TARTALOM

 VISSZA

 


Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban


Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban

| |
 

Európában a háziorvosi rendelőt felkereső betegek 12–32%-a depresszióval, szorongással, stresszel vagy alkalmazkodási zavarral küzd. Ezen kórképek standard terápiája a farmakológiai és/vagy pszichoterápiás kezelés. A pszichoterápiák közül a depresszió kezelésében a kognitív viselkedésterápia (cognitive–behavioural therapy, CBT) hatékonyságáról rendelkezünk a legtöbb bizonyítékkal, ezért e terápiás formát standard módszerként vezetik be a svéd háziorvosi praxisokba. Mindazonáltal, az egyéni CBT meglehetősen drága, továbbá hiány van CBT terapeutákból is, ezért – amennyiben az is hatékonynak bizonyul -, hasznos volna a CBT csoportterápiában alkalmazott változatát illeszteni be az alapellátásba.

A kognitív viselkedésterápia egy formája, a tudatosságalapú kognitív terápia (MBCT) és a tudatosságalapú stresszredukció (MBSR) alkalmas lehet depresszióval, szorongással küzdő betegek csoportterápiájára a háziorvosi praxisban; a betegek a módszer megtanulása után képesek azt otthonukban önállóan gyakorolni. A tudatosságalapú terápiák a depressziós tünetek és a szorongás csökkentése mellett a testi betegségek gyakoriságát is csökkentik, növelik az önkontrollt, csökkentik a negatív érzelmeket, javítják a toleranciát, a koncentrációt és a memóriát. Ahogy a beteg megtanulja fókuszálni a figyelmét, és ezt a fókuszált figyelmi állapotot megtanulja fenntartani, az automatikus negatív reakciók megelőzhetővé válnak.

A tudatosságalapú terápia fontos előnye, hogy hat napos képzésben részesült instruktorok is szolgáltathatják; az instruktorok nemcsak pszichológusok, de szociális tanácsadók, ápolók, pszichoterapeuták vagy orvosok egyaránt lehetnek. Mindazonáltal, eddig kevés vizsgálat foglalkozott azzal, hogy milyen a legtöbb beteget ellátó intézményben, azaz a háziorvosi praxisban végzett csoportos tudatosságalapú terápia hatékonysága a többi bevett kezelési formához képest depresszióval, szorongással, stresszel vagy alkalmazkodási zavarral küzdő betegek terápiájában. Jelen vizsgálat ennek a kérdésnek a megválaszolását tűzte ki célul.

Svédország legdélebbi régiójában 24 random módon kiválasztott háziorvosi praxist kerestek meg a kutatók, és kérték fel őket a vizsgálatban való közreműködésre. 17 praxis igent mondott, és a vizsgálat során ezek közül csak 1 praxis maradt ki. Praxisonként 2 szakember vett részt a tudatosságalapú terápia instruktori képzésében, aminek kulcseleme volt az instruktorok saját élményű tudatosságalapú tréningje.

Újonnan és korábban diagnosztizált, enyhe és közepesen súlyos depressziós, valamint stressz- és pánikbetegek, és alkalmazkodási zavarral küzdők egyaránt részt vehettek a kutatásban; szükség esetén megengedett volt a farmakológiai kezelés alkalmazása is. A betegek (n= 215 fő) a vizsgálat indulásakor három depresszió- és szorongás-skálát {Montgomery–Asberg Depression Rating Scale (MADRS-S), Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS), Patient Health Questionnaire (PHQ-9)}, továbbá egy általános egészségi állapottal foglalkozó kérdőívet töltöttek ki. Az átlagéletkor 42 év volt, túlnyomó többségben voltak a közép- vagy felsőfokú végzettségű nők (kétharmaduk házas).

A vizsgálati csoport tagjai 8 héten át hetente egyszer 2 órás tudatosságalapú csoportterápiában vettek részt, és arra kérték őket, hogy otthonukban napi 20 percet gyakorolják a módszert egy hangfelvétel, egy kézikönyv és egy napló segítségével (a vizsgálati alanyok a 8 hét alatt átlagosan 102 alkalommal gyakoroltak önállóan). A kontroll csoport tagjai az egyébként szokásos terápiában részesültek, ami esetenként farmakoterápiát jelentett, és az esetek legnagyobb részében pszichoterápiát vagy tanácsadást is magába foglalt: a kontroll csoport legtöbb tagja egyéni tudatosságalapú terápiában részesült. 8 hét elteltével a betegek tüneteik értékelése érdekében ugyanazokat a kérdőíveket töltötték ki, mint a vizsgálat indulásakor.

A vizsgálat elsődleges kimenete annak bizonyítása volt, hogy a tudatosságalapú csoportterápia nem kisebb hatékonyságú (non-inferior), mint a standard módszerek, továbbá a kutatók azt is meg akarták állapítani, van-e dózis–hatás összefüggés a betegek által teljesített tréning-alkalmak száma és a tünetek csökkenése között, valamint hogy eltérő mértékben gyógyulnak-e a kontroll csoport tagjai annak függvényében, hogy milyen típusú terápiában részesültek (farmakoterápia, pszichoterápia, tanácsadás, egyéni tudatosságalapú terápia).

Valamennyi skálán szignifikáns mértékben csökkentek a tünetek a vizsgálati és a kontroll csoportban egyaránt; a csökkenés mértékében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Az 1-5 tudatosságalapú tréning-alkalomban részt vevők esetében csak a HADS-D skála mutatott szignifikáns tünetcsökkenést, míg a 6-8 tréning-alkalomban részt vevők esetében mindhárom skála. A tudatosságalapú csoportterápia nem inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest.

Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat, ami háziorvosi praxisban alkalmazott tudatosságalapú csoportterápia hatékonyságát hasonlítja össze aktív (standard kezelésben részesülő) kontroll csoport eredményeivel. Az erőforrás-spóroló csoportterápia non-inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest, és az is bebizonyosodott, hogy képzett instruktorok is eredményesen végezhetik a háziorvosi praxisban gyakran megjelenő, enyhe és középsúlyos pszichiátriai tünetekkel rendelkező betegek kezelését.

Szemlézte:
Kovács Bence dr.


Eredeti közlemény:

The British Journal of Psychiatry
1–8. doi: 10.1192/bjp.bp.114.150243
Mindfulness group therapy in primary care patients with depression, anxiety and stress and adjustment disorders: randomised controlled trial
Jan Sundquist, Asa Lilja, Karolina Palmer, Ashfaque A. Memon, Xiao Wang, Leena Maria Johansson, Kristina Sundquist



Kulcsszavak

depressziót, tudatosságalapú, instruktor, háziorvosi praxis

Kapcsolódó anyagok

Migrén a háziorvosi praxisban

Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban

Utazási orvostan a háziorvosi gyakorlatban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább