TARTALOM

 VISSZA

 


Chondroprotekció a gyakorlatban


Chondroprotekció a gyakorlatban

| | |
 

Az arthrosis az egész civilizált világban népbetegségnek számít. Okai összetettek, a veleszületett deformitások mellett az ülő életmód, a kevés mozgás és a túlsúly jelentik a fő kockázati tényezőket. Az életmód megváltoztatása, a testsúly csökkentése, a deformitások minél korábbi felismerése és korrekciója kiemelkedő szerepet játszik az arthrosis megelőzésében.

A kialakult arthrosis fájdalmat okoz, a betegek emiatt tartózkodnak a mozgástól, tovább súlyosbítva ezzel az állapotukat. Fájdalomcsillapítókkal tudják csak biztosítani a mindenképpen szükséges mindennapi tevékenységek elvégzését. A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) enyhítik a fájdalmat és az ízület körüli gyulladást, de a porcszövet degradációját nem állítják meg, sőt arra utalnak a megfigyelések, hogy akár elő is segíthetik azt. Az NSAID-ek tartós alkalmazása emellett veszélyt jelent, gastrointestinalis mellékhatásokkal és a cardiovascularis kockázat növekedésével kell számolni.




▲ hirdetés




Célszerű lenne tehát olyan szert találni, amellyel veszélyeztetett esetekben megelőzhető lehet a porc károsodása, illetve lehetővé válna a károsodott porc helyreállítása. Ilyen készítménnyel javulhat a betegek teljesítőképessége, életminősége, csökkenhet a fájdalomcsillapítók iránti igény és a gyógyszerfogyasztás.

A glükózamint több kettős vak, placebokontrollos, hosszú távú vizsgálatban is kedvező hatásúnak találták, jelentősen csökkentette a térdarthrosisban szenvedő betegek fájdalmát, az ízület merevségét, javította a fizikai teljesítményt. A tünetenyhítő hatáson túl azonban szövettenyészetekben, állatkísérletekben és véletlen besorolásos humán vizsgálatokban igazolták, hogy a glükózamin pozitívan hat a porc anyagcseréjére. A porcvédő hatás abban nyilvánul meg, hogy a glükózamin modulálja az arthosisos beteg ízületi porcállományában a terhelésre adott válaszreakciót, csökkentve a további destrukciót. Az anabolizmus-katabolizmus egyensúlyának megváltoztatásával a porc destrukciója ellen hat. A károsodott ízület folyadékának viszkozitása kedvezőbbé válik. Ez a fájdalom enyhítésén és a funkció javításán túl hozzájárul a porc regenerációjához, tehát a tüneti kezelés mellett oki terápiát is jelent. Az újabb kutatások szerint biztonságos, kevés mellékhatással rendelkezik, ahhoz azonban, hogy valóban megállítsa a kezdeti porcpusztulást hosszú ideig, akár évekig kell adni. A fájdalomcsillapító hatás azonban hamar, általában 2 hetes terápiás dózisú (azaz 1200 mg glükozamin/nap) adás után már jelentkezik,

A chondroitin-szulfát nagy vízfelvevő képességű szulfatált glükóz-amino-glikán, ami folyadékkötő képessége miatt, vizsgálati eredmények szerint enyhítheti az arhtrosisos panaszokat, lassíthatja a destruálódó ízületben a porcállomány vesztését.
Az arthrosis, mint sok más betegség, olcsóbban és hatékonyabban előzhető meg, mint kezelhető. A normális testsúly megőrzése és a testmozgás a legfontosabb a megelőzésben, de már kialakult arthrosis esetén is sokat segíthet az egészséges életmód és a normális testsúly visszaszerzése.

A terápia első lépését jelenti az acetaminophen fájdalomcsillapító és a porcvédő szerek szedése. A glükózamin-szulfát és a chondroitin-szulfát adható porcvédőként enyhe arthrosisban szenvedő betegeknek, de súlyosabb állapotban is segítheti a terápiát, amikor már NSAID-ekre szorul a beteg. Ilyenkor csökkenti a gyógyszerigényt, és ezzel a mellékhatások előfordulását.

A legsúlyosabb esetekben opiát fájdalomcsillapítókra, majd műtétre lehet szükség. A jeleket időben felismerve és megfelelően kezelve a betegeket ez az állapot a legtöbbször elkerülhető.

PharmaNord
(x)

Kulcsszavak

porcvédelem, arthrosis, glükózamin

Kapcsolódó anyagok

A csípőprotézises betegek körében végzett betegoktatás tanulmányozása

Milyen betegségekre jók a magyar gyógyvizek a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján?

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hatása az ízületi porcra

Chondroprotekció a gyakorlatban

A neurolyticus nervus obturatorius blokád szerepe a medencecsontáttét és a degeneratív csípőízületi elváltozás okozta fájdalom kezelésében (angol nyelven)

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


Chondroprotekció a gyakorlatban