VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2013;17(2)


Az erythropoesisstimuláló kezelés főbb gyakorlati szempontjai renalis anaemiában


Az erythropoesisstimuláló kezelés főbb gyakorlati szempontjai renalis anaemiában
Deák György, Herszényi Eszter, Ambrus Csaba, Kiss István
| |
 
A renalis anaemia az eritropoetin csökkent termelődése miatt alakul ki, előfordulása a veseelégtelenség előrehaladásával progresszíven növekszik. A renalis anaemia kezelése erythropoesisstimuláló anyagokkal (ESA) történik. Véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok eredményei alapján bebizonyosodott, hogy ESA-kezeléssel nem szabad a hemoglobin (HGB) -szint normalizálására törekedni, mert ez a stratégia növelheti a cardiovascularis események és a halálozás esélyét. A 2012-ben publikált Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO-) anaemia-irányelv szerint az ESA-kezelés elkezdése a 90-100 g/l közötti HGB-tartományban javasolt, és nem javasolt a 115 g/l-es szint túllépése. A HGB-szint ESA-kezeléssel történő normalizálására törekvő stratégia azért helytelen, mert az ESA-adag progresszív emelését vonja maga után olyan esetekben is, amikor csökkent ESA-válaszkészség áll fenn. A halálozási kockázat növekedése összefügg a magas ESA-adagokkal, valamint az ESA-rezisztenciát okozó állapotokkal, elsősorban az infekcióval, idült gyulladással, malnutrícióval, aluldializáltsággal, súlyos hyperparathyreosissal, vashiánnyal. A KDIGO anaemia-irányelv hangsúlyt helyez az ESA-rezisztencia kivizsgálására és kezelésére, az ESA-adagok korlátozására, és szükség esetén az ESA-adagolás lépcsőzetes változtatását javasolja a nagy amplitúdójú HGB-szint-ingadozás elkerülése érdekében.

Kulcsszavak

idült vesebetegség, renalis anaemia, erythropoesisstimuláló anyag, cardiovascularis kockázat, mortalitás

Kapcsolódó anyagok

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

Nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszeres kezelésének szempontjai

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A magas vérnyomás kezelése angiotenzinkonvertálóenzim-gátló és kalciumcsatorna- blokkoló fix kombinációjával

A vizsgálat célkitűzése egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (lisinopril 10 mg) és egy dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkoló (amlodipin 5 mg) (Ekvator Richter Gedeon) (1. csoport) kis dózisú kombinációja, illetve az enalapril hydrochorothiaziddal vagy a nélkül (2. csoport) hatásosságának az összehasonlítása volt magas vérnyomásban. Anyagok és módszerek: A vizsgálatban 93 magas vérnyomásos beteg (36% férfi, 64% nő) szerepelt. Az átlagéletkor 52,6±12 év volt, a magas vérnyomás átlagosan 7,5±6,1 éve állt fenn. A vizsgálat kezdetekor a rendelőben mért vérnyomás 149,2±13,8/91,4±81 Hgmm volt. A betegeket véletlenszerűen osztották két csoportba (1. csoport, n=51 és 2. csoport, n=36). Eredmények: Az amlodipin/lisinopril fix dózisú kombinációja -28,9±11,3/-16,0±8,7 Hgmm-rel (p<0,0001) tudta csökkenteni a vérnyomást. A 2. csoportban a rendelőben mért vérnyomás -22,9±17,9/-11,5±10,7 Hgmm-rel (p<0,0001) csökkent. Az 1. csoport betegei gyakrabban érték el a célvérnyomást, mint a 2. csoport tagjai (94,1% versus 72,2%, p=0,008). Egyik csoportban sem változott jelentősen a pulzusszám. Csak az 1. csoportban figyelték meg a microalbuminuria (urinalis albuminexkréció, UAE) csökkenését -13,8±24,4 mg/24 h-val (p<0,001). A 2. csoportban javult a betegek életminősége. Azonban az életminőség javulása jelentősebb volt az 1., mint a 2. csoportban (p=0,002). Következtetés: Az amlodipin/lisinopril fix dózisú kombinációja lehetőséget ad a célvérnyomás elérésére a hypertoniás betegek 94%-ában, vesevédő hatású és javítja a betegek életminőségét.

Tovább


Mit kell tudnunk a kóros lipidprofil befolyásolásáról? - Új tapasztalatok

Az atherosclerosis elleni küzdelem egyik alappillérévé vált az antilipaemiás kezelés, amelynek legfontosabb képviselői a statinok. Kiemelkedő jelentőségük azonban csak részben köszönhető jelentős koleszterincsökkentő kapacitásuknak, emellett pleiotropiás potenciálként antiinflammatoricus, antiproliferatív, antioxidáns és vasodilatativ hatással is rendelkeznek. Ennek köszönhetően egyedülállóan és heteken belül visszaszorítják az atheroscleroticus folyamatokat. A pleiotropiás hatások legújabb bizonyítékait tekintjük át, amelyek alátámasztják a harmadik generációs statinok új terápiás alkalmazását akut coronariaszindrómában. A dolgozat második részében a statinok okozta mellékhatásokkal kapcsolatos új adatokat foglaljuk össze. A számos felvetett összefüggés közül mindössze a cukorbetegség kialakulásának elősegítését bizonyították, azonban ennek veszélye messze elmarad a statinok érelmeszesedést gátló hatékonyságától.

Tovább


Beszámoló a Magyar Tudós Ifjú Hipertonológusok és Nefrológusok Értekezletérõl

2013. március 22-én megrendezésre került az elsõ MATHINÉ, a Magyar Tudós Ifjú Hipertonológusok és Nefrológusok Értekezlete. A programot közös erõfeszítéssel és társasági támogatással az MHT és a MANET vezetõsége és ifjúsági bizottsága hozta létre.

Tovább


HYVET: Mérföldkő a gyógyszervizsgálatok tanösvényén - Az év klinikai vizsgálata 2008-ban

A HYVET (Hypertension in the Very Elderly TRial) vizsgálat többcentrumos (195 centrum, 13 ország, 3845 vizsgált személy), kettős vak, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálat, melyben a 80 éves hypertoniás betegek antihipertenzív terápiájának (célérték: 150/90 Hgmm) hatását (1,5 mg indapamid SR ±2-4 mg perindopril vs. placebo) vizsgálták a stroke-prevenció, a mortalitás és más végpontok szempontjából.

Tovább


Az erythropoesisstimuláló kezelés főbb gyakorlati szempontjai renalis anaemiában