- Mit jelent kilépni egy történetből? - Nincs olyan, akinek ne kéne továbblépnie. Az ilyen lépést általában tragikus tettként értelmezik az emberek, holott lehetőségnek kellene megélniük. - Nem ezt sugallja a környezetük. - Rám is hatott a nyomás, hogy amiben vagyok, az szörnyűség és szenvedés. De úgy boldogtalan lettem. - Hány éves vagy? - 20. - Kiléptél a sorsodból? - Bizonyos értelemben megfordítottam a sorsomat. - Egy diagnosztizált daganat után az emberre rászakad a betegség kódja, a bélyeg: gyógyíthatatlan. Erős személyiséggel kell rendelkeznie annak, aki ezt le tudja hántani magáról. - Erről szól a daganatos betegség, az ember egy bizonyos életterületen nem működik jól, nem tudja magát önérvényesíteni, az életben maradáshoz szükséges agresszióját használni. Megfelelni akar, önmagát nullára csökkenti, önmaga nélkül akar érvényesülni. - A Tűzmadár Házban egy szakorvosi ellátás létrehozott egy lelki gondozást. Ez óriási eredmény. - Ott is voltam, amikor beléptem, megölelt a tér, ez nagyon fontos. Ott beszélnek a beteggel, beavatják a saját történetébe. Amint bekerültem az ellátó rendszerben én azt a programot kaptam, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Szerintem, ilyen nincs. - Mikor diagnosztizálták nálad a rákot? - Másfél éve, 2010. márciusában. - Hogy jutottál oda, hogy orvoshoz kellett menni? - Mindig is ellentmondásosan léteztem, folyamatosan visszanyomtam magam. A gyermekkoromból hozott programok még mindig hatással vannak rám, beavatkoznak. Nem tudtam, hogy ezzel bármit is lehet kezdeni. Kimaradtam az iskolából, pánikbeteg lettem, vártam, hogy elmúlik magától. Ez végigkísért az általános iskolán, gimnáziumon, egyetemen. Aztán az egyetemen kezdett fájni a fejem. Nem tulajdonítottam jelentőséget neki, mert iszonyúan maximalista voltam. Eleinte háromhavonta fájt, aztán jött egy durva időszak, túlhajtottam magam, szinte már nem is léteztem. A fejfájásaim sűrűsödtek, majd gyakorlatilag egy hét alatt úgy felgyorsultak az események, hogy muszáj volt elmennem orvoshoz. Hánytam, nem érzékeltem rendesen a külvilágot, úgy éreztem magam, mintha folyamatosan be lennék rúgva, iszonyatos fejfájásaim voltak, nyolcasával szedtem a fájdalomcsillapítókat, semmi nem használt, állandóan fáradt voltam. Több kórházban jártam, sehol nem tudták megmondani, pontosan mi bajom van. Egy szemész tanácsára egy újabb kórházba kerültem, ahol azt kértem, hogy addig ne engedjenek el, amíg nincs eredmény. Éreztem, hogy valami nincs rendben. - Mi volt a diagnózis? - Agydaganat. Másnap azonnal életmentő műtétet hajtottak végre rajtam. Egy igen nagy méretű daganatot vettek ki bal oldalról. A műtét előtt felhívták a rokonaim figyelmét arra, hogy lehet, hogy nem fogok tudni beszélni, és olyan is előfordul, hogy a műtét után valaki lebénul. Szerencsére, én ezt nem hallottam. Arra emlékszem, hogy amikor az intenzív osztályon félkábult állapotban magamhoz tértem, elmondtam egy Reményik Sándor verset. ’Valami furcsa összehangolódás, valami ritka rend – széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó…’ Később fejben számoltam, durva matematikai műveleteket végeztem. Ezen felül minden álmomra emlékszem, amit a műtét utáni egy hétben megéltem. Igazából éber álomban voltam, mert nem tudtam aludni, furcsa lebegést éltem meg. Nálam például ezt is eredményezte, hogy belenyúltak az agyamba.Vannak hasonlóságok,de ez mindenkinél más,minden ember esete más,mindnyájan egyediek vagyunk,indivídumok,ezért nem is szeretek általánosságokban beszélni. - Mi történt utána? - Egy hétig voltam kórházban, majd hazamentem, nagyon rosszul voltam. Mikor visszamentem varratszedésre, elémtettek egy papírt, hogy vállalom a kemoterápiát és a sugárkezelést. Akkor egy meghatározhatatlan állapotban, a lét és a nem lét határán voltam, aláírtam. A műtét és a kezelés között kb. egy hónap telt el, mivel nem voltam jól, az immunrendszerem a nullához közelített, nem éreztem magam erősnek, hitteltelinek. Előtte csináltak egy funkciós MR-ert, különböző feladatokat kellett végeznem, számolj 7-esével magadban, stb..., vizsgálták, hogy mely területek épek az agyamban, gondoltam, a sugárterápia után is megcsinálják ezt,s bevallom,féltem. - Milyen volt az első alkalom? - Az első kezelés előtt feldagadt a fejem, kialakult egy pici puha, vizes, véres rész. Napról napra nőtt, be tudtam nyomni, nem éreztem, hogy kemény a koponyám. A műtét után maradt pici lukacska környékén keletkezett, nem engedtem semmilyen anyagot beépíteni, az újabb műtét lett volna. Kértem, hogy az első besugárzás előtt lásson orvos, mert azt egy rám méretezett maszkkal csinálják, amit rányomnak az arcomra, csak az orrom van kint, a szám, a szemem is fedett, majd rámcsatolják. Az a maszk régebben készült, féltem, hogy mi lesz, ha rányomják erre a véres, felpuffadt fájdalmas részre. Az orvos megnézte, s azt mondta, hogy reméli, hogy nem következik be a legrosszabb, azaz a belső vérzés. Elküldtek CT-re, majd idegsebészetre, megtudtam, hogy csak hematóma. Visszamentem, az orvos nyomta rám a maszkot, olyan fájdalom volt, mintha az agyamat, a koponyámat széttrancsírozták volna, majd hozzászokik a fájdalomhoz, mondta. Egész éjszaka figyelnem kellett magam, mert egy ilyen kezelés után növekedni szokott a hematóma, s kérték, ha valami baj van, rohanjak az idegsebészetre. A kezelést muszáj csinálni, e miatt nem hagyhatjuk abba, mondták. Másnapra csináltak egy újabb maszkot, mert a hematóma sokkal nagyobb lett. A sugárkezelést 30 napot át naponta kell végezni,hétvégi kihagyásokkal, akkor ez egy életprogram. Harmadnapra behívtak a főorvoshoz, mert a kezelőorvosomnak nem tetszett, hogy a hematómával a fejemen végzik a kezelést. Azt mondták, hogy válasszuk a jobbik rosszat, folytassuk, amit elkezdtünk. Ez beütött a fejembe, miért nem jót tesznek velem, nekem ennyi szenvedés után járna a jó. A hematómám terjeszkedett, növekedett, már kivágták a maszkot, hogy legyen helye. Ezt jelnek vettem. Ráadásul a kemoterápiát is csinálnom kellett, egy viszonylag új,azt hiszem amerikai gyógyszerből öt éven keresztül kellett volna szednem napi egyet,kis kihagyásokkal. Ahogy bevettem az elsőt, azonnal hánytam, teljesen felborult a szervezetem, később vérszegény is lettem tőle. A sugárkezelés előtt kellett beszednem, majd hánytam, vitamint és infúziót kaptam, de nem állt le a hányás, remegtem, levett a lábamról. Nem tudtam enni, pedig egy ilyen kezelést nem lehet kibírni e nélkül. Ebből állt a napi programom: ennem kellett, nem tudtam, be kellett szednem a gyógyszert, majd a glicerint, hánytam, aztán rohantam a radiológiára. A sugárkezelés után nem tudtam felállni, sírtam, gyenge voltam. Az orvosok kérték, hogy egyek, de ne kölest, amiből pár falatot magamba tudtam erőltetni, hanem kolbászt. Rágondolni sem tudtam. Fokozatosan kihullott a gyönyörű, dús hajam. Rövidre vágattam. A hematóma már a varratot is elérte. Éreztem, hogy nincs rendben valami. Állandóan a kórtörténetei lap alját láttam magam előtt, ’A halál időpontja’ rubrikát. Ha ez így megy tovább, hamarosan ott lesz a bejegyzés. Én erős személyiséggel rendelkezem, az alatt az időszak alatt, elvesztettem, de kezdett visszatérni belém az élet. Valami afelé hajtott, hogy ezt én is meg tudom csinálni, a kezembe veszem a sorsomat. Van, aki ettől gyógyul meg, de nálam minden arról szólt, hogy nem megy, nem megy. - Megszöktél? - Honnan tudod? Az ötödik nap nem volt benn az orvosom, és kiderült, hogy pont aznap van egy alternatív rákgyógyítással foglalkozó konferencia. Elmentem, egy csomó orvossal megismerkedtem, megtanultam, hogy a kétféle gyógymódot össze is lehet hangolni, telefonszámokat, szórólapokat kaptam. Azért volt egy pont, amikor még vívtam a halállal, nem volt egyértelmű, hogy élni akarok vagy meghalni. Végül a 30 kezelésből négyet csináltam meg. - Mit mondott a belső hangod? - Fontos információ, hogy ez velem végig ’módosult tudatállapotban’ történt, a műtét előtti, alatti és után időszak sem tartozott a ’valósághoz’, különben is elvesztettem a kapcsolatot magammal. Nem voltam boldog,de éreztem valami óriási HITET,s a belső hangom azt mondta:Minden rendbe lesz,meg fogsz gyógyulni,ez biztos. Tudtam,hogy nekem még Feladatom van Itt,szükség van rám,s szükségem van magamra.Szeretem magamat.Tehát a kezelés ötödik napján eldöntöttem, hogy más megoldás után is nézek. Eltelt két hét, majd több is, s kezdett átfordulni bennem a dolog. Még nem tudtam mifelé fogok menni, de azt igen, hogy nem akarok meghalni. Mintha betöltöttem volna magam megint, visszatértem ebbe a létbe.Szerettem élni,s szeretek most is. Ki tudtam menni a levegőre, addig a napot sem akartam látni, nem kommunikáltam. Azok nagyon szép napok voltak, gyertyát gyújtottam, nyugalmat éreztem, elkezdtem másképp érzékelni. - Tehát nem találkoztál az orvossal, s mennyi idő telt el, mikor már nem is kerested vele a kapcsolatot? - Mondták,többen féltettek hogy ha nem folytatom a kezelést, lehet,hogy nem fogom túlélni. Ekkor már ki tudtam mondani, hogy nem megyek vissza, viszont fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Éreztem, hogy a szervezetemet,a tudatomat s a lelkemet fel kell tunningolni, az elején csak feküdtem, valamit muszáj ennem. A konferencián kapott szórólapról rendeltem egy makrobiotikus japán ételt. Ez egy bizonyítottan rákmegelőző és gyógyító hatású étrend. Japánban alakult ki, ott e természetes étrenddel súlyos betegségéből gyógyította ki magát az egyikük a létrehozók közül. Persze, ez nemcsak az étkezésről szól, ez egy életmód és függ a lelki, érzelmi állapotunktól is. Ha ezek nem gyógyulnak, hiába minden. Mindennek egyszerre kell történnie! Egyik dolog hat a másikra, összességében működünk. A benned lévő sejtek évekig tűrnek, aztán ’muszáj’, hogy a tudatodra ébresszünk, mondják, s erjedni kezdenek. - Milyen ételeket ehetsz és milyeneket nem? - A makrobiotikus ételek általában növényi eredetűek, cukrot, fehér lisztet nem eszünk, krumplit nem nagyon, déli gyümölcsöt sem, mert nem égövnek megfelelőek, halat én igen. Amikor kezdtem diétáztam, már abbahagytam, pontosan meg volt határozva, hogy mit ehettem reggelire, uzsonnára, ebédre, stb... Egy életmód tanácsadó segített ebben, mit mikor. E mellé még szedtem vitaminokat, gyógykészítményeket. A kezdetekben rendeltem, majd megtanultam elkészíteni ezeket az ételeket. Egy étrendet hetekig kellett ismételnem. Hétfőn például miso levest ettem, aminek az alapja a miso, azaz az erjesztett szójababból készült paszta. Főzni kell egy levest gyufaszálra vágott sárgarépából, jégcsapretekből, zöldségeket bele, majd jöhet a miso és a rizsből készült tészta. Ennyi. Ezen felül mindennap valamilyen gabonát is fogyasztani kell, én barnarizst ettem, amitől könnyű lett az emésztésem. Zöldségleveket ittam, egy speciális teát, mely szárított jégcsapretekből készül, sütőtökből, sárgarépából, almából gyümölcslevet, sok citrommal. Ez az étrend az élettani hatása mellett komoly tisztítókúra is volt. A barnarizs tisztít,olyan mint a lencseleves miso-val, kiegyensúlyoz. Megtanultam, ha menstruálok, zabkását kell ennem. Rizstejben vagy vízben zabot főzöl, mazsolát bele, mandulát pirítasz, azt rizssziruppal vagy, fahéjjal ízesíted. Egy óra múlva már nem fáj a hasad. A zab női gabona, méhgyulladásra és szülő nőknek is javasolják. - Milyen hatást értél el az étkezéssel? - Néhány hónap újult erővel nőni kezdett a hajam, a körmöm is megerősödött. 11-12 kg-ot lefogytam, méregtelenítette a szervezetemet. Az elején e miatt iszonyatos gennyes pattanások jelentek meg rajtam, a hematómám is csak nőtt, amit egy barna, fertőtlenítő géllel kentünk, képzelheted, hogy néztem ki. Extra gyorsan fogytam, a hajam levágva, a legrosszabb ruháimat vettem fel, az imádott ékszereimet félreraktam, a tükrömet összetörtem. Egyébként több ismerősöm is van, akik szintén így gyógyultak meg, olyan is, akit szó szerint hazaküldtek meghalni, műthetetlen rákos beteg volt, szép lassan, másfél-két év alatt, visszahozta magát. - Nem szoktál csalni ezzel az étkezéssel? - Nem. Ha több napra megyek valahova, de ha csak egy napra is, viszem a hátamon az alapdolgokat, melyekből bárhol tudok ételt csinálni. Vagy itthon megfőzőm, melléteszem a jégakkut, viszem a fonott kosaramat, és ahova megyek, ott megeszem. Ez egy ilyen életforma. Nem is kívánok meg mást. Én töltött káposztát is csinálok, csak másképp, mindent magamnak készítek. - Ez sok idő, nem? - Az elején az volt, déltől, egytől este 8-10-ig főztem. Egy ebéd ötféle különböző fogásból áll. Ma már gyorsan megy. - 2010 márciusában diagnosztizálták az agydaganatot, egy év telt el és minden megfordult körülötted. - Egy szuperexpresszen ülök. Ebben még az is benne van, hogy több hónapra elvonultam. Otthon éltem, de kialakítottam magamnak egy rendet. Reggel pontos időben keltem, reggeliztem, majd egy infúziós kúra következett, aztán főztem, sétáltam egy órát, tornáztam, jött a Do-in masszázs, zenét hallgattam, mesét olvastam, jógáztam, szigorú napirendet tartottam. Tudatosan bezártam, nem engedtem be a külvilág problémáit, egy nyugalmas teret hoztam létre. Én nem mentem, de hozzám lehetett jönni. Felvállaltam, hogy az vagyok, ami, és elkezdtem magam szeretgetni. - Ez meddig tartott? - kb. 8 hónapig. Idén tavasszal elkezdtem újra élni. Kemény munka megtanulni az ’új magam’. - Te megteremtetted a gyógyulásod útját, ezt ellenőriztetted orvossal? - Igen. Negatív lett az MR vizsgálat, engem igazolt az eredmény. Én nem beteg emberként élek. - Mik a terveid? - A boldog,harmonikus élet,a saját életem megélése.A segítés,sokféleképpen magam után másoknak,mert erre visz a szívem.A barátaimmal a makrobiotikus étkezésről szeretnénk ételbemutatókkal összekötött előadásokat tartani. Mindenképpen meg akarom ismertetni az embereket azzal, hogy így is lehet élni. Ez egy terápia kiegészítésének is jó, egy életforma, szeretném, ha tudnák, hogy van egy ilyen lehetőség is. Én is mire rátaláltam..., de mehetett volna gyorsabban is. Tanítanánk hogyan kell főzni, hogy kell élni. A diétámba be volt írva, hogy mindennap énekeljek, táncoljak. A napirendem része volt ez is. Süvítettem az Edit Piaf-okat, táncoltam, mérhetetlenül felszabadító volt. Ez egy másfajta gondolkodást feltételez. Nekem célom a segítés,ez persze csak akkor lehet,ha a másik ember is igent mond rá,bízik,s hisz benne.Én szeretnék segíteni,a felépülésben,a gyógyulásban,átadni a tudást,a szeretetet,a szabadság megélését,tanítani. Meg lehet gyógyulni,de mindenhez HIT kell!-hit bármiben,aki amiben akar. Gyimesi Ágnes Andrea