VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2015;19(4)


Az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) -gén inszerció/deléció (I/D) polimorfizmusának hatása hemodializált betegek túlélésére


Kiss István, Szegedi János, Kulcsár Imre, Ambrus Csaba, Kerkovits Lóránt, Tislér András, Kiss Zoltán
| |
 
Bevezetés: Az ACE-gén I/D polimorfizmus és a cardiovascula ris mortalitás közötti kapcsolat vizsgálata ellentmondó eredményeket adott. He mo dia - lizált, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben az emelkedett angiotenzinkonvertálóenzim- szinttel együtt járó DD polimorfizmus mutatott összefüggést a halálozással, elsősorban diabeteses betegekben. A rövid távú (három év) túlélési adatok elemzésével magunk is igazoltuk ezt az összefüggést. Feltételeztük, hogy a hosszú távú megfigyelés során (10 év) megerősíthetők addigi eredményeink és igazolódik az ACE-gén I/D polimorfizmus jelentősége krónikus veseelégtelenségben. Módszer: Beavatkozással nem járó, prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban 746 beteget vizsgáltunk, akiknél a klinikai adatok összegyűjtése mellett egyszeri vérmintából az ACE-gén I/D polimorfizmus került meghatározásra (single nucleotide polimorfizmus, SNP). A mortalitás vizsgálatakor három genotípuscsoportot (I/I, I/D és D/D) hoztunk létre, és az adatokat többváltozós Cox proportional hazard modellben elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,9 év volt és a nők aránya 46,8% volt. A diabetes mellitus gyakorisága 19,3% volt. ACE-gátló kezelésben a betegek 47,9%-a részesült. A vizsgálat megkezdését megelőzően a vérvétel előtti medián dialízis-időtartam 23,8 hónap (IQR 11,2-47,1). Az ACE-gén-genotípusok gyakoriságai eltérőek voltak egymástól [I/D (42,6%), a D/D (37,7%) és az I/I (19,7%)]. A betegek tízéves követése során a medián követési időtartam 29,8 hónap (IQR 12,6-63,4) volt. A D/D genotípusúak rövidebb túlélést mutattak (I/I vs. D/D: log-rank test: p=0,04) az ACEgátló kezelésben nem részesülő betegek között. A többváltozós Cox regressziós modellekben a D/D genotípus (összehasonlítva az I/I genotípussal) a mortalitás szignifikáns meghatározójaként csak az ACE-gátló kezelésben nem részesülő betegek között jelentkezett (HR 0,67, 95% CI 0,46-0,97, p=0,03). Következtetés: Vizsgálatunk eredménye alapján az ACE-gén I/D polimorfizmus ön - ma gában nem befolyásolja a hemodializált betegek halálozását, de felvethető, hogy deléció/deléció (D/D) genotípusú hemodializált betegek túlélését az ACE-gátló ke - zelés kedvezően befolyásolhatja.

Kulcsszavak

ACE-gátló kezelés, ACE-gén I/D polimorfizmus, dializált betegek, mortalitás, túlélés

Kapcsolódó anyagok

Hosszú távú túlélés előrehaladott nem kissejtes tüdődaganatban

Az immunonkológiai terápiák jelentősége a Hodgkin-lymphomák kezelésében

A bevacizumab-monoterápia hatása a progressziómentes túlélésre rekurrens glioblastomában szenvedő betegek esetében

A Magyarországi Vasculitis Regiszter első öt évének eredményei

Glioblastoma multiformés beteganyag komplex posztoperatív kemoradioterápiás és adjuváns temozolomidterápiájának hosszú távú nyomon követési eredményei, valamint a posztoperatív MR-vizsgálat jelentős

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A nátrium-glükóz-kotranszporterek szerepe a diabeteses nephropathiában

A diabeteses nephropathia talaján kialakuló krónikus vese - elégtelenség a cukorbetegek közel harmadánál kialakuló szövődmény, melynek pontos patomechanizmusa nem ismert. A jó glykaemiás kontroll és a vérnyomás szabályozása jelentősen hozzájárul a vesekárosodás megelőzéséhez és lassítja a betegség progresszióját, azonban a definitív kezelés továbbra sem megoldott. A nátrium-glükóz-kotranszporter 2 (SGLT2) -gátlók a legújabb terápiás szerek a diabetes kezelésének kelléktárában. A proximális tubulusban gátolva a glükóz visszaszívását glycosuriát okoznak, így hatékonyan csökkentik a vércukor szintet. Bár renoprotektív tulajdonságukat egyes klinikai vizsgálatok alátámasztják, az SGLT2- gátlók jótékony hatása a diabeteses nephropathia kezelésében még nem egy - értelműen bizonyított, illetve hosszú távú alkalmazásuk következményei sem is - mertek. Összefoglaló közleményünk az Európában jelenleg engedélyezett SGLT2- gátlók hatásait összegzi, különös tekintettel a vesére.

Tovább


Terápiarezisztens hypertonia esete eredménytelen renalis denervációval

A 48 éves férfi beteg extrém, hetes kombinációjú antihipertenzív kezelésre rezisztens hypertoniájához hypertrophiás, nem obstruktív cardiomyo - pathia is társult. A szekunder hypertonia kizárását követően a betegnél Medtronic Symplicity katéterrel mindkét oldali renalis rádiófrekvenciás denerváció történt, amelyet követően vérnyomása egyáltalán nem csökkent. A továbbiakban progre - diáló szívelégtelenség miatt primer prevenciós céllal cardioverter defibrillátort is beültettek. Az egészségbiztosító (OEP) adatbázisából a beteg háziorvosa által lekért adatok szerint a beteg a le ké rést megelőző egy évben összesen mindössze egy szer váltott ki egyetlen havi antihipertenzív gyógyszert, pontosan akkor, amikor ellen őr - zött gyógyszerbevétel melletti ABPM-vizsgálatot terveztünk. A betegnél a renalis denervációt követően két évvel sikerült az ellenőrzött gyógyszerbevétel melletti vizs gálat elvégzése, ekkor mind a rendelői mérés, mind az ABPM jelentős vérnyomáscsökkenést igazolt. Esetünk tanúsága szerint a nonadherencia tisztázása, nevezetesen az ellenőrzött gyógyszerbevételt követő ABPM-vizsgálat mind a terápiarezisztencia, mind a szimpatikus ak tivitás csökkentését célzó eszközös és műtéti beavatkozások előtt indokolt hy per toniás betegek esetében.

Tovább


A carvedilolterápia jelentősége a hypertonia kezelésében

A szerző a nemzetközi és hazai irodalom adatai alapján összefoglaló elemzést készített az egyik legmodernebb, vasodilatator tulajdonságú β- adrenerg-blokkoló szerről, a carvedilolról. Mivel a szerző hosszú évek óta foglalkozik a β-blokkoló kezeléssel, saját tapasztalatait is bemutatta. A hypertonia mint népbetegség kezeléséből soha nem lehetett a β-blokkolókat kiszorítani, és mai felfogásunk szerint egyenértékűek a többi antihipertenzív gyógyszercsaláddal. Ennek egyik legfontosabb lépcsője az volt, hogy a hagyományos β-blokkolókat kiszorították az erősen β1-szelektív szerek, illetve döntő módon a 3. generációs nálunk kapható β-blokkolók (carvedilol és nebivolol). A carvedilol számos sajátos kedvező tulajdonsággal rendelkezik, mint a vasodilatatio, antioxidáns hatás, antiatheroscleroticus effektus, a vascularis tágulékonyságot javító hatás, a kamrahypertrophia regressziója, a coronariaáramlási rezerv javítása. Mindezek egyértelművé teszik, hogy a vérnyomáscsökkentő kezelésben adásával megbízható sikereket lehet elérni monoterápiában és más szerekkel történő kombinációban. Hazánkban az esetek körülbelül 30-35%-ában használnak az orvosok β-blokkoló szereket a hypertonia kezelésében.

Tovább


A stroke-veszély felderítésére - a gyakorlati munkánkban jól hasznosítható - egyszerű becslési módszer áll rendelkezésre

A kockázati tényezők, vagyis a stroke bekövetkezési va ló - szí nűségére ható tényezők között első helyen áll a nem megfelelően kontrollált magas vérnyomás, amely mintegy 3-4-szeresére emeli a stroke kockázatát. A dolog fordítva is igaz: a beteg személyére szabottan meghatározott vérnyomáscélérték elérésével jelentősen csökkenthető a stroke kialakulásának veszélye.

Tovább


Az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) -gén inszerció/deléció (I/D) polimorfizmusának hatása hemodializált betegek túlélésére