TARTALOM

 VISSZA

 


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés

| |
 

Latin-Amerikát etnikai, földrajzi, kulturális és gazdasági sokszínűség jellemzi. A kontinens orvosi képzésével szemben megfogalmazott kritikák közül az egységes megközelítés hiánya és a szabványok hiánya emelhető ki. Elmondható, hogy a kontinens egészségügyi helyzetének feltárására további jól tervezett kutatásokra van szükség, különösképpen a járványtan területén.

Jellemzően a nyugati gasztroenterológusok tovább specializálódnak a táplálkozás, hepatológia, transzplantációk, endoszkópos beavatkozások, kapszulás endoszkópia, bélmozgás stb. területére. Felvethető, hogy a latin-amerikai gasztroenterológus képzésnek emiatt széleskörűnek kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie a társadalmi érdekeket és az orvosok érdeklődési körét is.

Néhány példa a latin-amerikai gasztroenterológus képzésre

Argentínában nincsenek egységes kritériumok a gasztroenterológusi diploma megszerzésére. Nyolc különféle képzés működik, melyek egy kétéves belgyógyászati képzést követően, két-három év alatt képzik ki a gasztroenterológusokat.

Uruguayban a szakértők képzését az állami Orvosi Továbbképző Iskola végzi, érdekes módon az elvégzéséhez nem követelmény a belgyógyászati szakvizsga. A gasztroenterológiai szak három éves részidős képzés, tartalmazza az elméleti és a gyakorlati részt, beleértve a májbetegségeket is. Újdonság az endoszkópia-szak.

Chilében a gasztroenterológiát a belgyógyászat részének tekintik. A rezidensekre három év szakirányú továbbképzés vár. Argentínában és Chilében is rendszeresen meg kell újítani a szakorvosi akkreditációt.

Brazíliában 1977-ben törvényben szabályozták a gasztroenterológiai képzést, mely előírta, hogy a szakképzés várományosainak a kétéves alap belgyógyászati tanulmányok után további két évig kell a kijelölt intézményekben tanulniuk. Egyetemi kórházakban választható, a fentieken felül, egy további egyéves képzés, mely során tovább lehet specializálódni. A szakorvosoknak 2005 óta kötelező részt venniük a Folyamatos Orvosi Továbbképzési programon, mely során megújított szakmai tanúsítványaikat kell megszerezniük.

Venezuelában körülbelül 70 tanuló képzi magát a 16 gasztroenterológiai posztgraduális program valamelyikén. Az intézmények más és más tantervvel, akadémiai és kutatási programmal és vizsgarendszerrel rendelkeznek.


A Nemzetközi Gasztroenterológiai Szervezet (NGSZ) tevékenysége

Az NGSZ küldetése kettős: egyrészt a jövő gasztroenterológusai számára optimális képzést biztosítani, másrészt eljuttatni a megfelelő szintű orvosi ellátást az erre legjobban rászorultaknak. E célokat három egymással szorosan összefüggő programjával kívánja elérni: (1) képzési központokkal, (2) oktatók képzésével, (3 )általános irányelvekkel.

Az NGSZ által szorgalmazott másik tevékenység, melybe Latin-Amerika intenzíven bekapcsolódott, az a Klinikai Irányelvek kidolgozása. Sajátossága e régiónak, hogy kihasználja az Irányelvek lépcsőzetes felépítését. A lépcsőzetes felépítés azt jelenti, hogy a diagnosztikai és a kezelési ajánlások hierarchikusan vannak felépítve, figyelembe véve a helyszín adottságait, forrásait, kultúráját, közösségi erőforrásait.

Bár az irányelvek a legjobb eljárást kell, hogy ajánlják, mégis magukba foglalhatnak alternatívákat a szűkös pénzügyi és technikai ellátottságú klinikák számára.

Eredeti Közlemény: Cohen, H., Saenz, R., de Almeida Troncon, L. E., Lizarzabal, M., & Olano, C. (2011). Gastroenterology training in Latin America. World Journal of Gastroenterology : WJG, 17(18), 2283–2287. http://doi.org/10.3748/wjg.v17.i18.2283

Szemlézte: dr. Bojtár Tamás
eLitMed.hu

Kulcsszavak

gasztroenterológia, képzés, orvostovábbképzés, szakvizsga

Kapcsolódó anyagok

Bobest Mátyás (1940-2019) emlékére

A gyógyszerészeket is fel kell készíteni egyes betegségek diagnosztikájára

Akkreditált továbbképzés

Krízismenedzsment oktatás szimulációval gyógyszerészhallgatók számára

A postoperativ fájdalom menedzsment helyzete napjainkban Magyarországon - 1. rész

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés