VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2016;20(4)


A hipertónia kezelésének új hatékony eszköze az evidenciák fényében


Masszi Gabrilella
| |
 
A magas vérnyomás a népbetegségek között is nagy jelentőségű. A kardiovaszkuláris halálozás szignifikánsan mérsékelhető lenne, ha a betegek vérnyomását nem csak kezelni, de kontrollálni is tudnánk. Az újonnan bevezetett perindopril-amlodipin-indapamid fix kombinációjú tabletta jó eszköz lehet a családorvosok, a belgyógyászok, a kardiológusok számára. Az ACE-gátló perindopril, az új típusú vazorelaxáló diuretikum indapamid és a harmadik generációs Ca-csatorna blokkoló amlodipin együtt adásából származó vérnyomáscsökkentés hatékony. Az effektivitás mellett a járulékos és pleiotrop szervvédő (kardioprotektív, plakkstabilizáló, stroke megelőző, antiateroszklerotikus, antithrombotikus, endothél diszfunkciót korrigáló, vesevédő) hatásokból származó előnyök hosszú távú, az életkilátásokat és az életminőséget is javító lehetőségeket biztosíthatnak a betegeink számára. A fix kombinációval, ha jó dózist választunk a beteg együttműködési kapacitását kiváló szintre emelhetjük. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül azokra a fontosabb evidenciákra hívjuk fel a figyelmet, amelyek a fenti hármas erejét igazolják.

Kulcsszavak

hipertónia, szervvédelem, perindopril, amlodipin, indapamid, fix kombináció

Kapcsolódó anyagok

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

Hogyan javítható a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonysága diabeteses hypertoniás betegeknél?

Nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszeres kezelésének szempontjai

Több mint testőr? A ramipril/amlodipin FDC hatása a teljes vérnyomásspektrumban

Trendek a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

XX., jubileumi Debreceni Nephrologiai Napok

A 2016. június 1-4. között zajló, XX., jubileumi Debreceni Nephrologiai Napok (DNN) továbbképző kongresszust nagy várakozás előzte meg. A résztvevőknek pedig nem kellett csalatkozniuk: a kongresszus szervezői, dr. Kárpáti István, társaságunk főtitkára, az Oktatási Bizottság elnöke, dr. Mátyus János, a Klinikai Nephrologiai Bizottság vezetője és dr. Balla József, társaságunk alelnöke, a Tudományos Bizottság vezetője ezúttal is kiemelkedő szakmai színvonalú, igényes, izgalmas programot állítottak össze. A négynapos továbbképzésen 83, a szakma kiválóságai által prezentált orvosszakmai előadás hangzott el, melyekhez három szekcióban 19 szakápolói előadás csatlakozott.

Tovább


90 éves Gláz Edit professzor asszony

Köszöntjük azt a klinikust és kutatót, aki az endokrinológiával és a hypertoniával foglalkozott, és az aldoszteronnal és a Conn-szindrómával végzett kutatásai tették ismertté az egész világon.

Tovább


A CARDI-COG vizsgálat

Az USA felnőtt lakosságának két évtizede a 45-55 év közötti férfi és női lakosság több mint 20%-ánál tapasztaltak 140/90 Hgmm-es vérnyomásnál magasabb értéket. Ennek aránya az idősödő korcsoportokban további emelkedést mutat - a nőknél minden korcsoportban különösen alacsonyabb értékekkel, de a fekete népességben a fehér populációhoz viszonyítottan duplázódó elő - fordulással.

Tovább


Terápiarezisztens hypertonia a klinikai gyakorlatban

A magyar hypertoniás betegek körülbelül 57%-a nem éri el a célvérnyomást. Egy 2011-ben publikált adat szerint a terápiarezisztens hypertonia prevalenciája 2,9-43% közötti. A Szegedi Tudományegyetem egyik Hypertonia Ambulanciáján gondozott betegek terápiás adatait elemezve az alábbi kérdésekre szerettek volna a szerzők válaszokat kapni. A definíció szerint hány beteg volt terápiarezisztens? Hány beteg szedett három vagy több vérnyomáscsökkentő szert? Ezek közül a betegek közül mennyi érte el a szisztolés célvérnyomást? Mekkora terápiás kombinációban részesültek a betegek általában? A retrospektív adat gyűj - tés a 2011. január 1. és 2011. augusztus 31. közötti időszakra terjedt ki. Összesen 310 hypertoniás beteg adatai kerültek feldolgozásra, minden betegnél csak egy megjelenést áttekintve. Ha egy beteg ez alatt az időszak alatt többször jelent meg a szakrendelésen, akkor csak az első viziten rögzített adatokat értékelték. Két vér - nyo másmérés átlaga került rögzítésre. A cél szisztolés vérnyomás a 140/ Hgmm volt. Ebben a beteganyagban a definíció szerint 234/310 (76%) terápiarezisztens hy - pertoniás volt (átlagvérnyomás 158±17/97±8 Hgmm). Három vagy több vérnyomáscsökkentőt 257/310 (83%) beteg szedett (átlag szisztolés vérnyomás 136±20 Hgmm) és közülük 134 (a 257 beteg 52%-a) volt célvérnyomáson. Ebben a populációban a négyszeres gyógyszer-kombináció volt a leggyakoribb. Javasolt többszörös gyógyszer-kombinációt alkalmazni a célvérnyomás eléréséhez és elegendő - de a szükségesnél nem több - időt szánni a leghatékonyabb kombináció beállításához minden esetben. A terápiarezisztens esetekben mindig szükséges tisztázni ennek okát is.

Tovább