|
TARTALOM
Bizánci kórházak és az orvosok szociális- társadalmi tagozódása   | | |
A római lazarettek (valetudinaria) mintájára az állami gondoskodás és a caritas szellemében Nagy Basileosz is építtetett már Caesareában egy kórházat („Basilias”), amelyhez egy izoláló részleg tartozott. A mai kórházak ősét mégis a zarándokok menhelyei (noszokomeion) és a konstantinápolyi kórházak (xenodochium) jelentették; utóbbiban elkülönítették a sebészi és a lázas (fertőző) betegeket. Az osztályokat főorvosok és „adjunktusok” vezették. Már a 4. században valamennyi beteg külön ágyon és tiszta, cserélt ágyneműn feküdt. Matracaikat évenként cserélték, a használtakat elégették, de voltak perforált matracaik is a magatehetetlen betegek ápolásának megkönnyítésére. Ezt a higiénés szintet a többi európai országok csak a késő újkorban, nem egyszer először a 20. század végén sem tudták biztosítani. Sebészeti-baleseti osztályt műtőtraktussal már a 6. században is létesítettek. Kiképzett ápolók és ápolónők segítették a munkájukat. Szent László királyunk leánya, Piroska illetve Eiréné császárnő tervezte és alapította a Pantokrator kórházat a 12. században, amelyben szemészeti, nőgyógyászati és két belgyógyászati osztály működött. Nőgyógyászati részlegeket találunk azonban már a 11. században is, ahol orvosi javallat alapján művi abortuszokat is végeztek. A Pantokrator kórházban bevezették a kórlapírást, a napi orvosi viziteket, a forgórendszerű orvosi munkát és az éjszakai ügyeletet. A járóbeteg-rendelést már 100 évvel azelőtt megszervezték. A Pantokrator kórház mellett létesítették az első geriátriai ápoldát is (gerocomeia), de más városok öregotthonait is a kolostorok közelébe telepítették. Egy a Hagia Sophia közelében I. Justinianus által emelt, és később jelentősen bővített Sz. Sámson-kórház („Orphanotropheion”) – és az 1185 és 1195 között épült hatalmas, a 40 mártírnak szentelt kórház – mellett már az 5. századtól alapítottak leprosoriumokat, lelencházakat, ahol a világi orvosok mellett szerzetesek is részt vettek a betegek ellátásában. Talán ezzel is magyarázható, hogy a kórházakban kutatómunka többnyire nem folyt; ehelyett azok nem ritkán a vallásos buzgalom, babonák és a dilettantizmus melegágyai voltak. Justinianust is ilyen szerzetesorvosok kezelték. Semmi sem jellemzi jobban az orvosképzés és az orvosok társadalmi helyzetét, mint Athenaiosz törekvése, aki a medicinát az ifjúság oktatásában általánosan kötelezővé tette. Másrészt a kor enciklopédikus hajlamainak megfelelően az orvosnövendékek képzésénél az univerzális műveltséget, a filozófiában, retorikában és a dialektikában való jártasságot mindennél előbbre valónak tartották. Innen a nyugati középkori skolasztikus medicina gyakorlata már csak egy lépés. Oreibasziosz szerint mindenki a maga orvosa is kell hogy legyen, a gyógyításban való jártasságot pedig egyetlen más hivatás sem nélkülözheti. Hogy ez a törekvés a sarlatánok és a szélhámosok iparágának is kedvezett, egészen nyilvánvaló. Mindez mit sem változtatott azon a tényen, hogy Bizáncban az orvoslás művészetét igen nagyra becsülték. Anna Komnena maga is rendelkezett orvosi ismeretekkel és vezette az udvari orvosok konzíliumait. Sürgős esetekben maga Mánuel császár is szívesen vett részt a fekvőbetegek vagy királyi beteg vendégei kezelésében.  Az uroszkóp (matula) az üledékek (contenta) ábrázolásával
Kapcsolódó anyagok Színházi társasjáték a mélyszegénységről |
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk. 
Tovább
A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.
Tovább
Őrségváltás a LAM-nál Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.
Tovább
A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.
Tovább
|
hirdetés  hirdetés  hirdetés  |
