VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2018;22(2)


Az amerikai, az európai és a nemzetközi társaságok irányelveinek összefoglalása a 2-es típusú diabetes mellitusban hypertonia társulása esetén


Kékes Ede, Dolgos Szilveszter
| |
 
A szerzők a 2-es típusú diabetes mellitusban előforduló hypertonia jelentőségét, a folyamatos vérnyomás-ellenőrzés, gondozás módszerét, valamint a nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia formáit ismertették az amerikai, európai szakmai társaságok és nemzetközi szervezetek ajánlásainak bemutatásával. Megállapították, hogy a hypertonia mérési, gondozási és kezelési alapelvei alapvetően nem változtak az egész világon, annak ellenére, hogy az utóbbi időben széles körű vita alakult ki a normális vérnyomás értelmezése, valamint az intenzív vagy standard kezelés hasznának megítélésében.

Kulcsszavak

diabetes mellitus, 2-es típusú diabetes, hypertonia, szakmai irányelvek, magas vérnyomás terápiás célértéke

Kapcsolódó anyagok

Az ischaemiás szívbetegség, a diabetes mellitus és a krónikus vesebetegség előre jelző tényezői hypertoniás betegek körében a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján I. r

A magasvérnyomás-betegség és agyi funkció Hypertonia és demencia kapcsolata a szervezet öregedése során. Fiatalkori vérnyomás-emelkedés - időskori demencia

Hypertoniás sürgősségi állapotok a háziorvosi gyakorlatban

Az időskori hypertonia

A fehérköpeny- és a maszkírozott hypertonia jelentősége

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A β-blokkolók helye a hypertonia kezelésében, különös tekintettel a carvedilolra

Az elmúlt évek hypertonia ajánlásaiban történtek változások, amelyek a β-blokkolók pozícióját is érintették. A szerzők áttekintik a β-blokkolók törzsfejlődését, bemutatják a hatóanyagok közötti markáns különbségeket. A harmadik generációs, vasodilatator típusú carvedilolra fókuszálva ismertetik a korszerű készítmények eltérő hemodinamikai és metabolikus hatását. A carvedilol nem a perctérfogat csökkentésével, hanem a perifériás érellenállás mérséklésével csökkenti a vérnyomást. Másrészt - szemben a hagyományos β-blokkolók kedvezőtlen metabolikus tulajdonságaival - mind a szénhidrát-, mind a lipidanyagcsere szempontjából legalább neutrális hatással rendelkezik. A további kedvező cardialis hatások közül kiemelendő a balkamra-hypertrophia mérséklése, a coronariák rezerv kapacitásának javítása. A vasodilatator típusú β-blokkolók (carvedilol, nebivolol) egy értelműen indikáltak a magasvérnyomás-betegség kombinációs kezelésében, különös tekintettel szívelégtelenség vagy coronariabetegség, illetve szívinfarktus utáni állapot esetén.

Tovább


A szerkesztőség kérdez, a szakértő válaszol

Hogyan viszonyuljunk a sztatinkezeléshez, hiszen ez a hypertoniás, valamint vesebetegségben szenvedőknél is mindennapos feladat?

Tovább


Az ATTENTION ARB-vizsgálat részletes eredményei

Az ATTENTION vizsgálat (Using of ARB and sTaTin basEd iNdividualized Treatments in Hungarian patients In the light Of New CV prevention guidelines) ARB-ágában 9996 kezelt hypertoniás beteg adatait dolgozták fel. Az eredmények alapján az orvosi gyakorlatban az első ARB-választás szignifikáns hatást gyakorol a további antihipertenzív terápiára. A lozartan-, telmizartan-, valzartankészítmények egyaránt alkalmasak a célvérnyomás elérésére. Szükség esetén az orvosok nem annyira a készítményt, mint inkább a dózist változtatják meg (emelik), vagy vízhajtó kiegészítést (rezisztensebb hypertonia, idősebb életkor) alkalmaznak. A vizsgálatban összességében telmizartanpreferenciát lehetett megfigyelni.

Tovább


A koleszterincsökkentés nem a Szent Grál, de nem is az ördög műve

A koleszterincsökkentő sztatinok a legjobban bevizsgált készítmények a hatás és mellékhatás tekintetében. Ezek alapján tudjuk biztonsággal állítani, hogy a koleszterincsökkentő készítmények elleni vélemények zöme nem valóságalapú. Nem csodaszerekről van szó, de rendszeres szedésükkel - bizonyítottan - 30% körüli cardio- és cerebrovascularis kockázatcsökkenés érhető el, miközben a mellékhatások és kockázatok gyakorisága minden betegcsoportnál legalább egy nagyságrenddel kisebb. Nincs „koleszterin-labornormálérték”, nincs túl alacsony, csak „célérték”, mert az átlagérték az atherosclerosis szempontjából magas (a születéskori és a természeti népeknél megmaradó érték tekinthető normálisnak). Becsüljük meg a koleszterincsökkentőket, mert nem olyan nagy a fegyvertárunk!

Tovább