VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2019;23(5)


A hypertonia kezelése stroke-prevencióban és az akut ellátás során az új Európai Hypertonia (ESH, 2018) és Kardiológus (ESC, 2018) Társaság, valamint a Magyar Hypertonia Társaság (MHT, 2018) ajánlása alapj


A hypertonia kezelése stroke-prevencióban és az akut ellátás során az új Európai Hypertonia (ESH, 2018) és Kardiológus (ESC, 2018) Társaság, valamint a Magyar Hypertonia Társaság (MHT, 2018) ajánlása alapj
Jenei Zoltán
| |
 
A hypertonia a stroke legjelentősebb, életmóddal is befolyásolható rizikótényezője. Gyakorisága a stroke-on átesett betegek között megközelítőleg 60-70%. A hypertonia kezelésének kedvező hatása a stroke rizikójának csökkentésében igazolt, ám az optimális preventív és a stroke következményeit csökkentő célértékek tekintetében ellentmondásosak voltak az adatok. Az európai (ESC/ESH 2018) és magyar (MHT, 2018) hypertoniaajánlásban hangsúlyt kapott a stroke primer és szekunder prevencióján túl a stroke ellátása során alkalmazott hypertoniaterápia is. A primer prevenció során az ACCORD, SPRINT és HOPE-3 eredményei, illetve metaanalízisek alapján az alacsony szisztolés vérnyomásnak (SBP) < 120 Hgmm stroke tekintetében nincs előnyös hatása, így 65 év alatt 120-129 Hgmm-es, e felett 130-139 Hgmm-es céltartományt javasolnak a hypertoniás betegeknél megfelelő tolerancia esetén (IA). Az akut ellátásban vérzéses stroke esetén csak ≥ 220 Hgmm-es vérnyomásnál fontolandó meg óvatos csökkentés (IIaB), 180 Hgmm alá. Ischaemiás stroke esetén a thrombolysis határozza meg a kívánt kezelést. Lysis alatt 180/105 Hgmm alatt célszerű tartani a vérnyomást 24 óráig (IIaB). Amennyiben a nem lizált beteg vérnyomása ≤ 220/110 Hgmm, a 48-72 órán belüli kezelésnek előnye nincs (IA). Nagyobb, mint 220/110 Hgmm esetén nem lizált betegeknél esetleg megfontolandó a vérnyomás 15%-os csökkentése egy nap alatt (IIbC). Szekunder prevencióban ismert vagy kezelt hypertonia fennállásakor 72 órával a stroke-ot követően < 65 év esetén 120-129 Hgmm-es, > 65 évesen 130-139 Hgmm-es céltartomány javasolt (IA). Kisebb mint 140/90 Hgmm esetén a gyógyszeres vérnyomáscsökkentés esetleg megfontolható (IIbA). A jelenlegi új ajánlás a renin-angiotenzin rendszert blokkolók mellett a kalciumantagonistákat és a tiazidokat vagy tiazidszerű diuretikumokat tartja a legkedvezőbb választásnak döntően fix kombinációban alkalmazva (IA). A 120 Hgmm alá történő csökkentés egyik korcsoportban sem javasolható a jelentős mellékhatások és szövődmények miatt sem primer, sem szekunder prevencióban.

Kulcsszavak

hypertonia, stroke, prevenció, akut stroke-ellátás

Kapcsolódó anyagok

Meta-analízis az Inkontinencia Asszociált Dermatitis prevenciójáról

A mikrobiom szerepe a daganatos betegségek kialakulásában és kezelésében

Pitvarfibrilláló betegek katéterablatiós vagy antiarrhythmiás gyógyszeres kezelésének hatása a halálozásra, vérzésre, a stroke és hirtelen szívhalál gyakoriságára: CABANA randomizált vizsgálat P

Az ischaemiás szívbetegség, a diabetes mellitus és a krónikus vesebetegség előre jelző tényezői hypertoniás betegek körében a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján I. r

A magasvérnyomás-betegség és agyi funkció Hypertonia és demencia kapcsolata a szervezet öregedése során. Fiatalkori vérnyomás-emelkedés - időskori demencia

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

GLP-1-receptor-agonisták a 2-es típusú diabetes kezelésében

A glükagonszerű peptid (GLP) -1-receptor-agonista-csoport, majd a nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT) -2- gátlók megjelenése, hatástani sajátosságaik, cardiorenalis előnyeik megismerése, biztonságosságuk hosszú távú igazolódása új távlatokat nyitott a 2-es típusú diabetes kezelésében. A közlemény áttekinti a GLP-1-receptor-agonisták farmakológiai jellemzőit, glykaemiás és nem glykaemiás hatásait, a cardiovascularis végpontú vizsgálatok tapasztalatait, valamint e csoport helyét a kórkép kezelésének hatályos állásfoglalásaiban. Igazolódott, hogy a hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták glykaemiás és súlycsökkenést elősegítő hatása felülmúlja a rövid hatású változatokét, valamint, hogy cardiovascularis végpontú vizsgálatokban csökkentik a nem fatális infarktus, nem fatális stroke és a keringési eredetű halálozás összetett végpontjának relatív kockázatát. Alkalmazásuk ezért már a 2-es típusú diabetes korai szakaszában, a metformin után kombinációban javasolt.

Tovább


A szív- és érrendszeri rizikó noninvazív vizsgálata krónikus vesebeteg gyermekeknél

A cardiovascularis betegségek a krónikus vesebeteg (CKD) gyermekek leggyakoribb halálokai közé tartoznak. A felnőttekhez hasonlóan a CKDvel rendelkező gyermekeknél rendkívül magas a hagyományos és az uraemiával összefüggő cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása. Az elmúlt években sorra jelentek meg tanulmányok, amelyek a cardiovascularis kockázatot, a betegség mechanizmusait és a cardiovascularis betegségek korai markereit vizsgálták ebben a populációban. A cardiomyopathiára jellemző elváltozások, mint például a balkamra-hypertrophia és -diszfunkció, az atherosclerosis markerei, úgymint a carotisartériák intima-media rétegének kiszélesedése vagy az aorta fokozott érfalmerevsége, gyakori elváltozások CKD-s gyermekeknél, amelyek már a betegség kezdetén jelen lehetnek. Gyermekkorban a prevenció kiemelt fontosságú, a tünet nélküli eltérések kimutatása lehetőséget ad az időben elkezdett kezelésekre, ami a gyermekek hosszú távú túlélésére és életminőségére is hatással van. A közelmúltban új noninvazív képalkotó technikák váltak elérhetővé lehetőséget adva a szubklinikai szervkárosodás korai felismerésére ebben a speciális betegpopulációban. Az össze foglalóban a krónikus vesebeteg gyermekeknél alkalmazható szubklinikai szervkárosodás diagnosztikai lehetőségeit tekintjük át.

Tovább


Mikor együnk, hogy jól legyünk?

„Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy herceg, vacsorázz, mint egy földműves!” - írta az egészséges életvitelről Maimonides, a középkorban élt (1135-1204) orvos és filozófus. Vajon a jelenlegi ismeretek alapján helyes-e a megfigyelés, és mi lehet a mechanizmusa? A mai rohanó életben gyakran nem figyelünk az étkezések időpontjára, gyakoriságára. Sokan úgy igyekeznek fogyókúrázni, hogy a reggelit kihagyják vagy a délelőtt folyamán csak „fogyasztó turmixokat” isznak. A gyerekek gyakran reggeli nélkül mennek az iskolába, legjobb esetben zsebpénzt kapnak: „Vegyél valamit az iskolai büfében!” Ugyanakkor mindezt a napi háromszori főétkezéshez, a „megszokott időben”, „rendszeresen” fogyasztott reggelihez, ebédhez, vacsorához viszonyítjuk, aminek, úgy gondoljuk, nagyon régi hagyományai vannak.

Tovább


A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

A hosszú távú prospektív epidemiológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérumhúgysavszint és a cardiorenalis betegségek, azaz a hypertonia, az obesitas, a 2-es típusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperurikaemia esetén, hanem már a magas-normális húgysavszint (310-360 µmol/l) esetében is. Az oki kapcsolat fennállását támasztja alá, hogy a vizsgálatok szerint a szérumhúgysavszint emelkedése megelőzi a cardiorenalis betegségek megjelenését. A gyógyszeres terápia részeként elsőként a xantinoxidáz-gátlók (allopurinol, febuxosztat) ajánlottak. Közülük a febuxosztat használata a közelmúltban megjelent CARES tanulmány után háttérbe szorult, mivel az allopurinolhoz képest kevésbé csökkentette a cardiovascularis és összhalálozást. Az új ajánlások szerint nagy cardiovascularis kockázatú betegekben hyperurikaemia vagy köszvény esetén az elsőként választandó szer az allopurinol, és a húgysavszint célértékig történő csökkentéséig folytassuk a kezelést.

Tovább