Számos tanulmány vizsgálta már a gyógyszerészi gondozás hatását a páciensekre és az egészségügyi rendszerre, de egy sem foglalkozott azzal, hogy a még tanulmányaikat végző gyógyszerészek hogyan viszonyulnak hozzá. A modern szemléletben egyre inkább előtérbe került a gyógyszerész aktív szerepe a páciens terápiájának ellenőrzésében, a beteg edukálásában és visszajelzéseinek helyes értelmezésében. Az idősebb generációkkal ellentétben, akiket még a gyógyszerész klasszikus szerepkörére (gyógyszerek elkészítése és átadása) készítettek fel, a fiatalabbak már a tanulmányaik során elsajátíthatják azokat az ismereteket, képességeket és attitűdöket, amelyek a pácienssel való kiterjedt körű kommunikációhoz és a terápia hosszú távú felügyeletéhez szükségesek. A kutatás a Kuvaiti Egyetem gyógyszerészeti karán készült 126 gyógyszerészhallgató bevonásával. A célja az volt, hogy felmérje, hogyan viszonyulnak a gyógyszerészhallgatók a gyógyszerészi gondozáshoz, hogyan ítélik meg a felkészültségüket ezen a téren. Rákérdeztek arra is, hogy a gyógyszerészi gondozás egyes elemeit mennyire tartják fontosnak. És a kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a hallgatók szerint milyen gyakorlati akadályok lassítják a gyógyszerészi kezelés kuvaiti meghonosítását. A kutatásban résztvevő hallgatókat a gyógyszerészi tanulmányok különböző szakaszából válogatták össze. Így három csoport alakult ki, aszerint, hogy a hallgatók hol tartottak a gyógyszerészi gondozásról szóló kurzusaikban. A felmérés kérdőíves úton történt. A gyógyszerészhallgatók pozitív attitűddel fordultak a gyógyszerészi gondozás felé, függetlenül attól, hogy hol jártak a tanulmányaikban. A magasabb évfolyamokat végző hallgatók fontosabbnak ítélték ezt a tevékenységet, mint a gyógyszerészi gondozással csak ismerkedők. Általában felkészültnek érezték magukat arra, hogy végrehajtsák majd a gyógyszerészi gondozás különböző mozzanatait; az idevágó képességeiket a tanulmányaik előrehaladtával egyre erősebbnek ítélték meg. A felkészültségük gyenge pontjának az adminisztrációt és a menedzsmentet gondolták, ez hasznos információ lehet a tananyag fejlesztéséhez. A legfontosabb képességnek azt gondolták, hogy a gyógyszerész megfelelő információkat tudjon összegyűjteni a páciens által szedett gyógyszerekről. Rangsorban ezután következett, hogy egyszerű szavakkal legyen képes tájékoztatni a beteget, illetve hogy változtatásokat tudjon javasolni a terápia felülvizsgálata alapján, és módosítani tudja az adagolást. Legkevésbé fontos képességnek az egyszerű fizikai vizsgálatok elvégzését és az orvossal való esetmegbeszélést tartották – az előbbiben a cikk írói annak a jelenlegi egészségügyi gyakorlatnak a lenyomatát látják, miszerint csak orvos végez vizsgálatokat. A kutatás tehát általánosságban azt mutatta, hogy a Kuvaiti Egyetemen zajló oktatás hozzájárul ahhoz, hogy a gyógyszerészi gondozás iránt elkötelezett gyógyszerészek kerüljenek majd a pályára. A gyógyszerészi gondozás legerősebb akadályának a hallgatók azt gondolták, hogy nincsenek elkülönített helyiségek a személyes tanácsadáshoz vagy a patikák nem megfelelően vannak kialakítva. Sorrendben a második legfontosabb akadálynak azt vélték, hogy a gyógyszerésznek nincs elegendő ideje a gyógyszerészi gondozásra. Szervezési nehézségeket találtak még jelentősnek, például azt, hogy hivatalosan nincs kidolgozva a gyógyszerész szerepe az egészségügyi ellátásban. Kiemelték még azt a tényt, hogy a gyógyszerész fizikailag el van választva attól a területtől, ahol a páciensek ellátása zajlik, illetve hogy az orvosok nem bíznak eléggé a gyógyszerészekben. Ezek az eredmények megfelelnek más kutatások állításainak, amelyek a gyógyszerészi gondozást a gyakorlatban vizsgálták. A kutatás eredményeit természetesen arra is felhasználják majd, hogy felülvizsgálják a Kuvaiti Egyetem gyógyszerészi gondozásról szóló kurzusainak tartalmát. Azt ez a felmérés is megerősítette, hogy a képzés során kiemelkedő szerepe van a gyakorlatnak. Az volna az ideális, ha a gyógyszerészhallgatók olyan intézményekben vehetnének részt gyakorlaton, ahol a gyógyszerészi gondozás már integráns része a gyógyszerészi munkának. Azonban amíg erre korlátozott lehetőség áll rendelkezésre, addig szimuláció és szerepjátékok segítségével lehet élményszerűen fejleszteni a hallgatók képességeit. Minél hamarabb kerül bevezetésre a tanulmányok során, annál valósabb képet nyernek a hallgatók a várható helyzetekről a terápia, a kommunikáció, a fizikai vizsgálat, a páciens biztonsága és a különböző egészségügyi dolgozók közti együttműködés területén. A Kuvaiti Egyetemen már a kutatás ideje alatt elkezdtek kialakítani egy virtuális programot, illetve egy szimulált gyógyszertárat, ahol a hallgatók realisztikus körülmények között foglalkozhatnak valós esetekkel. Emellett nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a klinikai gyakorlatra, hogy a klinikai gyógyszerészi szolgáltatások is javuljanak hosszútávon Kuvaitban. Ám a kutatás arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyetemen tanultak és a valóságban történő gyógyszerészi gondozás közötti távolság csökkentése nemcsak az egyetem feladata, hanem az egészségügyi hatóságoké is. Például a gyógyszerészi szakma hivatalos újradefiniálása elősegítené, hogy a gyógyszerészek integrálni tudják a gyógyszerészi kezelést a mindennapi munkájukba. Az orvosok-gyógyszerészek közötti klinikai együttműködés ösztönzése pedig azt, hogy az orvosok jobban bízzanak a gyógyszerészekben. Eredeti közlemény: Katoue, M. G., Awad, A. I., Schwinghammer, T. L., & Kombian, S. B. (2014). Pharmaceutical care education in Kuwait: pharmacy students’ perspectives. Pharmacy Practice, 12(3), 411. Szemlézte: Cziglényi Boglárka