TARTALOM

 VISSZA

 


Májbetegek véralvadási zavarai


Májbetegek véralvadási zavarai

| |
 

A krónikus májbetegek véralvadási zavaraival elsősorban gastrointestinális vérzések kapcsán találkozunk, de nem szabad elfelejteni, hogy a máj nem csupán a véralvadási faktorok szintéziséért felelős, hanem antikoaguláns faktorokat is termel. A krónikus májbetegség szövődményei is kettősek lehetnek: egyrészt vezethet hemorrhagiához mely akár életet veszélyeztető vérvesztéssel is járhat, másrészt thrombophilia hajlamhoz is.

Armando Tripodi a NEJM hasábjain megjelent cikkében kiválóan összefoglalja azokat a pro- és antikoaguláns tényezőket, melyeket májbetegeknél figyelembe kell vennünk. Parenchymás májelégtelenségben a vérzésnek kedvez: a II, VII, IX, X, XI-es véralvadási faktorok csökkent szintje, a dysfibrinogenaenamia, a thrombocytopenia, vérlemezkék funkciózavara, a thrombopoietin csökkent szintje, az alacsony alfa-2-antiplazmin szint, és emelkedett tPA. A trombózisnak kedvez az emelkedett von Willebrand és VIII-as faktor, a csökkent Protein C és S, illetve a plazminogén alacsony szintje.

A cirrhosis betegek egyik vezető haláloka a portális vénás nyomás emelkedése miatti varixvérzés, ugyanakkor a képalkotó vizsgálatok egyre szélesebb körű elterjedésével egyre gyakrabban kerül felismerésre a portális vénák trombózisa, mely a akár a májelégtelenség oki tényezője is lehet. Felvetődik, hogy májbetegeknél gyakran tapasztalható megnyúlt prothrombin idő, nem jár feltétlenül vérzési hajlam növekedésével. Ha májbetegeknél derül ki trombózis, magas INR érték esetén sem szabad minden esetben visszariadnunk az antikoaguláns kezestől, a véna portae trombózisa esetén TIPS beültetése is megfontolandó. A vita nem eldöntött, melyet jól mutat a cikk kapcsán a NEJM-ben megjelent levelezés is.

A probléma megválaszolására klinikai vizsgálat is nehezen szervezhető, hiszen óriási egyéni különbségek vannak a hepatikus decompensatio vascularis és parenchymás arányában, illetve abban, hogy a parenhymás komponens mely enzimeket érinti. Mint számos bonyolult helyzetben itt is megfogalmazható, hogy EGYÉNI MÉRLEGELÉS szükséges. Ha a klinikus véleménye szerint például a korábbi vérzések, a nyelőcsővénák varicositása, az anaemia alapján a vérzés veszélye a nagyobb, akkor az antikoaguláns kezelés nem javasolt, egyéb esetben a májbetegek trombózisát is kezelni kell konzervatívan vagy műtéttel.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: The Coagulopathy of Chronic Liver Disease

Kapcsolódó anyagok

Fekete mágia, avagy a halott anya feltámasztása

„ Ilyen hely nincs még egy a világon” - Tárgyak élete az MTA Művészeti Gyűjteményében

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


Májbetegek véralvadási zavarai