Értelmezhetetlen a teljesítményvolunemkorlát a patológia számára, hiszen be kell tartani a törvényt, minden élő emberből kivett szövetet meg kell vizsgálni – beszélt az egyik legnagyobb szakmai nehézségről dr. Tímár József, a szakmai kollégium patológia tagozatvezetője. Melyek a további megoldandó feladatok - kérdeztük? Hiányszakma a patológia, de ennek nem láttuk nyomát a rendeletekben, nincs rajta a hiányszakma listán. 200-250 patológussal van kevesebb a szükségesnél és az itthon dolgozók 30 százaléka nyugdíjas. Paradigmaváltás következett be a szakmában, drámaian felgyorsult a molekuláris patológia fejlődése. Egyre magasabb követelmények elé állítják a klinikai szakmák a patológiát az új és újabb vizsgálatok révén, mint például az onkológiai vizsgálatok kérése során. Ezekkel párhuzamosan egyre nagyobb a patológusok felelőssége. A rutin patológia szolgálat finanszírozása fedezi az egyszerűbb vizsgálatok költségeit, de a bonyolultabb sebészeti beavatkozások igényelte patológiai vizsgálatok elszámolandó költségei súlyos konfliktusokat gerjesztenek az intézmények és az OEP között. Ugyanis ha a HBCs keretében elszámoljuk a szakmailag igényelt pontokat, az elviszi a HBCs pontokat. A finanszírozás másik aspektusa, mint mondtam, hogy a speciális vizsgálatokat is finanszírozni kellene az OEP-nek, mint az immunhisztokémiai és a molekuláris patológiai ellátásokat. Ez jelenleg megoldhatatlan és messze nincs arányban a felmerülő igényekkel – mondta dr. Tímár József a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének igazgatója. Évek óta nem folyik szakasszisztens képzés, magunknak képezzünk ki a szakembereket, de ez nem fedezi a nyugdíjba menők pótlását. A patológusok fizetésére nem térnék ki hosszan, mert az alulfinanszírozás nem csak a patológusokat érinti, hanem az egész szakmát. A diagnosztikus szakmák sajátossága, hogy művelői nem jutnak paraszolvenciához. A diagnosztikus szakember problémával küzdő kórházak első helyen említik a patológusok hiányát. De nem csak a szakemberek száma, azaz a mennyiség a kérdés, hanem a minőség is. Akkor vagyunk jogosultak Európai Uniós fizetést kérni, ha elérjük, hogy szolgáltatásunk európai színvonalú lesz. A minőségbiztosítást önerőből kell megoldanunk. A patológiai munka minőségét nem ellenőrzi senki, nem lehet tudni, hogy a diagnózis hány százaléka jó, hány százaléka rossz, nincsenek erre vonatkozó adataink. A minőségbiztosítási irányelvek és protokollok elkészítése lehet a szakmai kollégium egyik feladata. Minimális standardokat kellene kidolgozni, melyet minden szolgáltatónak be kellene tartani és ki kellene dolgozni a külső és belső szakmai ellenőrzési eljárási rendet. Akkor erősebb lenne a szakma lobbi ereje és szava. Ebben az esetben erősebb erkölcsi alapja lenne az osztályok működési és munkafeltételeinek javítási igénye, és a fizetésemelési igény.

Tímár József

Mit javasol szakmája részéről a Semmelweis Tervvel kapcsolatban? Mint már említettem, óriási a patológus szakorvos hiány, s akik ma kezdenék az egyetemet és patológusok akarnának lenni, azok csak 7-8 év múlva állhatnának munkába. Ebből is látszik, hogy már ma is késő az utánpótlás nevelése. Évente 40-50 rezidenst kellene képezni szakorvossá, de nincs ennyi rezidens erre a szakterületre. Népszerűsíteni kellene a szakmát. Ez nehéz, mert ha a rezidensek megnézik a munka- és az anyagi feltételeket, látják, hogy egyik sem elégíti ki az Európai Uniós elvárásokat. Helyes volt, hogy a korábbi szakkollégium kidolgozta a minimális feltételrendszert, hogy a patológiai diagnosztika megfelelő legyen a betegellátás számára. Emellett kulcsfontosságú a szakasszisztens képzés elindítása, a személyi és tárgyi feltételek javítása. Kicsi, de látványos részlet az úgynevezett terápiához kötött molekuláris diagnosztika finanszírozásának megoldása. Ugyanis az OEP befogad új, költséges gyógyszereket, melyek indikációjához tartoznak a költséges molekuláris diagnosztikus eljárások is. Furcsa helyzet, hogy befogadja a gyógyszert, de a diagnosztikai eljárás finanszírozásáról nem gondoskodik. Ez akadályozza a terápia elterjedését. Az orvostudomány fejlődése egyre több és egyre újabb feladatokat hárít a diagnosztikai munkában részt vevő centrumokra. Konszenzus van a támogató szakmák részéről, melyek ugyanebbe a helyzetbe kerülhetnek, mint a laboratóriumi és mikrobiológiai diagnosztikai szakmák és a humángenetikai vizsgálatokat végzők. Közgazdaságilag könnyen meg lehet indokolni, gyors, rövid periódusok alatt megvalósítható program kellene, ami megtérülne a mindennapi betegellátásban. A patológia tekintetében értelmezhetetlen a TVK. A kórházban limitálják a betegek számát, a patológia a felvett, korlát alatti betegekre kap TVK-t és ez jogi kérdéseket is felvet, ugyanis a TVK miatt nem szabad a szükséges diagnosztikai vizsgálatokat elvégezni. Pedig be kell tartani a törvényt, minden, emberből kivett szövetet meg kell vizsgálni. Ezért értelmezhetetlen a volumenkorlát és súlyos korlátja a patológiai diagnosztikának. Milyen munkát tervez a tagozat és a tanács tagjaival? A patológia kis szakma, csak az összefogásnak van értelme és ez ad esélyt arra, hogy a sok évtizede halmozódó problémákat megoldjuk az egészségügyi kormányzattal összefogva. A tagozatokat és a tanácsokat különböző módokon választották s nem kívánom használni a jogszabályban kialakított hierarchiát, hanem széles konszenzusra kívánom alapítani a munkát. Kérem, ismertesse szakmai életútja fontosabb állomásait! Orvostanhallgató koromban úgy éltem meg, hogy akkor foglalkozhatok rákkutatással, ha patológus leszek, ami nagy előny transzlációs kutatás szempontjából. Nagy iskola volt az I. Sz. Patológiai Intézet után az Onkológiai Intézet, ahol tíz évet töltöttem el és revideáltam szakmai nézeteimet. Például azt, hogy mekkora jelentősége van a betegek ellátási problémáival foglalkozni, túl a diagnosztikán? Ma, mint patológus azzal foglalkozom, hogy a klinikus milyen gyógyszert írjon fel a betegnek? Mert ha a daganat sajátosságairól kérdezi a klinikus a patológust, akkor tulajdonképpen azt kérdezi. És csak akkor tudok válaszolni, ha ismerem a klinikai problémákat, a gyógyszerek alkalmazásának eredményeit akár genetikai szinten. Így lettem rákkutató patológusból patológus rákkutató. Azért választottak engem erre a pozícióra, hogy megoldjuk a szakma problémáit s addig fogadom el a megbízatást, amíg tudok segíteni. Nagy megbecsülés ez nekem és egyben nagy felelősség. Enged betekintést személyes életútjába? Családorvos feleségem segít abban, hogy lássam a mindennapi orvosi ellátás gondjait és ne éljek elefántcsonttoronyban. Lányom belgyógyász klinikus, fiam informatikus. Számomra a legfontosabb, hogy unokákkal ajándékozzanak meg. (Éppen most születik a harmadik). Az unokák jelentik nekem a hobbit, emellett a természetjárás és a tenisz. De szeretek a budai kertünkben is üldögélni s említésre méltó még műtárgygyűjtő szenvedélyem. Külföldről is műtárgyakat hozok emlékbe, így soha nem felejtem el, hol jártam. 2011. 05. 19. eLitMed; Császi Erzsébet