az orvosi eredményeket és biztosítsa a betegek kezelésének biztonságát.

Kulcsszavak

Diaverum, dialízis, minőségbiztosítás, standardizálás, minőségi mutatók, betegbiztonság

Kapcsolódó anyagok

Új generációs szekvenálás diagnosztikai felhasználása az onkológiában

A gyógyszerészeket is fel kell készíteni egyes betegségek diagnosztikájára

Diabetológia a dialízisben

Szexuális problémák a krónikus veseelégtelen betegek körében

A hazai hemodialízis kezdete a múlt század második felében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Vesetranszplantáció utáni korai hisztopatológiai változások az újonnan kialakult diabetes mellitusban

Bevezetés: A vesetranszplantáció után az egyik leggyakoribb szövődmény az újonnan kialakult diabetes mellitus (NODAT), melyet gyakran későn vagy egyáltalán nem ismernek fel, így a beültetett veseallograftot károsítja. Betegek és módszer: A betegek véletlen besorolás alapján cyclosporin-A- és tacrolimusalapú immunszuppressziót kaptak. A transzplantáció után egy évvel éhomi és orális glükózterheléses vizsgálatot végeztünk, mely alapján a betegeket három csoportba soroltuk normál, károsodott éhomi vércukorszint/károsodott glükóztolerancia (IFG/IGT), NODAT. Vizsgáltuk az életkort, a laboratóriumi eredményeket, a vesefunkciót, a morfológiai eltéréseket és a Banff-pontszám változásait. Eredmények: A cyclosporin-A-alapú immunszuppresszióban részesültek körében 14%, a tacrolimust szedőknél 26% volt az NODAT előfordulási gyakorisága (p=0,0002). Az albumin nem, de a húgysavszint (p=0,002), valamint a recipiens életkora (p=0,003) szignifikánsan eltért a diabeteses és a normál betegcsoportok között. A vesefunkciót vizsgálva a szérumkreatinin, eGFR és az urea nem különböztek szignifikánsan. A szövettani mintákat vizsgálva a NODAT-csoportban az ACR és az IF/TA szignifikánsan különbözött. A Banff-pontszám-változásokat nézve a tubulitis („t”) és az interstitialis gyulladás („i”) szignifikánsan különbözött (p=0,05). Megbeszélés: A vesetranszplantáció után újonnan kialakult diabetes kóros hatása hamarabb mutatkozik meg a veseallograft morfológiájában, mielőtt az funkcionális romlásban megmutatkozna.

Tovább


Nem gyógyszeres, nem életmód-változtatáson alapuló kezelések hypertoniában

A gyógyszeres lehetőségek széles választéka mellett is a hypertoniás betegek jelentős részében nem lehet a kitűzött célvérnyomást elérni. Ezért egyre több figyelem fordul a nem gyógyszeres, nem életmód-változtatáson alapuló terápiás lehetőségek felé. Ezek az új, eszközalapú, intervenciós kezelési technológiák reményt jelenthetnek a rezisztens hypertoniás betegek számára. Ugyanakkor ezek még nagyon költséges beavatkozások, és egyelőre viszonylag kis betegszámú vizsgálatok eredményeire támaszkodhatunk a hatékonyság és biztonságosság vonatkozásában. A következő, nagyon fontos kérdések még nyitottak ezekkel a technológiákkal kapcsolatban: kinek, mikor ajánljuk és ki dönt végül is magáról a beavatkozásról.

Tovább


A legújabb tudományos bizonyítékok követése a RAS-gátló szerek mindennapi gyakorlatában a 2007 és 2012 közti Országos Egészségpénztár adatok tükrében

A szerzők az OEP által támogatott, a betegek által kiváltott és elszámolt havi receptforgalom adatait elemző vizsgálatban megvizsgálták, hogy az elmúlt öt évben hogyan változott az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACEgátlók), illetve az angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB) felhasználása. Külön értékelték azt is, hogy ez mennyire van összhangban az utóbbi időszakban publikált számos, a renin-angiotenzin rendszer gátlóit (RAS-gátlók) összehasonlító klinikai vizsgálat eredményeivel. Érdemesnek látszott az Országos Egészségpénztár (OEP) adatbázisa alapján megvizsgálni, hogy Magyarországon milyen a RAS-gátlók felhasználása, ezen belül hol helyezkednek el a támogatott gyógyszerek körében. A feldolgozott adatokat az OEP adatbázisából 2007-2012. évek decemberének, a gyógyszertárakban kiváltott, és ez után az OEP felé elszámolt receptforgalmak alapján nyertük. Az OEP minden hónapban közzéteszi az elszámolt receptek utáni gyártói visszafizetési kötelezettséget. Az adatok feldolgozása során vizsgáltuk az elszámolt receptek számát ATCkódok, illetve molekulák szerint, valamint vizsgáltuk, hogy az adott időszakban ATC szerint hány készítmény (brand) volt rendelhető támogatással. Vizsgáltuk, hogy az adott időszakban milyen az ACE-gátlók és angiotenzinreceptor-bénítók (ARB-k) havi forgalma, illetve mennyi az e receptekre elszámolt tb-támogatások összege. Ezután elemeztük, hogy mennyi volt az átlagtérítési díj ATC-kódok szerint, illetve, hogy ATC-kódok szerint milyen molekulák voltak elérhetők Magyarországon tb-támogatással. 2007-ben a kiváltott RAS-gátlók több mint 90%-át ACE-gátlók tették ki, 2012-re ez az arány 75%-ra csökkent. Az ACE-gátlóval történő monoterápia folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan a fix dózisú kombinációs kezelés 37,4%-ról 51,9%- ra növekedett. A monokomponensű ARB-k forgalma növekedett, a kombinációban alkalmazottaké csökkent (57%-ról 49,6%-ra.). Elemzésünk alapján kijelenthető, hogy a szakmai ajánlások és a társadalombiztosítással rendelhető gyógyszerek azonos irányt mutatnak.

Tovább


A membranosus nephropathia korszerű diagnosztikája és kezelése

A primer membranosus nephropathia subepithelialis immunkomplexek lerakódásával jellemezhető glomerularis kórkép. A betegség immunpatomechanizmusára a közelmúltban derült fény: a leggyakoribb autoantigénként az Mtípusú foszfolipáz A2-receptort (PLA2R) azonosították. A PLA2R elleni, jellemzően IgG4-típusú autoantitest a felnőtt idiopathiás membranosus nephropathiás betegek mintegy 70-80%-ában mutatható ki. Az antitest szintje jól korrelál a betegség sú-lyosságával, és együtt változik a betegség kezelés melletti aktivitásával. Míg a betegség enyhe formájában spontán remisszióra hajlamos, és kiváló prognózisú, a súlyos forma gyakran végstádiumú veseelégtelenségig progrediál, és immunszuppresszív kezelést tesz szükségessé. A korszerű ajánlások első vonalbeli kezelésként kortikoszteroid és alkilálószer vagy kalcineurininhibitor együttes adását javasolják. A membranosus nephropathia kezelésében a rituximab, a mikofenolát-mofetil és az adrenokortikotrop hormon új terápiás lehetőséget jelenthet.

Tovább


Az orvosszakmai minőség és a betegbiztonság menedzselése egy nemzetközi dialízishálózatban