TARTALOM

 VISSZA

 


Holnaplányok


Holnaplányok

| |
 

Az egykor világszínvonalú és nemzetközi hatású magyar pszichoanalízis történetéről az elmúlt két-három évtizedben számos remek tanulmány és könyv született, elég csupán Brabant Éva, Déri Zsuzsa, Erős Ferenc, Harmat Pál, Haynal André, Hárs György Péter, Mészáros Judit, Nemes Lívia, Paál János, Vajda Barnabás köteteire, cikkeire, vagy Székács István emlékezéseire utalnunk – hogy a külföldi kutatókat ne is említsük. Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.

Borgos az úgynevezett pszichobiográfiai módszerhez folyamodik, vagyis a hazai pszichoanalítikus nők – orvosok, és laikus analitikusok – életútjának és teljesítményének pszichológiai elemzésével foglalkozik, eközben azonban arról is sokat megtudhatunk, milyen lehetőségek nyíltak a 20. század első felében az értelmiségi létet választó magyar nők előtt, milyen környezetből jöttek, mik voltak céljaik, vágyaik, és milyen tényezők gátolták vagy segítették érvényesülésüket. Vagyis a kötet társadalomtörténeti szempontból is rendkívül tanulságos.

Borgos Annának ez már a negyedik könyve, valamennyiben magyar női sorsokat, szerepeket, viszonyrendszereket ábrázolt. A Holnaplányok a vizsgált kor és szociális háttér szempontjából egyaránt szorosan kapcsolódik a korábbi kötetekhez, a hazai nőtársadalomnak azonban ezúttal egyik egészen különös szeletével ismertet meg bennünket. Az ezúttal részletesebben vagy rövidebben bemutatott 32 asszony ugyanis, bár sorsuk sokféleképpen alakult, továbbá képzettségük, tehetségük, életművük tekintetében is természetesen különböztek egymástól, szinte kivétel nélkül meglehetősen homogén társadalmi közegből, a – többnyire vallását elhagyó – magyar zsidó polgárságból származott. Azért fontos hangsúlyoznunk ezt, mert zsidóságuk – hogy miért, az külön tanulmányt érdemelne – nem csupán pszichoanalítikus érdeklődésüket, egyéni ambícióikat határozta meg, hanem sorsukra is hatott. Néhányuk a holokauszt áldozatává vált, sokuk emigrálni kényszerült, másokat egzisztenciálisan érintett súlyosan származásuk.


Hajdu Lilly

A remek, világos és tömör bevezető tanulmányok a nők és a pszichoanalízis viszonyát, a nőiség pszichoanalitikus szemléletét és nőkkel kapcsolatos elméleteit, majd a nőknek a budapesti iskolában játszott – meghökkentően jelentős – szerepét elemzik. Ezután öt, részletes és eddig feldolgozatlan, sőt nagyrészt ismeretlen pályaképet olvashatunk: Hajdu Lillyét, Gyömrői Editét, Bálint Alice-ét, Kovács Vilmáét és Rotter Lilliánét. Az öt asszonysorsot a szerző nagyrészt eddig publikálatlan vagy általa feltárt adatok alapján mutatja be. Az olvasó számára különösen emlékezetes marad a férjét és fiát (Gimes Miklóst) is szörnyű körülmények közt elvesztő „nagyasszony”, Hajdu Lilly, az elképesztően tehetséges, sokoldalú és Ceylonban, majd Londonban is maradandó nyomokat hagyó Gyömrői Edit, és a zseniális, ám fiatalon elhunyt Bálint Alice bensőséges és empatikus portréja. Ám a kötet többi – gyakran töredékes – életrajza is egytől egyig izgalmas írás, hiszen egy ember életrajzánál, ha tehetséges és tisztességes író beszéli el – márpedig Borgos Anna tehetséges és tisztességes író – nincs és nem is lehetséges megrendítőbb olvasmány.

A gondosan szerkesztett, nehezen hozzáférhető fotókkal illusztrált kötetet – amelyet nemcsak a szakemberek, hanem minden, múltunk iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlok – a téma gazdag irodalomjegyzéke zárja.


Borgos Anna: Holnaplányok. Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Budapest: Noran Libro Kiadó, 2018. 311 p.

dr. Magyar László András

eLitMed.hu
2019.április 16.

Kulcsszavak

recenzió, nőtörténet, pszichoanalízis, Budapest, budapesti iskola

Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Az élő város

Holnaplányok

A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább