VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2011;15(3)


A kombinált simvastatin- és ezetimibkezelés csökkenti az atheroscleroticus események gyakoriságát idült vesebetegségben


Mátyus János, Paragh György
| |
 
A statinkezelés cardiovascularis (CV) morbiditást és mortalitást csökkentő hatása már régóta bizonyított a nem vesebeteg populációban; 1 mmol/l-es LDLkoleszterin (LDL-C) -szint-csökkentés 20%-kal csökkenti a CV események gyakoriságát (1). Mindeddig azonban bizonytalanok voltunk abban, hogy vesebetegek esetén is hasonló a helyzet. A nagy betegszámú statinvizsgálatokból ugyanis a súlyosabb vesebetegségben szenvedőket kizárták, elsősorban a kezelés lehetséges mellékhatásaitól (myopathia, rhabdomyolysis) tartva. Igaz, a vizsgálatok utóelemzései azt mutatták, hogy a kezelés azon szív-ér rendszeri betegek esetében is kedvező, akiknek a vesefunkciója már enyhén károsodott

Kapcsolódó anyagok

A betegek otthon tartott gyógyszereinek gyógyszerész általi áttekintése

Filmet varázsolni az életből

A nyári forróság vonzza a kórokozókat

Szeniortorna - Idősebbek is elkezdhetik

Indulnak az idei MESZK-pályázatok!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Tanárom, Gömöri Pál (1905-1973)

ÖSSZEFOGLALÁS A nagy magyar orvosok sokat tettek a nemzetközi orvostudomány fejlődéséért, közéjük tartozott Gömöri Pál is. Tudományos érdeklődésének sokoldalúságát lehetetlen felsorolni, de egyik törekvése a renalis nukleáris orvostudomány vizsgálómódszereinek hazai bevezetése volt. A szerző úgy érzi, hogy saját tevékenységét a renalis nukleáris orvostudományban, a diuretikus renográfiára vonatkozólag, részben a Gömöritől tanultak inspirálták. Gömöri tudományos eredményeit megőrzik a könyvtárak és az internet. Orvosi tanításainak szellemét azonban tanítványainak és követőinek kell tovább adni, hogy az emlékezete minél később halványuljon el.

Tovább


A HbA1c-szint összehasonlítása nem diabeteses és diabeteses betegcsoportok között nefrológiai ambulancián

Bevezetés: A diabetes diagnosztikus kritériumai között - amerikai nézetek szerint - a HbA1c mérése kap egyre nagyobb hangsúlyt. A felnőtt populáció rejtett szénhidáttolerancia-zavara jelentős prevalenciájú. A már ismerten diabeteses, háziorvosi gondozásban lévő betegek körében sem általános a HbA1c rendszeres ellenőrzése. Proteinuria miatt felnőtt nefrológiai gondozott metabolikus szindrómás és diagnosztizált diabetesben szenvedő betegekben végeztünk helyben történő HbA1c-meghatározást. Betegek és módszerek: A vizsgálat három hete alatt 51, egymás utáni - beválogatási kritériumnak megfelelő - beteg esetében végeztünk HbA1c-meghatározást, regisztráltuk az egyéb laboratóriumi és klinikai adatokat. Eredmények: A HbA1c-t a nem diabeteses csoportban (n=42) öt betegben találtuk 5% alatti, 12 betegben 5,1-5,5% közötti, 19 betegben 5,6-6% közötti és hat betegben 6% feletti tartományban. A későbbi vizsgálatokkal 14% (6/42 beteg) arányban igazolódott diabetes mellitus. A HbA1c-t az ismert diabeteses csoportban (n=9) 6,7% (medián; és 5,2-7,9% tartomány) körülinek mértük. Következtetés: A HbA1c helyben történő meghatározása - diabetes szempontjából nagy rizikójú betegek esetében szűrővizsgálatként - javasolt a nefrológiai ambulancián, a későbbi laboratóriumi HbA1c-vizsgálat és a glükóztolerancia-teszt elvégzése bizonyíthatja a diagnózist. Az ismerten 2-es típusú diabeteses betegek közül segít a diabetológiai konzultációra irányítandók kiemelésében.

Tovább


A haemolyticus uraemiás szindróma diagnosztikájának és terápiájának aktuális kérdései 2. rész. A betegek hosszú távú kezelésének és gondozásának szempontjai

Összefoglaló munkánkban a haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) atípusos formájának terápiáját, a betegek hosszú távú kezelésének, gondozásának és az esetlegesen szükséges vesetranszplantációs igény megítélésének szempontjait tekintjük át. Kitérünk a felnőtt- és gyermekkorban végzett plazmaferézis indikációjára és gyakorlatára, továbbá áttekintjük az egyéb kiegészítő kezelések (például immunszuppresszív terápia) indokoltságát. Részletesen elemezzük az egyes genetikai variációk és a vesetranszplantáció várható sikerességének kapcsolatát. Összefoglalónk végén áttekintjük az új, anti-C5 monoklonális antitesttel, az eculizumabbal az aHUS vonatkozásában eddig felhalmozódott klinikai tapasztalatokat.

Tovább


Az ambuláns artériás stiffness index (AASI) vizsgálata vesetranszplantált gyermekek esetében

Elméleti háttér: Vesetranszplantációt (TX) követően a cardiovascularis halál önálló előrejelzője az érfalrugalmasság csökkenése, amely az ambuláns artériás stiffness indexszel (AASI) jellemezhető. Cél: Munkánk során vizsgáltuk az AASI és a tradicionális és nem tradicionális rizikótényezők közötti összefüggéseket. Betegek és módszer: Harmincöt, vesetranszplantált gyermek (15,6±4,3 évesek) megfigyeléses, keresztmetszeti vizsgálatát végeztük. Meghatároztuk az AASI-t. Mértük az antropometriai adatokat, a testösszetételt, a vérnyomás- és az anyagcsere-paramétereket. Eredmények: A BMI, a volumenháztartás, a hypertonia fennállása, illetve a szisztolés vérnyomás, a pulzusnyomás átlaga, a diasztolés diurnalis index és az éjszakai diasztolés vérnyomásesés mértéke (NDPF) szignifikáns összefüggést mutatott az AASI-val (sorrendben r=0,53; 0,39; 0,34; 0,33; 0,41; -0,42; p<0,05). A hypertoniás gyermekek AASI-ja magasabb volt (0,47±0,13 vs. 0,36±0,18; p=0,04). Õk szignifikánsan hosszabb ideig részesültek dialíziskezelésben, és régebben történt a transzplantációjuk (p<0,05). Többváltozós analízis során a BMI és az NDPF az AASI független meghatározó tényezőjének bizonyult a teljes és a hypertoniás betegcsoportban egyaránt (R2=0,44, SE=0,14, β=0,34 és -0,30, p=0,03; illetve R2=0,48, SE=0,10, β=0,47 és -0,41, p=0,01). Következtetés: A mielőbbi TX és azt követően az obesitas és a hypertonia szekunder prevenciója kiemelt jelentőséggel bírhat a célszervkárosodás megelőzésében, így a cardiovascularis morbiditás csökkentésében vesetranszplantált gyermekek körében is.

Tovább


A kombinált simvastatin- és ezetimibkezelés csökkenti az atheroscleroticus események gyakoriságát idült vesebetegségben