A gyermekellátás speciális feladata a gyógyszerek és műtétek mellett a gyermekről és a szülőről való gondoskodás, mely nem sikerülhet a nővérek létszámának emelése és motivációja nélkül. A fokozott létszámigénynek be kellene épülnie a gyermekbetegségek HBCs-jébe - mondta dr. Balla György, a szakmai kollégium csecsemő-és gyermekgyógyászat tagozatvezetője. Hogyan látja szakmája helyzetét? Az elmúlt tíz év alatt óriási fejlődés következett be a csecsemőhalálozás tekintetében. Ez az európai átlagérték alattira csökkent 2010-ben, 15 ezrelékről 5 ezrelék alattira, azaz megharmadolódott – folytatta dr. Balla György professzor, a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Gyermekgyógyászati Intézet igazgatója. - Ez a pozitívum a csökkenő egészségügyi financiális erőforrás, a volumenkorlát bevezetése, az inflációt nem követő járó-és fekvőbeteg finanszírozás mellett következett be. Melyek a legfőbb kihívások a következő években? A klinikák és a megyei kórházak az alapellátásban dolgozó gyermek szakorvosok képzését is biztosítják, azaz a kórházi járó-és fekvőbeteg ellátáson kívül az alapellátást is a házi gyermekorvosokon keresztül. A felnőtt családorvosképzés központi gyakornoki hellyel működik, tehát nem terheli a kórházi forrásokat. Ezzel szemben a gyermekklinikák és a kórházak a saját költségükre képzik a majdan az alapellátásban dolgozó házi gyermekorvos jelölteket. Ezen kellene változtatni. Megoldandó feladat a szülők kórházi elhelyezése beteg gyermekük mellett. Joga van a szülőnek gyermeke mellett tartózkodni, de ennek nincs meg a szülők által is elvárt feltételrendszere. Minden fekvőbeteg ellátó intézmény a saját költségén igyekszik megoldani az elhelyezést. Segítséget jelentenek az Európai Uniós pályázatok, de hiányzik az inflációt követő visszapótlás, amely miatt nincsenek tartalékaink az átalakításra és fejlesztésre, ezért nehéz feladat a XXI. századi komfort biztosítása. Nem csak az orvosok, hanem a betegek és a nővérek fejével is kell gondolkodni. A beteg megkapja a gyógyulásához szükséges gyógyszereket, műtéteket, de több kell; gondoskodás, a nővérek létszámának növelése és motivációja, melyek nélkül a gondoskodás nem sikerülhet. A klinikákon és kórházakban összetettebb a gyermekellátás a felnőtt betegellátáshoz viszonyítva, hiszen mind a gyermek, mind a szülő gondoskodást, odafigyelést igényel. Ennek a fokozott létszámigénynek be kellene épülnie a gyermekbetegségek HBCs-jébe. Továbbá fejleszteni kell a gyermekgyógyászat két sajátos területét, a sürgősségi és az intenzív ellátást. A sürgősségi osztályról mihamarabb otthonába kell engedni a gyermeket, mert otthon érzi magát a legjobban - ezt jelenti a család és betegbarát egészségügyi ellátás. Az újszülött és gyermek intenzív ellátásnak első része a közelmúltban megoldódott, újszülöttek esetében már nincs volumenkorlát. Hasonló intézkedést javasolnék az újszülött intenzív, koraszülött ellátásra is. Az intézményekről is szólni kell. A betegek csak akkor gyógyulnak gyorsan és szövődménymentesen, ha nagy tapasztalattal rendelkező intézményben kerülnek ellátásra. Nagy tapasztalat csak kritikus betegszám mellett jöhet létre, ahol az orvosi és nővéri tudás a tapasztalattal kiegészülve hatékonyabb, gyorsabb gyógyulást, rövidebb kórházi bent tartózkodást eredményez. Azokban az intézményekben, ahol a kritikus tömeg nem éri el a betegszámot, bizonyos betegségek gyógyítása megfontolandó. Milyen javaslatai vannak a Semmelweis Terv keretében szakmája részéről? Öröm, hogy a Semmelweis Terv gyermek-és családbarát, ami a kormányzat értékrendjének központja. Konkrét formába öntése a szakemberek dolga, melyet felvállaltak a gyermekgyógyászok. Reméljük, hogy az európai szintű gyermekellátáshoz szükséges finanszírozás irányába mozdul el a gyakorlat is.

Balla György

Milyen tervei vannak a szakmai kollégiumi tagsággal? A tagozat másik két tagja hozzám hasonlóan látja ezeket a kérdéseket. A kollégium tagsága pedig a gyermekellátás különböző területeit képviseli, hasonló elvek szerint dolgozik és gondolkodik. Munkájukra – ahogyan korábban is-, ezután is támaszkodom. Egyeztetés, konzultáció és a gyermekek érdekeinek maximális képviselete fogja vezérelni tevékenységeimet ezen a területen is. Ismertetné szakmai életútja legfontosabb eseményeit? 1977 óta dolgozom a gyermekklinikán. 1999-ben hoztuk létre a Neonatológiai Tanszéket az egészséges újszülöttek ellátása mellett az intenzív ellátást igénylő újszülöttek és koraszülöttek gyógyítására. A Tanszéket azóta vezetem, ahol örömömre igen sok neonatológus szakorvos képződött. 2007 óta vagyok a gyermekklinika igazgatója. Öt éven át voltam a Magyar Perinatológiai Társaság elnöke, 2010-ig az Európai Neonatológiai és Perinatológiai Társaság alelnöke. Dolgoztam a gyermekgyógyászok szakmai kollégiumának tagjaként, megyei szakfelügyelő főorvosként. Számos egyéb tagságaim közül a legmegtiszteltetőbb az MTA levelező tagsága. Bemutatná családját, hobbiját? Feleségem gyermekgyógyász, két gyermekünk édesanyja. A tudomány a hobbim. 2011. 05. 17. eLitMed; Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: Orvoskommunikáció