TARTALOM

 VISSZA

 


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai

| | |
 

Miért nem tekinthetünk el többé a vakcinációs programok nem specifikus hatásaitól?

A globális egészségügyi vezetők a 2010-19-es időszakot a védőoltások évtizedévé szeretnék tenni, hogy az életmentő vakcinák globálisan mindenkinek elérhetővé váljanak. A végső cél az életmentés, ezért meglepő, hogy eddig kevés megfigyeléses vizsgálatot végeztek annak tisztázásra, hogyan hatnak a már ismert vakcinák a gyermekhalálozásra, és szinte egyáltalán nem történtek ezzel kapcsolatban véletlen besorolásos vizsgálatok.

Ez azonban nem jelent feltétlenül gondot, hiszen ha a vakcináról beigazolódik, hogy immunitást vált ki adott betegség ellen, akkor a túlélésre kifejtett hatása kiszámolható a betegség terhéből, az oltás hatásosságából és az átoltottság arányából. Ez a becslés azonban nem valid megközelítés. A vakcináknak a teljes halálozásra kifejtett hatása nem mindig becsülhető meg a betegségspecifikus hatások alapján. Számos vakcina kedvezőbben hat a gyermekek túlélésére, mint amit azt csupán az illető betegség megelőzése alapján várhatnánk.

A specifikus betegségekre koncentrálva elveszthetjük szem elől az általános védekezőképesség fontosságát. Mindannyian tudjuk, hogy egyes emberek ritkábban betegszenek meg és állapotuk kevésbé lesz súlyos, mint másoké. Az ellenálló képesség változatosságának az alapját egyrészt a genetikai és a szocioökonómiai különbségek jelentik, másrészt pedig a korábban átélt fertőzésekkel is összefügg. Egy adott kórokozó kiváltotta fertőzés átélése heterológ immunitást válthat ki, ami csökkentheti vagy növelheti más, teljesen eltérő kórokozóval történő fertőzés által okozott halál kockázatát.

Az általános védekezőképesség fokozódása a keresztreagáló T-sejtek válaszán alapul. Állatkísérletekben az ugyanazon antigén élő változatát tartalmazó oltások Th1 profilú immunválaszt, míg az inaktivált vakcinák Th2 profilú immunválaszt váltanak ki. Az élő vakcinákkal (BCG, kanyaró) végzett véletlen besorolásos vizsgálatok eredményei szerint ezek a védőoltások nagymértékben csökkentették a gyermekhalálozást, ennek mértéke jóval meghaladja a tuberculosis és a kanyaró elleni védelem miatti csökkenést. A hatás a következő vakcina beadásáig tartósan fennmaradt.

Bissau-Guineában vizsgálva a BCG-oltás hatását azt találták, hogy közel 50%-kal csökkentette a kis súlyú újszülöttek halálozását az által, hogy csökkentette az újszülött kori szepszis és a légúti fertőzések előfordulását, tehát a BCG fokozza a tuberculosison kívüli más fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet is.

Hasonló eredményeket kaptak kanyaró elleni vakcinával, 50%-kal csökkentette a halálozást. Ha kivonták az adatokból a kanyaró megelőzésének tulajdonítható hatásokat, akkor az összhalálozás 45%-os csökkenése igazolódott. Sok vizsgálat eredménye mutatta, hogy a kanyaró elleni oltás kedvező, nem specifikus hatást gyakorol a gyermekek túlélésére, különösen akkor, ha utána rögtön nem kapnak inaktivált vakcinát. Az Afrikában kapott eredmények azt is mutatták, hogy a most szokásosnál talán korábban kellene beadni az oltást.

Egyes inaktivált vakcinák viszont sajnos csökkenthetik az általános ellenálló képességet, és negatívan hathatnak a gyermekek túlélésére, például kis súllyal született lánycsecsemők esetében. Különösen rossz hatást tapasztaltak, ha a Di-Per-Te oltást közvetlenül a kanyaróoltás után adták.

A védőoltások évtizede teljes egészében betegségsepcifikus megközelítést alkalmaz, a végső sikert az jelentené, ha a fekete himlőhöz hasonlóan sikerülne eradikálni a betegségeket, és abba lehetne hagyni a védőoltásokat. De az általános hatások alapján az is lehetséges, hogy a védőoltások megszüntetésével elveszíthetjük a nem specifikus kedvező hatásokat. Ezt mindenképpen figyelembe kell majd venni a vakcinációs programok leállításáról hozandó döntések során. Megfontolandó lenne az inaktivált vakcinák kedvezőtlen általános hatásának kivédésére átütemezni az oltási rendet, és a Di-Per-Te oltás után kevéssel kanyaróoltást vagy emlékeztető BCG oltást adni.
A feladat tehát hosszú távon az, hogy meg kell vizsgálni a vakcinák teljes hatását a mortalitásra és a morbiditásra. Értékelni kell az oltások sorrendjének a következményeit, az egyéb gyakori intervenciókkal mutatott kölcsönhatását, az esetleges nemi különbségeket. A nem specifikus hatások tisztázásával még több életet tudunk majd megmenteni a védőoltások segítségével.

Szemlézte: Dr. Lipták Judit
eLitMed.hu
BMJ 2012;344:e3769.
2012. október 26.

Kulcsszavak

vakcina, kanyaró, tuberculosis, mortalitás

Kapcsolódó anyagok

Tumorellenes vakcináció

Az orvos felelőssége a vakcinációval kapcsolatos tájékoztatásban

Poliszacharid versus konjugált pneumococcusvakcina melyiket előbb?

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai