hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Félúton valahová


Félúton valahová
Sándor Zsolt
| |
 



Isten halott! - ezzel a kinyilatkoztatással lépett át az emberiség a 20. század kapuján. Az ezredfordulóra is jutott fülbemászó szlogen: A történelem véget ért!
Ezen elandalodva már éppen kezdett unalomba fulladni a világ, amikor kiderült, változik a program: a törzsi ösztön köszöni, jól van, egymásra acsarkodni túl nagy vonzerővel bír, s mindennek tetejébe támadt még akkora világválság is, amekkorát a legpesszimistábbak se mertek álmodni. Hogy mi lesz, senki nem tudja (kivéve persze Hollywoodot: Armageddont nekünk, mindegy honnan érkezik, csak látványosan vesszen a világ!).

Időközben viszont sikerült annyira elkényelmesedni, hogy már az új izgalmakat sem fogadja kitörő lelkesedés. A reflexiókat pedig a valódi érzékenység hiánya hatja át. És ez a megállapítás mintha érvényes lenne a művészetre is: a főbb tendenciákban a képzeleti-esztétikai szféra felé történő koncentráció, vagy a hirtelen aktualitásukat veszítő témák iránti konok elkötelezettség a jellemző. Az érvényes problémákkal – mint a globalizáció, a mediatizált világ, a környezetvédelem – szembeni divatos megközelítések pedig tarthatatlannak bizonyultak.

Hogy mennyire, erről tanúskodik KissPál Szabolcs Legkisebb közös többszörös című kiállítása. Az eredetileg hivatalosan midlife-retrospektive-nek, visszatekintőnek szánt anyag szinte kizárólag az alkotó új projektjeit mutatja be, érzékeltetve ezzel is, világszerte megváltozott a műsor. Ezek a művek pedig bizonyítják, a váratlanul eldurvult valóság jeleit is lehet finomra hangolt szenzorral venni. Minden jelenségben meg lehet ragadni azt, ami az első megdöbbenésen túli valódi drámára mutat rá.

Árpád-sávos zászló, kordon, Molotov-koktél, uniós díszletek, közterek, márkajelek – minden, ami felvonul, intenzív használatban lévő, közismert kellék, rémes kifejezéssel a közbeszéd része, de attól a jelentésromhalmaztól, amivé mindez vált, naponta szenvedünk. Itt megtapasztalható, hogy a primer indulaton, a jelképek kínálta identitáson túl ki-ki rabja saját értelmezésének is. Az egyértelműként átélt helyzetek többszörös csavarral tekerednek kibogozhatatlan csomókká.

Az egyik multimédiaprojekt az utóképhatás eszközével dolgozik: Tatárszentgyörggyel, a cigánykérdéssel, a magyar gárdával kapcsolatos hírek képeinek negatívjait kapjuk, magát a valódi képet viszont már mi magunk hozzuk létre az üres fehér falon eme varázslatszámba menő optikai játék segítségével. Értelmezési lehetőségek borzongató sokaságával együtt arról, hogyan is keletkeznek képeink, képzeteink, végül meggyőződéseink, indulataink.

Az utcakő és a nikon logós hordszíj párosában szintén nagyon különös jelentés-együttest találhatunk: összecsúsznak a szerepek: a tüntető egyben tudósító is, a hír szereplője és közlője. Már csak az a kérdés, mi üt nagyobbat, a kő vagy a fotó.

A tükrök segítségével végtelenített kordon mellé állva magunk képezhetünk egyszemélyes arctalan tömeget.

Az egymásba gabalyodó molotovkoktélok abszurd graffitije érzékelteti a gyúanyag kritikus tömegét, egyben totális értelmetlenségét.

A lavór víz, alján kevés üledékkel: ez maradt a Duna-parti megemlékezés alkalmával kimosott Árpád-sávos zászló után. Tényleg, hát ez lenne az?

A magasabb régiók – a Parlament, a kormányszóvivői iroda – Maya-fátylai pedig irritáló módon takarják el szemünk elől a leginkább semminek látszó titkokat.

A "Halfway to NW" (NW=nowhere, azaz félúton sehová?) című kétkamerás videó-projekt az egész anyag kulcsalkotása. A néző számára nyilvánvaló, hogy a hol jobb-, hol bal felé felnyitott hídon őrültek közlekednek: hol az egyik, hol a másik partról rohannak a semmibe, nem érzékelve, hogy az átjárás lehetetlen. Pedig nem is az, de erre a egyedül egy piros pullóveres kívülálló képes - aki nem más, mint maga a művész.





KissPál Szabolcs: Legkisebb közös többszörös.
Ernst Múzeum, 2009. szeptember 19 és 2009. december 13. között


Kulcsszavak

Képzőművészet, KissPál Szabolcs

Kapcsolódó anyagok

Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

A művészetterápia értéket teremt

Némelyek posztumusz születnek

ÉBER ÁLOM - Hommage á ROZSDA ENDRE

Félúton valahová

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kína hatodik érzékszerve - Qi Baishi festményei

Egy szegény paraszti sorból induló iskolá zat - lan fiú, aki egész életét a művészetnek szentelte, a 20. századi kínai festészet egyik legkiválóbb mesterévé vált.

Tovább


Árnyaltabban, egyszersmind tisztábban szólni

Gulyás Gábor: inkább építkezni kellene

Tovább


A Quattrocento bája

A Quattrocento kitűnő firenzei szobrászai közül kiemelkedik Desiderio da Settignano a márvány különösen finom megmunkálása és az érzelmek kifejező ábrázolása miatt.

Tovább


Ismeretlen Munkácsy-képek

Újabb Munkácsy-alkotás kerül nyilvánosság elé

Tovább


Félúton valahová