hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

| |
 

A nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportja (NSAID-ok) a világszerte a legnagyobb számban eladott gyógyszerek közé tartozik. A termékek széleskörű elterjedtsége és könnyű hozzáférhetősége azonban könnyen facilitálhatja akár indokolatlan, túlzott használatukat is. Az intő jelek pedig szaporodnak: az elmúlt évek során számos különböző módszertannal készült tanulmány vetette fel az NSAID-fogyasztás, valamint az akut miokardiális infarktus (AMI) kapcsolatát. A PRECISION tanulmány egy nagy esetszámú, prospektív elemzés keretében kimutatta, hogy a közvélekedéssel ellentétben az ibuprofen és a naproxen nem számít a COX-2 inhibitorok kardiális szempontból biztonságosabb alternatívájának.

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát. A kutatók IPD (individual patient data) metaanalízis során elemeztek különböző országok (Finnország, Kanada, valamint az Egyesült Királyság) egészségügyi adatbázisai alapján anyagokat. Céljuk az volt, hogy meghatározzák az akut miokardiális infarktus kockázatát az NSAID szedés megkezdéséhez képest eltelt idő függvényében, valamint hogy felmérjék a gyógyszerdózis és a szedés időtartama által kiváltott potenciális kockázatokat. Az alkalmazott módszertan célja egy nagy esetszámú, az általános populációban végzett randomizált tanulmány hatásfokának megközelítése volt. Az elemzett kutatások mindegyike külön, az egyéb kardiovaszkuláris mellékhatásoktól elkülönítve vizsgálta az akut miokardiális infarktus előfordulásának gyakoriságát az NSAID-fogyasztók valamint a kontrollcsoport körében, szeparált adatokat tartalmazott mind a tradicionális, mind a COX2-szeletív NSAID-ek hatásaira, illetve az idős és a teljes populációt lefedő adatbázisokkal dolgozott. Irodalomkutatás és regresszióanalízis során meghatározásra és kontrollálásra kerültek a leggyakoribb, az összes tanulmányban előforduló zavaró változók: az életkor, a cukorbetegség, a hiperlipidémia, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, valamint a reumatoid arthritisz. Az elemzés összességében 446,763 egyénre vonatkoztatóan tartalmazott adatokat, akik közül 61,460-an estek át akut miokardiális infarktuson.

Az IPD meta-analízis eredményei kimutatták, hogy az NSAID-ek által kiváltutt akut miokardiális infarktus kockázata a gyógyszerszedés első hetében meredeken emelkedik. Celecoxib és diclofenac alkalmazása során az AMI diagnózisát leggyakrabban az első hét nap során állították fel, míg az ibuprofen, naprofexen és rofecoxib esetében a kezdeti emelkedett kockázati rátát a 8-30 nap közötti időszakban egy második, ezt megközelítő incidenciahullám követte. Hosszú távú, harminc napot meghaladó gyógyszerszedés esetében az infarktus rizikója nem haladja meg a kezdeti periódusban tapasztaltat. Az időhatás mellett a dózishatás is jelentősnek bizonyult: a növekvő napi NSAID-dózis szintén összefüggést mutatott az AMI előfordulásának kockázatával. Az átlagos, 8-30 nap közötti gyógyszerhasználat esetén az emelkedett gyógyszerdózis szerepe különösen jelentős volt a rofecoxib (>25 mg/nap) esetében, de a naproxen (>750 mg/nap) és az ibuprofen (1200 mg/nap) kapcsán is kifejezetten károsnak bizonyult. Amennyiben az adagolás időtartama 30 napon túlnyúlt, a rofecoxib és az ibuprofen esetében a dózishatás továbbra is megfigyelhető maradt, azonban a naproxen esetén nem volt kimutatható. A diclofenac és a celecoxib esetében a dózis-hatás összefüggés jóval alacsonyabb mértékben volt megfigyelhető. A gyógyszerek szedési időtartamának növekedése egyik vizsgált NSAID esetében sem mutatott összefüggést az AMI incidenciájának emelkedésével. Bally metaanalízise alátámasztotta a PRECISION tanulmány fő konklúzióját, kimutatva hogy a feltüntetett dózisokban a celecoxib kardiovaszkuláris biztonság szempontjából nem bizonyult veszélyesebbnek az ibuprofennél és a naproxennél. Az összes vizsgált NSAID közül a rofecoxib esetében bizonyult a legmagasabbnak az AMI rizikója.

Bally eredményei alapján összességében elmondható volt, hogy a kontrollcsoporthoz képest bármelyik, bármilyen dózisban, bármeddig szedett NSAID emelkedett infarktuskockázatot jelentett, amely a gyógyszerszedés elhagyását követően fokozatosan csökkent. A klinikai gyakorlat számára a tanulmány fontos üzenete lehet az indikációk mérlegelésének szükségessége NSAID-ek elrendelése esetén. Ugyan a tanulmány kritikusai kiemelték, hogy a leírt rizikók továbbra is alacsonynak bizonyulnak populációs szinten, de különösen a magas dózisú terápiák megkezdése előtt az abúzus visszaszorításának céljából minden esetben ajánlott az előnyök és kockázatok gondos összevetése.

Eredeti közlemény:
Bally, Michèle, Nandini Dendukuri, Benjamin Rich, Lyne Nadeau, Arja Helin-Salmivaara, Edeltraut Garbe, and James M. Brophy. "Risk of acute myocardial infarction with NSAIDs in real world use: bayesian meta-analysis of individual patient data." bmj 357 (2017): j1909.


Szemlézte:
Cseh Katalin dr.
eLitMed.hu
2017.július 4.


Kulcsszavak

NSAID, myocardiális infarktus

Kapcsolódó anyagok

A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

Selye János 70 évvel később: szteroidok, stresszfekély és helicobacter pylori

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hipertenzív és cardiovascularis kockázatai

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hatása az ízületi porcra

A SZELEKTÍV COX-2-GÁTLÓ MELOXICAMTERÁPIA ÉS A SZALICILÁTKEZELÉS Irodalmi áttekintés

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább