Egy római kiadó néhány éve 30 kötetből álló sorozatot indított el az alkímia klasszikusairól, nemrégiben pedig Franciaországban a görög alkimisták írásait jelentetik meg. A könyvek egyre közkeletűbbek, még Dél-Amerikából és Ázsiából is keresik ezeket. Tudvalévő, hogy számos művelt személy, köztük egyházi vezetők, történelmi személyiségekés államférfiak is szívesen búvárolják az alkimista irodalmat. Például V. Károly francia és IV. Edward angol királyok is művelői voltak e titkos művészetnek. II. Habsburg Rudolftól pedig egyenesen havi apanázst kaptak az alkalmazottként tartott udvari alkimisták. Az egyház neves vezetői, pápák és még maga Aquinói Szent Tamás is értekezett a „bölcsek kövéről”. Az alkímia filozófiája szervesen gyökerezik az ősi mágikus világképben, mely szerint négy őselem alkotja a világot, a száraz és hideg föld, a hideg és nedves víz, a nedves és meleg levegő, valamint a meleg és száraz tűz. Mindent ezek aránya határoz meg, tehát ezen arányok módosításával el lehet érni, hogy az anyag átalakuljon. Az alkímia iránti olthatatlan szomj nem szűnt meg, midőn a XIV. században XXII. János pápa megtiltotta számukra az alkimista gyakorlatot. Erről a felhalmozott tudásról azonban nem mondhattak le a nagyok. Olyan tudósok, mint például Newton vagy Galilei is elmélyedtek az aranycsinálás rejtélyeiben. A kísérleti kémia példának okáért az alkimista laboratóriumában született meg, és gyűjtötte össze elemi ismereteit, de még a gyógyszertan is ezeből a kísérletekből nőtt ki. Paracelsus, a XVI. század nagy alkimistája nevéhez fűződik például a "Homunculus", az első kísérlet az élet laboratóriumi létrehozására. Az igazi alkimista önmagát akarja arannyá, azaz tökéletessé varázsolni, önmagában akarja megalkotni az isteni gyermeket, a homunculust, a mindenható tiszta szellemet – istent. Az igazi alkímia Az igazi alkímia célja sokrétű, és magasabb rendű, semmint azt sokan gondolnák. Az ókor, középkor és reneszánsz alkimistáinak nagyra törő törekvései a közönséges fémek arannyá változtatására irányultak, törekedtek a bölcsek kövének, a lapis philosophorum létrehozására és az életelixír megalkotására, mely minden betegséget és az öregedést is gyógyítaná, megakadályozná. Megalkotni a homunculust, a mesterséges embert. De az egyik legfőbb cél mégis az ember és az univerzum, a makro- és mikrokozmosz harmóniájának, egybeforrottságának, őseredeti abszolút egységének visszaállítása lett volna. A folyamatok szerves egységet képeznek: az arannyá változtatás a bölcsek kövével történik, az életelixír pedig lényegét tekintve azonos a bölcsek kövével. Az aranycsinálás lényegében véve nem más, mint az istenné válás folyamata. Három fő stádiumon keresztül valósul meg: Az első a „nigredo”, szimbóluma a holló, vagyis a feketedés, a pokolra szállás, az adeptus leereszkedése a tudatalatti világába, hogy a rejtett erők hatalmát megismerhesse, s majd leoldhassa magáról felemelkedése közben a „halhatatlan embrió”. A második az „albedo”, vagyis fehéredés, fehér galamb, ami az anyagtól független szellem létrejötte, s végül a „rubedo”, vörösödés, amit vörös oroszlán jelképez. Ez a végső stádium, amikor király és királynő egybekelnek, a mikro- és makrokozmosz egybeolvad, a kígyó a saját farkába harap, és a két pólus egyesül: istenné válik az ember. Látható tehát, az alkimista tanmesékben a vegyi folyamatok szimbolikusak, és amint azt Jung doktor sokszor részletesen tárgyalta, a mélylélektani folyamatok, az individuáció folyamatának leírását képviselik. Ezt a végső három stádiumot egyes keresztény alkimisták Jézus halálával kapcsolták össze, melyben az albedo a feltámadás, a mennybemenetele a rubedo. Legkorábbi irat A korai időkben számos nőt találunk az alkimisták között. Egy Ízisznek nevezett egyiptomi papnőtől származik az egyik legkorábbi irat, aki fia, Hórusz okítására jegyzi le tanításait. Saját bevallása szerint egy Amnaél nevű éginek köszönheti a beavatást. A leghíresebb női alkimista, régi nevén adeptus, a görög származású Maria Judaica, akinek ezt a máig megfejtetlen leírást tulajdonítják: „Az egy kettővé lesz, a kettő hárommá, és a harmadikból lesz az egy mint negyedik.” A Krisztus előtt kb. 3600-ban született híres és rejtélyes alkimista legszentebb és legtitokzatosabb üzenete, mely a Tabula Smaragdinán volt olvasható, a következő: „Való igaz, hazugság nélküli és teljességgel bizonyos, hogy ami lent van, az megegyezik azzal, ami fent van, és ami fent van, az megegyezik azzal, ami lent van. Így jön létre az egység csodája. És ahogy minden az Egyből ered, az Egy gondolata révén, úgy minden dolog egy másikból ered átalakulás révén. Apja a Nap; anyja a Hold; a Szél hordozta méhében; bölcsője a Föld. Mindennek, ami tökéletességre törekszik, ő az apja. Ereje és hatalma nem csökken, amikor földdé változik. Válaszd el a földet a tűztől, a finomat a durvától, óvatosan, nagy gondossággal. Felemelkedik a földről az égbe, s innen vissza a földre, hogy ezáltal egyesítse a felső és alsó világ erejét. Így nyerheted el a világ dicsőségét, miáltal minden homály elmenekül előled. Ebben van a hatalom, mely hatalmasabb minden már hatalomnál. Mert legyőz mindent, ami finom, és áthatol mindenen, ami durva. Így született meg a világ. Csodálatos átalakulások erednek ebből, melynek eszközei itt vannak elrejtve. Ez okból hívnak Hermész Triszmegisztosznak, aki birtokolja a világ bölcsességének mindhárom síkját.”