TARTALOM

 VISSZA

 


Candida auris: egy új fungális patogén


Candida auris: egy új fungális patogén

| |
 

Az elmúlt évtizedben világszerte megjelentek a Candida auris gombafaj által okozott, számos antimikotikumra rezisztens, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések. A C. auris környezeti perzisztenciája egyedülálló a Candida-fajok között, virulencia-faktorai kifejezetten elősegítik a bőr kolonizációját, és eliminációját nagyban nehezíti, hogy a hagyományos, biokémiai eszközökkel nehéz azonosítani. A Journal of Clinical Microbiology tanulmánya áttekinti a gombafaj felbukkanásának történetét és hangsúlyozza a kórházi infekciókontroll szerepét.

A Candida nemzetség tagjai által okozott véráramfertőzések jelentik az egészségügyi ellátással összefüggő véráramfertőzések 3-4. leggyakoribb okát. A Candida auris felbukkanásáig a Candida albicans-t tartották a legpatogénebb fajnak a nemzetségen belül, azonban a candidemia leggyakoribb oka továbbra is a C. albicans maradt. A fluconazol-rezisztens C. auris-t 2009-ben azonosították Kelet-Ázsiában, és azóta öt kontinensen mutatták ki az általa okozott fertőzést, ami leggyakrabban egészségügyi intézményekben következik be. Amennyiben invazív fertőzés alakul ki, az a kórokozó multidrogrezisztenciája miatt nagy morbiditással jár.

A 2009-ben riboszómális DNS szekvenálással azonosított C. auris a japán beteg külső hallójáratából származott, majd ugyanebben az évben Dél-Koreában is találtak 15 olyan, krónikus otitis mediában szenvedő beteget, akiknél a fertőzés okaként C. auris-t azonosítottak. Az első, C. auris által okozott véráramfertőzést is Dél-Koreában mutatták ki (2011). A Dél-Koreában rendelkezésre álló Candida-izolátumok retrospektív elemzése ezután kimutatta, hogy C. auris által okozott véráramfertőzés először 1996-ban fordult elő. A Candida-izolátumokat 2004 óta gyűjtő nemzetközi SENTRY repozitórium több mint 15.000 Candida-izolátumának elemzése révén csak négy korábban tévesen azonosított C. auris kultúrát találtak, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a C. auris valóban egy új fungális patogén. A fehér, bézs vagy krémszínű telepeket alkotó C. auris genomjának elemzése feltárta, hogy a gombafaj kifejezetten divergens: bázissorrendje óriási mértékben eltér a többi Candida-fajétól. A biokémiai módszerekkel történő detektálás nehézsége miatt a fertőzések megelőzése, kezelése érdekében különösen fontos volna polimeráz láncreakciót alkalmazó, PCR-alapú diagnosztikus teszt kifejlesztése.

Az amerikai és az európai járványügyi központok (CDC, ECDC) 2016-ban hívták fel az orvosi szakma képviselőinek a figyelmét a C. auris által okozott fenyegetésre, és azóta kérik a fertőzések jelentését.

A klinikai C. auris izolátumok számos mintatípusból származnak: a gombafajt kitenyésztették már a normális körülmények között steril testfolyadékokból, légúti szövetekből, vizeletből, epéből, sebekből és nyálkahártya-kenetből. Az invazív fertőzés leggyakrabban véráramfertőzés formájában, leginkább a komorbiditásokkal küzdő, számos egészségügyi beavatkozásnak kitett betegeknél jelentkezik, tipikusan néhány héttel a kórházi felvételt és széles spektrumú antibiotikum- vagy antifungális kezelést követően, és 30-60%-os mortalitással jár.

Az eddig tesztelt C. auris izolátumok közül valamennyi rezisztens volt flutoconazolra, és változó érzékenységet mutattak a többi azolra, az amphotericinre és az echinocandinokra (a rezisztenciát a multidrogtranszporterek overexpressziója és egyes enzimkódoló gének mutációi okozzák). A kezelést általában valamelyik echinocandinnal indítják az esetlegesen kialakuló rezisztencia szoros monitorozása mellett, de erősen ellenjavallt az aktív infekció nélküli kolonizáció kezelése. Különös kihívást jelent – ha nem egyesen lehetetlen - a valamennyi terápiás opcióra rezisztens fertőzés kezelése. Az ideális módszer a C. auris infekció megelőzése, a fertőzés esélyének minimalizálása, a szükségtelen antibiotikum-használat kerülése. Alapvetően fontos – különösen az intenzív osztályokon – a megfelelő infekciókontroll, a kórházi felületek fertőtlenítése és a kézhigiénia szabályainak betartása.

Eredeti közlemény
Candida auris: an Emerging Fungal Pathogen. J Clin Microbiol. 2018 Jan 24;56(2). pii: e01588-17.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.

eLitMed.hu
2019. 04. 24.


Kulcsszavak

Candida auris, fungális patogén, CDC, ECDC, rezisztencia, infekciókontroll

Kapcsolódó anyagok

Candida auris: egy új fungális patogén

Fúziók szolid tumorokban

Gyökérgümőkből antibiotikumok

EGFR-mutáns tüdődaganatos beteg kezelése progressziót követően

EMT (epithelialis-mesenchymalis átmenet) – CSC (daganatos őssejtek)

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább