A kommunikációs készség manapság szerves és lényeges része az orvosképzésnek. Minden most képzett orvostanhallgató képzése kiterjed arra, hogy „hogyan közöljünk rossz híreket”, vagy „hogyan kommunikáljunk egy gyerekkel” – többek szerint a szakmai tények megtanulásának a rovására. A medicina azonban egy állandóan fejlődő diszciplína: az orvos-központú, paternalista megközelítéstől, az irányelvek által vezérelt, bizonyítékokon alapuló diagnózisig és terápiáig. A krónikus betegségek, és társulásuk egyre gyakoribb előfordulása, az önellátás hangsúlyossá válása, valamint az, hogy a betegek könnyen jutnak információhoz, mind azt jelenti, hogy a jövőbeni siker az orvos-beteg, orvos-gondozó közös megértésen, bizalmon, és empátián alapuló kapcsolatán fog múlni. Az orvosok jól ismerik azokat a betegeket, vagy hozzátartozóikat, akik kérdések özönével bombázzák őket. A konzultációkra rendelkezésre álló kevés idő mellett könnyen válhatunk ilyenkor ingerültté, a nélkül, hogy megértenénk ennek a viselkedésnek a motivációját. Anthony Back és munkatársai felhívják a figyelmet arra, hogy nagyon ritkán használjuk a leghatékonyabb kommunikációs eszközt – a dicséretet. Azzal érvelnek, hogy a dicséret olyan utat nyithat a beszélgetésben, amely lehetővé teszi a páciens, vagy a gondozó emocionális állapotának mélyebb megismerését. A családtagokkal való kommunikáció különösen fontos a gyermekgyógyászatban. Ugyanakkor az orvosképzésben a hangsúlyt a gyerekekkel való kommunikációra helyezik - amely önmagában is nehéz és a korosztálytól függő –, a szülőkkel való beszélgetés általában kölcsönös információcserére koncentrál. Azok a szülők, akiknek gyerekénél súlyos betegséget diagnosztizáltak, gyakran irritáló, emocionális válaszokat adnak. Bár a gyermekgyógyászoknak gyakorlata van abban, hogy empátiával kezeljék az ilyen válaszokat, sok orvos tart a túl aggódó, agresszív szülőktől, és a tények mögé bújás könnyebb menekülési útját választja. A hiányzó elem ilyenkor a szülő dicsérete a gyermek betegségének folyamán tanúsított magatartása miatt, ami a gyerekgyógyász – szülő kapcsolatot a szakmairól emberivé emelheti. Forrás: HJO.hu Eredeti Közlemény: The Lancet, Volume 376, Issue 9744, Page 846, 11 September 2010