Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, pszichológus, szülésznő 1977-ben szerzett orvosi diplomát Szegeden. Éveken át klinikai szülészként dolgozott a Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Első alkalommal 1989-ben segédkezett úgynevezett tervezett otthon szülésnél. 2007-ben a Fővárosi Ítélőtábla három évre jogerősen eltiltotta foglalkozása gyakorlásától. A vádban szereplő ügyek után Geréb Ágnest a közelmúltban ismét meggyanúsították gondatlan veszélyeztetéssel, ami miatt előzetes letartóztatásban is volt, majd házi őrizetbe került. A LAM-ban korábban megjelent, otthon szüléssel kapcsolatos szakmai interjúkra alapozott bizalma alapján – az ellene folytatott büntetőeljárás dacára, a hatályos rendelkezések betartása mellett – exkluzív szakmai interjút adott a LAM-nak és az elitmed.hu-nak. Jelenleg négy bűncselekmény elkövetésével, köztük egy csecsemő halálának okozásával vádolják a szülésznőt. Az utolsó hírek szerint az ügyész felfüggesztett fogházat kért az orvos bábára, ítélet 2011. március 24-én várható az ügyben. – Ön szerint valóban csak az alacsony rizikócsoportba tartozók szüljenek otthon? – Pár évvel ezelőttig gyakorlatilag görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy csak olyan helyet válasszunk, ahol átlagos nappali forgalomban a háttérkórház húsz percnél nem hosszabb idő alatt megközelíthető. Sokszor olyan nehéz meghúzni a határt! Huszonöt perc, hát az már mindegy! Harmincöt perc… Aj-aj! Aztán volt nálunk egy bábatalálkozó. Jöttek Kanadából, Németországból, Hollandiából, Angliából, Lengyelországból, Csehországból, Amerikából, Mexikóból. Már a legelső alkalom óta, amikor otthon szülést kísérő bábákkal találkoztam, a világ első nemzetközi otthonszülés-konferenciáján Londonban, újra meg újra azt érzem, hogy a legnagyobb kincs ezekben a találkozásokban, hogy mi, független bábák, megerősítjük egymást. A legkülönbözőbb körülmények között, a legkülönbözőbb utakon ugyanoda jutunk, ennél jobban semmi nem igazolja, hogy jó úton járunk.

Geréb Ágnes

– Létrejön ilyenkor egyfajta szakmai konszenzus? – Mindig van egy-két fontos, meghatározó mozzanat, amit ki-ki hálásan beépít a saját tapasztalatai közé, ami átsegíti egy-egy elakadáson. Ilyen volt nekem ezen a bábatalálkozón egy kanadai bábatársam felszólalása. Elmondta, hogy az ő statisztikai eredményei pontosan ugyanolyanok, mint amilyen bármelyik, otthon szülést kísérő bábatársáé. Azaz, ugyanannyi és ugyanolyan komplikáció lép fel az ő szüléskísérései során, mint amilyen a világ másik részén. És ugyanolyan eredményesen oldják meg vagy nem oldják meg. Hiszen, ahol szülés volt, van és lesz, ott halál is volt, van és lesz. Egy dolog viszont egészen más: ahol ő otthon szüléseket kísér, ott a legközelebbi kórház nyolcórányira(!) van… Járni kezdett az agyam, és nem tartott sokáig megtalálni a kézenfekvő magyarázatot. Lassan közhellyé válik (remélem) az a mondat, hogy mindenki ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legbiztonságosabban érzi magát. Ez egyértelmű, hiszen a bizonytalanság, a félelem belerondít a szülés motorjába, a hormonális rendszer működésébe. – A félelem megakasztja a folyamatokat? – Igen. Ezért nem szabad ráerőltetni semmiféle módon senkire azt, hogy hol szüljön, helyette alapos és objektív információkat kell adni a szülésről – természetesen azt is feltárva, hogy az elérhető helyeknek mi a statisztikai mutatójuk, beleértve az otthont, kórházat, ideálisan egyénekre (kórházi bábákra, szülésznőkre, szülész szakorvosokra, független bábákra) lebontva kellene az átláthatóságot biztosítani. – A biztonságérzet milyen összetevők alapján alakulhat ki? – A biztonsághoz tartozó sok összetevő közül a legtöbb nőnél az egyik legfontosabb tényező az egészségügyi, „orvosi” kérdésekkel, egy másik, szintén fontos összetevője pedig a helyszín megválasztásával kapcsolatos. A független bábák nem otthonszülés-pártiak, hanem háborítatlanszülés-pártiak, aminek feltétele, hogy a döntés nem külső kényszerből vagy divatból születik, és nem a szakember, hanem a nő hozza azt meg annak bevonásával, akit ő fontosnak tart. Jó esetben, ahol a viszonyok rendezettek, a független bába olyan szolgálatot nyújt, ami lehetővé teszi a várandósnak, illetve a szülőnőnek azt, hogy egészen addig a pillanatig, ameddig a baba meg nem született, dönthessen, változtathasson a szülés helyét illetően anélkül, hogy a szüléskísérő bábától meg kellene válnia. (De a lehetősége még arra is meglegyen, ha meg akar válni tőle, szabadon megtehesse!) Ez az úgynevezett „primary care” arról szól, hogy a bába a várandósgondozást, a szülést és a gyermekágyi szakot helyszíntől függetlenül kíséri. Az ambuláns szülés ebből kifolyólag nem is azonos azzal, amit itt ambuláns szülésnek hívnak. A mi fogalmaink szerint az ambuláns szülés azt jelenti, hogy a bába otthon kíséri a vajúdást, majd a vajúdás egy bizonyos pontján bemennek együtt a kórházba, ahol ugyanaz a bába kíséri a szülést, aztán két óra múlva hazamennek, együtt a bábával. Nem pedig azt, hogy sokáig otthon van a vajúdó szaksegítség nélkül, majd beesik szülni, majd hazamegy – szaksegítség nélkül… Tehát visszatérve a kiinduló kérdésre: ha a kórháztól való távolság egy felelősségteljes, információk birtokában lévő nőnek nem jelent bizonytalanságot, akkor az ő szülését ez a tényező nem fogja rosszul befolyásolni, és pontosan ugyanannyi komplikáció várható, mintha közelebb lenne. Akinek viszont bizonytalanságot jelent a kórháztól való nyolcórányi távolság, az közelebb költözik – négyórányira, egyórányira, húszpercnyire vagy éppen beköltözik a kórházba. Erről szól a szabad választás. – Ha kórházban születik egy újszülött, automatikusan kap egy Apgar-értéket, sőt, ha nehéz a szülés, eleve odahívják a neonatológust, akkor ő állapítja meg az egy- és ötperces Apgart. Otthon szülésnél is megállapításra kerül ez az érték? Mit tesznek, ha az újszülött állapota nem kielégítő? – Az Apgar-érték megállapításához nem kell neonatológus. Ha előre láthatóan szükség van neonatológusra, a szülés nem zajlik otthon. A független bábák tárgyi, személyi feltételeiket úgy alakítják, hogy alapvetően komplikációmentesnek ígérkező várandósságokat és szüléseket kísérhessenek, és ha komplikáció merül fel akármelyik szakaszban, azt felismerik, és a probléma elhárítását megkezdik, közben pedig szükség esetén konzultációt kérnek, vizsgálatra, szakorvoshoz küldik a várandóst, vagy akár újraélesztéshez kezdenek, és közben mentőt hívnak, a szállítást intézik, amire éppen szükség van. – Szülés, születés során előfordulhatnak sürgős ellátást igénylő életveszélyes esetek, amikor a kifogástalan CTG mellett igen rossz állapotú újszülött jön a világra, vagy az anyánál alakul ki atóniás vérzés. Otthon szülés során hogyan lehet ellátni ilyen eseteket? – Az alapelv ugyanaz. Megkezdjük a szükséges ellátást és közben a szállítást intézzük, mentőt hívunk. Szerencsére, bármennyire is kriminalizálják az otthon szülést, ezek a vészhelyzetek otthoni körülmények között jelentősen ritkábban alakulnak ki, mint intézeti körülmények között. A születésházak és az otthon szülések jó statisztikája abból adódik, hogy semmiféle rutinbeavatkozást nem végzünk. Minden beavatkozásnak, még a legkisebbnek is, van akár kicsi, akár nagy kockázata, de van kockázata. Ha nem végzünk beavatkozást, amikor a folyamat magától is lezajlana, beavatkozás nélkül, akkor azt az akármilyen kicsi kockázatot se visszük be a folyamatba. – A szülőotthonok statisztikája köztes állapotot tükröz? – A szülőotthonoknak azért volt annyira rossz a statisztikájuk, azért kellett bezárni azokat, mert ott az orvosi modell szerint dolgoztak, intézeti háttér nélkül. Sokszor elvégeztek valamilyen apró kis beavatkozást (például burokrepesztést), ami maga után vonta a következő beavatkozást, az a következőt – mint egy dominó, egyik követte a másikat. A műtéti háttér viszont nem volt meg. – Ön szerint mi volna az optimális ellátási modell? – Ha olyan szülész-nőgyógyászok fognak otthon szüléshez járni, akik a bábai modellt követik, az nagyon jó lesz. Csak hát félő, hogy egyetlen szülész-nőgyógyász szakorvosnak sincs esetenként – mondjunk keveset! – négy órája, plusz három óra, amit előír a rendelet 2011. április elsejétől – ennyit kell majd szülés után a gyermekágyassal tölteni a szüléskísérőnek egy-egy szülésnél. És hát luxus is őket erre használni, nem az ő dolguk. Az ő dolguk nélkülözhetetlen a biztonságos otthon szüléshez: bármikor igénybe vehető, emberséges, magas színvonalú intézeti háttér biztosítása lenne az ő feladatuk, karöltve a bábákkal, egyenrangú szereplőkként, nem pedig alá- és fölérendelt hierarchiában. – Azokban az országokban, ahol lehetőség van otthon szülésre, nagyon szigorú kritériumok alapján választják ki azokat az alanyokat, akik erre alkalmasak. Személyi, tárgyi feltételek, szükség esetén a kórházba szállítás rendszere és annak feltételei. A feltételrendszer szigorúságát jelzi, hogy például Hollandiában, ahol a leggyakoribb az otthon szülés, a tengerparthoz közeli körzetben az egyik otthon szülést végző csoport nyáron nem vállal segédkezést, mert a nyári turistaforgalom miatt a kórház elérhetősége sürgős esetben több mint tizenöt perc. Mit gondol erről? Megoldható-e ez egyáltalán Magyarországon? – A hollandiai példa talán, ha van is igazságalapja, egyedi példa lehet, semmiképp nem gondolom, hogy szabadna általánosítani. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy ez nem igaz. Éppen úgy nem igaz, mint ahogyan az sem, hogy Hollandiában az otthon szülésnél mentő áll a ház előtt. Magyarországon 21 éven át többé-kevésbé megoldott volt az otthon szülés kérdése, ha hagyták dolgozni a bábákat háborítatlanul. Most nem megoldott, és félek, hogy a kérdésben tapasztalatlan jogalkotók többnyire nem életszerű, mi több, veszélyes helyzeteket idéznek elő azzal, hogy újra fel akarják találni a spanyolviaszt ahelyett, hogy a német alapokon nyugvó szülész-nőgyógyász rendszerünkbe egyszerűen beépítenék a német alapokon nyugvó, beleillő német bábarendszert a maga meglévő tapasztalataival. – A magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium évekkel ezelőtt már kidolgozta az otthon szülés szabályait. Mi a meglátása erről a protokollról? – A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium a szülészek és nőgyógyászok protokollját tudja kidolgozni, a bábákét nem. Ahhoz bábakollégium kell. Ami, ha az otthon szülés „legalizálását” komolyan gondolja bárki odafönn, hamarosan meg is alakul. – Az elmúlt hetekben megindult az otthon szülés rendszerének szabályozása. Ennek végén, Magyarországon is engedélyezett lesz az otthon szülés. Ön milyen várakozásokkal tekint az otthon szülés legalizálása elé? – Az otthon szülést nem kell legalizálni, az legális. A bábák munkáját kellett volna legalizálni, szabályokat hozni arra vonatkozóan, hogy milyen iskola, milyen gyakorlat teszi lehetővé, hogy független, felelősségteljes bábák és független, felelősségteljes anyák eldönthessék, hogy a nekik legfontosabb szempont – ami egyébként, reményeim szerint, mindenki által elfogadott és minden szülés körül dolgozó szakember, szülésznő, kórházi bába, független bába, szülész-nőgyógyász, védőnő stb. számára ugyanaz –, azaz az anya és az újszülött testi-lelki egészségmegőrzése a lehető legteljesebben megvalósuljon. A most készülő rendeleten azt látom, hogy átitatja az a nézet, hogy az otthon szülés felelőtlen anyák felelőtlen döntése, amiben felelőtlen bábák akarnak segédkezni, a szabályoknak meg kell védeni az újszülöttet tőlük. És a másik, ami áthatja a rendeletet, az úri huncutság. Ahelyett, hogy az otthon szülés alapellátásként lenne kezelve, csak azok számára lesz a rendelet életbe lépésétől kezdve elérhető, akiknek pénzük van. Ez eddig nem így volt… -LAM, elitmed.hu Minden jog fenntartva Kapcsolódó anyagok: » A kormány elfogadta az intézeten kívüli szülésről szóló rendeletet

A ma elfogadott kormányrendelet nem szűkíti le az otthonszülés fogalmára az ellátást, hanem lehetőséget ad úgynevezett születésházak létrehozására is, de szigorúan előírja a tárgyi és higiénés követelményeket, pontosan meghatározza a kizáró okokat, a váratlan helyzetekben szükséges intézkedéseket, továbbá az ezzel összefüggő személyi felelősséget...

Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyászt a Szent Imre kórházban futó otthonszülés a kórházban" című projekt eredményeiről, az alternatív szülés mikéntjéről, illetve az otthonszüléspolitikai és financiális oldalairól kérdeztük.

Prof.Dr. Tóth Zoltánt, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnökét az otthon szülés kapcsán a családközpontú szülészeti ellátás fogalmáról kérdeztük.

Interjú dr. Szebik Imre bioetikussal, a SOTE Magatartástudományi Intézet munkatársával az otthonszülés körüli vitáról

Az otthonszülésről kérdeztük dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzort,a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium tagját.

„Ez a vita tulajdonképpen nem is az otthonszülésről szól, hanem általában a szülés körülményeiről és a szülés feltételrendszerének szabályozásáról.” - szögezte le dr. Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős szakállamtitkára az első otthonszülés témakörében tartott szakmai egyeztetést követő sajtótájékoztatón.

Interview with Prof.Lesley Page about regulation of the midwifery service in the World and in Hungary...