"Az idő rombol, az idő megőriz, Mint a folyó, mely viszi a halott négereket, a teheneket, a tyúkketreceket, A keserű almát és az almában a harapást " (T. S. Eliot: Négy kvartett. Dry Salvages, Vas István fordítása) T. S. Eliot mértéktartó, hűvös és tárgyilagos költő. Szövegei rendkívül bonyolultak, intellektuálisak, legjobb művei különös expresszionista, szürrealista, sőt konstruktivista elemek keverékei. Főművében hat nyelven idéz, s közel negyven író műveire céloz valamilyen formában. De a páncél – mint oly gyakran – megszállott, szenvedélyes lelket rejt. Költői képei roppant élesek és megragadóak, kivételes költői energiájúak, ám az alannyal való kapcsolatuk gyakran kérdéses, töredezett: "Tavasz a tél közepén a sajátos évszak, Örökös, bár alkonyattájt cseperészik, Sarkvidék meg a trópusok között lebeg időtlen. Mikor a kurta nappal a legragyogóbb, faggyal és lánggal. A rövid napfény fellobbantja a jeget, a tavacskák, árkok tetején, Szélcsöndes hidegben, amely heve a szívnek, És visszaveri víztükörben A szikrázást, mely vakít a koradélutánban. S a rőzsetűznél vagy szenelőnél hevesebb izzás Szítja a tompa szellemet: nem a szél, de a pünkösdi láng Az év sötét idejében. Olvadás és dermedés között A lélek nedvkeringése remeg." (T. S. Eliot: Négy kvartett. Little Gidding, Vas István fordítása) Tél közepén, micsoda sorok! De Eliot nem a természeti leírások költője, a híres The Waste Land, amely Vas István fordításában az Átokföldje címet kapta, tükrözi Eliot igazi énjét. A mű jelentősége Joyce Ulyssesével mérhető. Mindebből kitűnik, hogy a szerző rendkívüli műveltséggel bíró, hihetetlen áthallásokra és összegzésre képes, különös érzékenységű filosz, aki 433 soros lírai költeményéhez közel 200 soros filológiai magyarázatot is adott, s ez kell is a mű mélyebb megértéséhez. S bár költeményei gyakran nem is foghatók fel e tudós reminiszcenciák filológiai, tudományos megfejtése nélkül, e rejtélyes sorok mélyen, mélységesen megérintenek, és minden további kutatás nélkül érteni véljük: „Hogy odaérj, ahol vagy, hogy elszabadulj onnan, ahol nem vagy, Olyan úton kell járnod, ahol nincsen elragadtatás. Hogy elérj ahhoz, amit nem tudsz, Olyan úton kell járnod, mely a tudatlanság útja. Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd, A nincstelenség útján kell járnod. Hogy elérj ahhoz, ami nem vagy, Azt az útat kell járnod, ahol nem találod magadat. És amit nem tudsz, az az egyedüli, amit tudsz És ami a tiéd, éppen az nem a tiéd És ahol vagy, éppen ott nem vagy. (T. S. Eliot: Négy kvartett. East Coker; Vas István fordítása) NZS