Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás

A két részből álló tanulmány első fejezete az ANCA-asszociált vasculitisek (AAV) indukciós immunszuppresszív terápiáját foglalja össze, a második fejezet a betegség várható kimenetelét, továbbá a beteget fenyegető szövődményeket ismerteti. Az ANCA-asszociált vasculitis gyors progressziójú glomerulonephritisszel és súlyos, sokszor életveszélyes extrarenalis komplikációkkal járó szisztémás megbetegedés. A kórkép korai felismerésével és immunszuppresszív kezeléssel a betegek túlélése jelentős mértékben javíthatóvá, a vesekárosodás mérsékelhetővé vált. A modern terápiás elvek alkalmazásának elsődleges célja a túlélési eredmények javítása mellett a gyógyszertoxicitás mérséklése, az infekciók gyakoriságának a csökkentése. A terápiában a kombinált immunszuppresszió alapját a nagy dózisú kortikoszteroid és a ciklofoszfamid képezik, amit plazmaferézis-kezeléssel célszerű kiegészíteni. A B-sejt-depletáló anti-CD20 monoklonális antitest rituximab, mely napjainkban már hazánkban is elérhető, a frissen felfedezett ANCA-vasculitisben a ciklofoszfamiddal azonos hatékonyságú, relapszussal járó esetekben a ciklofoszfamidnál hatékonyabb. Alkalmazásának indikációját képezi továbbá a fiatal nők fogamzóképességének megőrzése és egyéb speciális esetek is. Az ANCA-asszociált vasculitis korai felismerés és terápia esetén napjainkra megfelelően kezelhető betegséggé vált, de mind a kórkép mind az immun szuppresszió gyakori komplikációk okozója, melyek kivédésére a nefrológusoknak fel kell készülnie.

Az Európai Hipertónia Társaság 2017 júniusában, Milánóban tartotta éves kongresszusát. A szakmai program részét képezte az a továbbképző szekció, ahol a ramipril/amlodipin fix dózisú kombinációs kezelés terápiás helyéről és az alkalmazásával szerzett tapasztalatokról beszéltek az előadók. Az üléselnöki teendőket Krzysztof Narkiewicz látta el, aki emellett beszámolt a hipertóniás betegek kezelésének lengyelországi tapasztalatairól. A szimpóziumnak két magyar előadója is volt. Farsang Csaba professzor, a Magyar Hypertonia Társaság örökös tiszteletbeli elnöke a hipertóniakezelés magyarországi helyzetét tekintette át, Páll Dénes pedig, a Debreceni Orvostudományi Egyetem professzora a hazai RAMONA és RAMSES vizsgálatok eredményeit ismertette. Az előadók sorát az Európai Hipertónia Társaság alapítója és egyben elnöke, Giuseppe Mancia professzor zárta, aki a fix dózisú antihipertenzív kombinációk jövőjébe nyújtott betekintést, ami várhatóan az új guideline-ban is megjelenik. A helyszínen az Egis Gyógyszergyár Zrt. által támogatott szimpózium minden előadójával videóinterjú készült, amelyeknek legfontosabb gondolatait az alábbiakban adjuk közre.

Időskorúakban (˃65 év) és a nagyon idősekben (˃80 év) végzett klinikai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a leggyakoribb hypertonia-forma az ISH. Hátterében szerteágazó cardiovascularis, neuralis és hormonális változások mutathatók ki. Az egyik legfontosabb patogenetikai tényező az artériafal merevségének fokozódása. Emiatt a pulzushullám terjedési sebessége és a szisztolés vérnyomás megnő, az artériák tágulékonyságának csökkenése miatt a diasztolés vérnyomás csökken, következésképpen a pulzusnyomás nagyobb lesz. Ezek a tényezők egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a cardiovascularis szövődmények incidenciája és prevalenciája nagyobb, mint fiatalkorban.