hirdetés

TARTALOM

Hypertonia és nephrologia - 2012;16(6)

Nincs kép
Az apparátus, amely a vesénket is irányítja. 2. rész
- A juxtaglomerularis apparátus felépítése és működése
| |

A juxtaglomerularis apparátus (JGA) a distalis tubulus speciális sejtcsoportjából, a macula densából, az afferens arteriola renintermelő granularis vagy epithelioid sejtjeiből, az extraglomerularis mesangialis sejtekből és az efferens arteriolának a területet határoló szakaszából áll. Általánosabb meghatározások is léteznek. Az alkotó elemek között újabban speciális morfológiai és funkcionális kapcsolatokat közvetítő anyagokat (adenozin, angiotenzin, NO, prosztaglandin stb.) írtak le. Nemrég kimutatták, hogy a macula densa sejtjein is található egy-egy cilium, amelynek szerepe lehet az áramlás érzékelésében. Az afferens arteriola distalis szakaszát - a glomeruluskapillárissal egyező szerkezetű - fenesztrált endothel borítja. Nyomjelző dózisú ferritinszemcsék a jelentős hidrosztatikus nyomásgradiensnek megfelelően az afferens arteriolából e pórusokon át jutnak a JGA interstitiumába. A Bowman-tok parietalis lemeze, azon a területen, ahol az afferens arteriola reningranulált sejtjeit fedi, úgy viselkedik, mint a visceralis lemez, azaz a lemezt fedő epithelsejtek lábnyúlványokat és filtrációs réseket mutatnak. A vizeletűr rendszeresen betüremkedik az extraglomerularis mesangiumba. Megdőlt tehát az a korábbi nézet, hogy a sem vér-, sem nyirokkapillárisokat nem tartalmazó juxtaglomerularis apparátus interstitiuma zárt, lassú folyadékcserélődésű tér. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy az afferens arteriola morfológiailag és működésileg két egymástól eltérő szakaszból áll, közöttük az arány a renin-angiotenzin rendszer állapotától függően változik.

Rosivall László

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
A hypertoniás betegek célvérnyomás-elérési arányának és gondozási minőségének segítése telemedicinális lehetőségek alkalmazásával
| |

A szerzők összefoglalják a telemedicina, a telemonitorozás technikai lehetőségeit. Áttekintik a hypertoniás betegek kezelésében alkalmazott telemedicinális módszereket és azok kombinálását az otthoni vérnyomásméréssel, illetve a nővér vagy gyógyszerész további segítségével. Az eddigi eredmények alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a telemedicinális lehetőségek intenzív terjedése szükségszerű a mai magyar egészségügyi ellátásban. Ugyanakkor azt is megállapítják, hogy a módszer és a technikai lehetőség önmagában nem elégséges a további hatékonyság növelésére. A személyes kapcsolat és az interaktív távmonitorozás lehetősége feltétlenül szükségesek a hypertoniás betegek esetében a célvérnyomás eléréséhez és a kívánt vérnyomásérték fenntartásához, valamint a gyógyszerszedéssel kapcsolatos betegadherencia növeléséhez.

Kiss István, Kéles Ede

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
Vérnyomás-távellenőrzés telemedicinális megoldással
| |

A szerzők bemutatják az otthoni önvérnyomásmérés irányelveit, indikációját, hasznossági értékét. Beszámolnak a legjelentősebb klinikai tanulmányok eredményeiről. Külön elemzik az otthoni vérnyomásmérés metodikájában a telemedicinális megoldási formákat. Leírják az optimálisan kialakított és a klinikai gyakorlatban is bemutatott konzultációs lehetőségeket. Bemutatják saját táv-egészségellenőrzési rendszerüket, a „Medistance” rendszert, amelynek keretében három modult építettek ki a vérnyomás hosszan tartó regisztrálására: 1. az egyéni modult (betegeknek, időseknek, nagy rizikójú egyéneknek, valamint orvosoknak a betegek gondozásához), 2. a gyógyszerészi gondozás célját szolgáló modult és 3. a közösségek (szociális otthonok, idős klubok, nappali foglalkoztató intézmények stb.) számára készült modult. A Medistance rendszer két éve működik hazánkban.

Kékes Ede, Kiss István, Samu Antal, Szegedi János, Mezei Rudolf

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
Heveny szívelégtelenség és heveny vesekárosodás: az 1-es típusú cardiorenalis szindróma okai és ellátása
| |

Jól ismert a szív és a vese közötti funkcionális kapcsolat. Az elmúlt időszakban a cardiorenalis szindróma több formáját is leírták. A kérdés jelentős a napi gyakorlat szempontjából, hiszen az elsődlegesen kialakuló kórkép lefolyását és következményeit alapvetően befolyásolja a másodlagos károsodás mértéke és kezelésének lehetőségei. Ráadásul szívbetegség miatt alkalmazott terápia következtében károsodhat a renalis hemodinamika, vagy éppen a mellékhatások miatt tovább romlik a klinikai állapot. A kacsdiuretikumok egyértelműen csökkentik a vénás pangást, de neurohormonális aktivációt és a gromelurusfiltrációs ráta csökkenését is eredményezik. A heveny kórképekben alkalmazott mineralokortikoid-receptor-antagonista kezeléssel kapcsolatos rendelkezésre álló adatok száma egyelőre kevés. Az inotrop szerek egyrészről javítják a hemodinamikai állapotot, másrészről szinte kivétel nélkül fokozzák az aritmiahajlamot és a mortalitást (a levosimendan kivételnek tűnik). Az aquareticumok javítják ugyan a tüneteket, de nincsenek bizonyítékok a mortalitás javulására. A natriureticus peptid neseritid a vizsgálatokban valamelyest javított a tüneteken, de a kemény végpontokat tekintve nem hozott pozitív eredményt. A vasodilatatorok javítják a hemodinamikát, de hipotonizáló hatásuk erősen korlátozza az alkalmazhatóságukat. Az ultrafiltráció hatékonysága és hosszú távú jótékony hatása tekintetében további evidenciákra várunk. Mindezen terápiás nehézségek miatt a heveny cardiorenalis szindrómában szenvedő betegek ellátása komplex feladat, amely feltételezi az intenzív terápiában jártas szakorvos, a vesegyógyász és a szívgyógyász szoros együttműködését. A jelen közlemény elsősorban a szívgyógyász szemszögéből foglalja össze a heveny szívelégtelenséggel szövődött heveny vesekárosodás, azaz az 1-es típusú cardiorenalis szindróma kórélettanát és az abban szenvedő betegek ellátásának lehetőségét.

László Ágnes, Ács Tamás, Járai Zoltán

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
A vesefibrosis molekuláris háttere: a myofibroblastok eredete
| |

Európában mintegy 2,5 millióan szenvednek krónikus vesebetegségben és a vesepótló kezelésre szorulók száma is negyedmillió főre tehető. A különböző krónikus vesebetegségekben a szöveti fibrosis mechanizmusa hasonló. A sérült glomerularis és tubularis sejtekből „danger” jelek szabadulnak fel, amelyek az immunsejteket a sérülés helyére vonzzák. Az infiltráló immunsejtek és a károsodott vesesejtek további gyulladásos citokineket, növekedési faktorokat, kemokineket és adhéziós molekulákat termelnek, ami az immunsejtek és a myofibroblastok további felhalmozódásához vezet. A fibrosis fő effektorsejtjei a myofibroblastok. Eredetükre vonatkozóan nincsen egységes álláspont, a jelenlegi tudásunk szerint epithel-, illetve endothelsejtekből, pericytákból és csontvelői eredetű fibrocytákból származhatnak. A myofibroblastok ellenállóak az apoptózissal szemben, különböző növekedési faktorokat és citokineket termelnek. Ezek a sejtek a fibroticus szövetben feldúsuló, kollagén I-ben és III-ban gazdag extracelluláris mátrix fő termelői. Az extracelluláris mátrix felhalmozódása a szövetben glomerulosclerosishoz, valamint tubulointerstitialis fibrosishoz vezet. A fibrosis előrehaladtával átalakul az egészséges vesére jellemző szöveti struktúra, fokozatosan romlik a vesefunkció. Cikkünkben azokat a folyamatokat foglaljuk össze, amelyek a vesefibrosis során a myofibroblastok kialakulásához vezetnek.

Himer Leonóra, Sziksz Erna, Kovács Krisztián, Ónody Anna,
Reusz György, Fekete Andrea, Tulassay Tivadar, Vannay Ádám

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
Prof. dr. Vas István, aki megváltoztatta a peritonealis dialízis kimenetelét
| |

Vas professzor úrral 1996-ban egy torontói tanulmányutam során találkoztam. Már az első napokban lenyűgözött az egyénisége, a széles körű tudása és az intelligenciája. Hihetetlen volt számomra az a tisztelet és szeretet, amellyel őt a betegei, a nővérei és az orvos kollégái körülvették. Soha nem a szakmai elismerést kereste, hanem a betegeinek a gyógyítását, az önálló kezelésükre való tanítását, a kiszolgáltatott helyzetüknek megsegítését és az egyenrangú partnerként való kezelését tartotta a legfontosabbnak. Szakmai munkásságának középpontjában is a vesebetegek gyógyításának a javítása és a mikrobiológia eredményeinek a gyakorlatban való bevezetése állt. Az orvosokat és a nővéreket rendkívüli szeretettel és segítőkészséggel tanította. A peritonealis dialízis (PD-) kezelés oktatásában, és a betegek gondozásában a nagy szakmai önállósággal dolgozó nővéreket tartotta kulcsszereplőknek, akik így az orvos egyenrangú partnereivé válnak. Mikrobiológusként alapvetően megváltoztatta a peritonealis dialízis kimenetelét, és döntő szerepe volt abban, hogy ez a kezelés világszerte egyenrangúvá vált a hemodialízissel (HD), sőt egyes vonatkozásaiban azt felül is múlta. A dialíziskezelések jövőjét értékelve mindig azt hangsúlyozta, hogy nem az a kérdés, hogy PD- vagy HDkezelésben részesül-e a beteg, hanem az, hogy otthon vagy intézetben történik-e a kezelés, mert a fejlődés egyértelműen a betegek önálló, otthoni kezelésének, egyenrangú partnerként való elfogadásának irányába mutat. Ez pedig újfajta orvosi szemléletet igényel. Számomra a sors különleges ajándéka volt, hogy egy ilyen nagyszerű emberrel megismerkedhettem, aki kitüntetett a barátságával, és az élete utolsó tíz évében tanítómesterem és példaképem lett. Vas professzor úr élettörténete is különleges, hiszen kiemelkedő tudással kellett Kanadába emigrálnia, ahol a szakmájában világhírű lett, és ezzel méltán növelte a magyar orvostudomány hírnevét. Végül soha nem múló hazaszeretete 2002-ben, 75 éves korában hozta haza Magyarországra.

Polner Kálmán

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 

Nincs kép
Ajánlás az albuminuria, proteinuria és haematuria szűrésére és vizsgálatára a háziorvosi és belgyógyászati mindennapi gyakorlatban
| |

Az elmúlt évek nagy epidemiológiai vizsgálataiban egyértelműen igazolták, hogy az idült vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) igen jelentős népegészségügyi problémává vált, ami a fejlett országokban a népesség 10-14%-át érinti (1). A betegek felében a glomerulusfiltrációs ráta (GFR) 60 ml/perc alatti, de alig 1-2%-uk tartozik a legsúlyosabb, végstádiumú veseelégtelen csoportba.

Mátyus János, V. Oláh Anna, Nagy Judit, Wittmann István

Összefoglaló  |  Teljes cikk (PDF)

 


A LAP

Hypertonia és nephrologia

Hypertonia és nephrologia

Impresszum
A Magyar Hypertonai Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság hivatalos lapja

Kiadó
LifeTime Media Kft. (Anno Literatura Medica Kiadó)
1021 Budapest Hűvösvölgyi út 75/A
Felelős kiadó: Cserni Tímea

Főszerkesztő:
Prof.Dr. Alföldi Sándor

ISSN 1418-477X (Nyomtatott)
ISSN 2498-6259 (Online)

Tartalomjegyzék: