hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2011;15(6)


A gyulladás és az alvászavarok összefüggései vesetranszplantált betegek körében


Fornádi Katalin, Lindner Anett, Czira Mária Eszter, Szentkirályi András, Lázár S. Alpár, Zoller Rezső, Turányi Csilla, Véber Orsolya, Novák Márta, Mucsi István, Molnár Miklós Zsolt
| |
 
A gyulladás és az alvászavarok összefüggéseire vonatkozó eredmények ellentmondásosak dializált betegek esetében. Kutatócsoportunk vesetranszplantált betegek körében vizsgálta a gyulladásos markerek és a különböző alvászavarok közötti összefüggéseket. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módon kiválasztott vesetranszplantált beteg egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálata során [„SLeep disorders Evaluation in Patients after kidney Transplantation (SLEPT) Study”] diagnosztizáltuk az alvási apnoe szindróma (OSA) és a periodikus lábmozgás zavar (PLMS) jelenlétét. Az insomnia előfordulását az Athens Insomnia Skála (AIS) felvételével határoztuk meg. Rögzítettük a betegek szociodemográfiai és gyógyszerelési adatait, a társbetegségeket és a laboratóriumi paramétereket. A gyulladást jelző paraméterek közül mértük a C-reaktív protein (CRP), a szérumalbumin, az interleukin-6 (IL-6) és a tumornekrózis-faktor-α (TNF-α) szintjét és meghatároztuk a fehérvérsejtszámot. A betegek átlagéletkora 51±13 év (43% nő) és a cukobetegség előfordulása 19% volt. Az OSA vagy PLMS diagnózisú betegek és alvászavarban nem szenvedők között a gyulladásos markerek szintjében nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az apnoehypopnoe index szignifikáns összefüggést mutatott a fehérvérsejtszámmal (rho=0,23), és gyenge, nem szignifikáns összefüggést a többi, gyulladást jelző markerrel (rho<|0,15|). A PLM-index gyenge, nem szignifikáns összefüggést mutatott valamennyi gyulladásos paraméterrel (rho<|0,15|). A szérum-IL-6-szint szignifikánsan magasabb volt az insomniában szenvedő (AIS≥10) betegek körében [medián (IQR): 3,2 (2,6-5,1) vs. 1,7 (1,2-2,9) ng/l; p=0,009]. A többi gyulladásos marker szintjében nem volt különbség insomniában szenvedők és nem szenvedők között. Vesetranszplantált betegek csoportjában nem találtunk összefüggést az alvászavarok jelenléte és a gyulladásos markerek szintje között.

Kulcsszavak

gyulladás, alvászavarok, vesetranszplantáció, alvási apnoe, insomnia, alvás alatti periodikus lábmozgászavar

Kapcsolódó anyagok

Káros a gyulladásos markerek túlhasználata

Az alvási apnoe szindróma kezelésének módjai és az ezzel kapcsolatos nehézségek a mindennapi gyakorlatban

Hosszú távú CPAP-compliance a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Alváslaboratóriumában gondozott, alvási apnoéban szenvedő betegek körében

Testképzavar neurológiai hiánytünet-mentes sclerosis multiplexben

A neutrophil-lymphocyta és a thrombocyta-lymphocyta arány értékelése esszenciális tremorban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

Tovább


Hypertoniás sürgősségi állapotok ellátása

A hypertoniás betegek 1-2%-a sürgős orvosi ellátásra szorul hypertoniás sürgősségi állapot kialakulása miatt. Hypertoniás krízis esetében a vérnyomás hevenyen kialakuló emelkedése mellett akut, életveszéllyel járó célszervkárosodás is jelentkezik. Ezekben az esetekben általában a vérnyomás gyors, de kontrollált csökkentése elengedhetetlen a célszervkárosodás további súlyosbodásának elkerülése érdekében. A kezelés nagymértékben függ a célszervkárosodás típusától. A kezelés parenteralis készítményekkel, intézeti (általában intenzív osztályos) ellátás keretében történik. Hypertoniás sürgősségi, életveszéllyel nem járó állapotban (urgency) nincsen akut célszervkárosodás, ilyenkor a kezelés ambulanter végezhető orális készítményekkel.

Tovább


A fix kombinációban adott lisinopril és amlodipin elônyei esszenciális hypertoniában szenvedô betegek esetében

Bevezetés: A vizsgálat célja az amlodipin, a lisinopril és a kis dózisú fix amlodipin + lisinopril kombináció hatásának értékelése volt a napi vérnyomásprofilra, a vérnyomás variabilitására és a szívfrekvencia variabilitására I-II. stádiumú, 1-2. fokozatú esszenciális hypertoniában szenvedők csoportjában. Az esszenciális hypertonia diagnosztizálása részletes klinikai és műszeres vizsgálatok alapján történt a JNC USA (2003), ESH, ESH (2007) klasszifikációjának megfelelően. Módszer: A vizsgálatban 75 beteg vett részt, akik három csoportba kerültek a kapott gyógyszerelés alapján. Az első csoportban 23 beteg lisinoprilt, a másodikban 27 beteg amlodipint, a harmadik csoportban 25 beteg fix kombinációban amlodipint + lisinoprilt kapott. A gyógyszereket naponta egyszer kapták, a lisinopril effektív dózisa dózistitrálás alapján 10-20 mg (átlag 15,6±2,2 mg), az amlodipin dózisa 5-10 mg (átlag 7,8±1,1 mg) volt, míg az amlodipin + lisinopril kombinációt standard fix dózisban kapták (lisinopril 10 mg, amlodipin 5 mg) napi egyszer reggel. A vizsgálat 12 hétig tartott. Naponta történt vérnyomás- és Holter-EKG-monitorozás. Eredmények: A mellékhatások összehasonlítása alapján a kombinált kezelés hatására sziginifikánsan csökkent a nemkívánatos események gyakorisága. A kezelés hatására mindhárom csoportban sziginifikánsan csökkent az átlagos napi, a nappali és az éjszakai, valamint a szisztolés és a diasztolés vérnyomás variabilitása. A kombinált kezelés hatására a változások még jelentősebbek voltak. Következtetés: A pozitív változások feltehetően annak köszönhetők, hogy a kombinációs kezelés a hypertonia patogenetikai hátterének számos pontján képes hatást gyakorolni, szemben a monoterápiával, így jobbak az eredményei. A kombinált kezelésben a lisinopril meggátolja az amlodipin okozta szimpatikus stimulációt, blokkolva a sympatoadrenalis és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását.

Tovább


A gyulladás és az alvászavarok összefüggései vesetranszplantált betegek körében