A New England Journal of Medicine e heti számában közölt vizsgálatban krónikus vesebetegségben szenvedő cukorbetegek anaemiájának kezelésében próbálták ki az erythropoesist serkentő darbepoetin-alfát, de az nem hosszabbította meg a túlélést, sőt növelte a thromboemboliás események gyakoriságát. A gyártó által támogatott vizsgálatban 4038, 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben szenvedő (glomerularis filtrációs ráta 20–60 ml/perc/1,73 m2) és 110 g/l-nél alacsonyabb hemoglobinszintű beteg kapta véletlen besorolás szerint az erythropoetin-analóg darbepoetin-alfát vagy placebót. A gyógyszer mennyiségét 130 g/l-es hemoglobin-célérték elérésére állították be. A placebocsoport tagjai „mentő” darbepoetinkezelést kaptak, ha a hemoglobinszintjük 90 g/l alá csökkent. Az átlagosan 29 hónapos követés után a darbepoetinnel kezelt betegek átlagos hemoglobinszintje szignifikánsan magasabbnak bizonyult, mint a placebocsoporté (125 g/l, illetve 106 g/l), és ennek megfelelően ritkábban szorultak transzfúzióra is. A vizsgálat két elsődleges, összetett végpontját a cardiovascularis szövődmény vagy halálozás, valamint a végstádiumú vesebetegség vagy halálozás képezte. Ezek egyikében sem bizonyult azonban jobbnak a darbepoetin-alfa. Sőt, a gyógyszerrel kezelt betegek csoportjában gyakrabban léptek fel thromboemboliás szövődmények, mint a kontrollcsoportban. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a diabeteses, anaemiás vesebetegek számára az erythropoetin-analóg darbepoetin-alfa adása kevés előnnyel jár, ráadásul nem is biztonságos. Korábbi vizsgálatokban is kimutatták, hogy az erythropoesist stimuláló gyógyszerek alkalmazása 130–150 g/l-es hemoglobin-célérték mellett növeli a thromboticus események kockázatát. Az újabb eredmények fényében úgy tűnik, hogy nincsen olyan hemoglobin-célszint, amely biztonságos lenne az ilyen szövődmények szempontjából. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: N Engl J Med 2009 Nov 19; 361:2019-2032.