hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában


A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

| |
 

A pulmonális hypertoniában szenvedő páciensek jellemző panaszai között szerepel terhelhetőségük csökkenése, valamint az életminőségükben bekövetkező nagyfokú romlás. Ugyan korábban gyakori volt a félelem attól, hogy fizikai terhelés hatására a fenti tünetek jelentősen romolhatnak, a közelmúltban számos olyan tanulmány látott napvilágot, amelyek azt bizonyítják, hogy a testedzésen alapuló rehabilitációs terápia hatására javulás következhet be a betegek funcionális kapacitásában, valamint az általuk tapasztalt szubjektív jóllétben.


A pulmonális hypertonia testedzésen alapuló rehabilitációs terápiájának hatékonyságát és biztonságosságát az internetes Cochrane-adatbázisban, a CENTRAL-nyilvántartásban, valamint a PEDro fizioterápiás bibliográfiai gyűjteményben számon tartott randomizált, kontrollált vizsgálatok adatai alapján elemezték. Az elsődleges kimenetel a páciensek fizikai terhelhetősége, az esetleges mellékhatások megjelenése, illetve az egészséggel összefüggő életminőség (HRQOL) volt. Összesen hat, a kritériumoknak megfelelő tanulmány került azonosításra, amelyek közül ötből sikerült kinyerni az elemzéshez szükséges adatokat.


A tanulmányokban résztvevő páciensek túlnyomó többsége a WHO besorolása szerint a pulmonalis hypertonia 1. csoportjába tartozó pulmonalis artériás hypertóniában szenvedett. A rehabilitációs programok során három és 15 hét közötti időtartam között változó, járó- és fekvőbeteg-ellátás keretén belül végzett terápiás megoldásokat vizsgáltak, amelyek egyaránt tartalmaztak alsó- és felső végtagra specifikus kondicionáló gyakorlatokat. A rehabilitációs programon átesett páciensek átlagos hat perces járótávolsága 60.12 méterrel meghaladta a kontrollcsoport eredményét (30.17 - 90.07 m, n = 165), míg az átlagos maximális oxigénfelvétel 2.4 ml/kg/perc értékkel volt magasabb körükben (1.4-3.4 ml/kg/min, n = 145). A terápiás csoportban a maximális erőkifejtő képesség is magasabb volt, ennek mértéke átlagosan 16.4 Watt értékkel volt a kontrollcsoport eredménye felett (10.9 - 22.0 W, n = 145). Az életminőséget mérő mutatók esetében is javulás volt megfigyelhető. Az egészséggel összefüggő életminőség (HRQOL) tekintetében az intervenciós csoportnál az SF-36 kérdőív fizikális komponensében átlagosan 4.63 pontos (0.80 - 8.47 pont, n = 33), míg a mentális komponensben átlagosan 4.17 pontos (0.01 - 8.34 pont, n = 33) növekedést írtak le. Enyhe mellékhatásokról csupán egy tanulmány számolt be, amelynek egyik résztvevője szédülés miatt megszakította a rehabilitációs terápiát.


A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában. Súlyos mellékhatás a vizsgálatok során nem volt megfigyelhető. A legtöbb esetben a páciensek életminőségében is javulás következett be, azonban ennek klinikai relevanciája megkérdőjelezhető lehet. Összességében a kutatás során kimutatott eredmények C típusú evidenciát képviselnek. Tekintettel az elérhető tanulmányok alacsony számára, valamint a páciensek kiválasztására vonatkozó metodológiai hiányosságokra, a jelenleg elérhető eredményekből nehezen vonható le terápiás konzekvencia a pulmonalis hipertóniában szenvedő páciensek teljes spektrumára nézve.

Eredeti közlemény:
Morris, Norman R., Fiona D. Kermeen, and Anne E. Holland. "Exercise‐based rehabilitation programmes for pulmonary hypertension." The Cochrane Library (2014).


Szemlézte: dr. Cseh Katalin
eLitMed.hu


Kulcsszavak

pulmonális hypertonia, testedzés, Cochrane

Kapcsolódó anyagok

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

Ideális testkép és külső – veszélyes út a modern férfi számára

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább