A műszerezettség javítása és a személyi állomány fejlesztése a legsürgetőbben megoldandó feladat. Előbbire egy uniós pályázat keretében mind a 21 perinatális intenzív centrumban lehetőség van, több milliárdos keret áll rendelkezésre. Felhasználásával lecseréljük az öt évnél idősebb összes inkubátort, lélegeztetőgépet, monitort, infúziós pumpát. De ezzel nem oldódik meg a szakember ellátottság. Ez a terület speciális nővéri és orvosi szaktudást igényel– mondta dr. Ertl Tibor a szakmai kollégium neonatológia tagozatvezetője. - Hogyan látja szakmája helyzetét? Az első ízben kapott önálló tagozatot a neonatológia. Eddig a gyermekgyógyászati szakmai kollégiumon keresztül intéztük szakmai teendőinket, de most önállósodtunk, ami szakmai előrelépést jelent. Magyarországon a csecsemőhalálozás folyamatosan javuló tendenciát mutat. Ez köszönhető az 1970-es évek végén létrehozott perinatális intenzív centrum (PIC) hálózatnak. Kezdetben 8 központ működött az országban, ma 21 – ismertette dr. Ertl Tibor, a Pécsi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi tanára. - Tudni kell, hogy az 1500 gramm alatt született újszülöttek aránya minden országban kb.1,5 százaléka az összes szülésszámnak. Ha a hazai 100000 szülésre számoljuk évente (sajnos már nincs ennyi, csak a példa kedvéért számoljunk ennyivel), akkor 1500 olyan gyermek születik évente, akiknek súlya nem éri el az 1500 grammot. Életben maradásuk esélye 80 százalék feletti. Szakmánk speciális terület, ahol koncentrálódik a megfelelő műszerezettség és a szaktudás. Segíti a koraszülöttek életben maradását, hogy a szülészeti szakkollégium is kiemelten kezeli, hogy a szülészeti és az újszülött ellátás minden órában rendelkezésre álljon a 21 centrumban. A 32-34. terhességi hét alatti szülések a legtöbb esetben a kiemelt központokban történnek. A szaktudás és műszerezettség koncentrációra törekvő szervezés biztosítása mellett az új terápiás eszközök megjelenése is javítja a túlélési esélyt. Továbbá az új gyógyítási eljárások elterjedése - mint az anya szteroid kezelése -, megelőzi a koraszülöttek respiratorikus stressz szindrómájának kialakulását, és a koraszülöttek magas frekvenciájú lélegeztetése, surfactant kezelése is javítja túlélésük esélyét.

Ertl Tibor

- Melyek a legsürgetőbben megoldandó feladatok? A műszerezettség és a személyi állomány javítása. Előbbire egy uniós pályázat keretében mind a 21 centrumban lehetőség van, több milliárdos keret áll rendelkezésre műszerbeszerzésre. Felhasználásával lecseréljük az összes öt évnél idősebb inkubátort, lélegeztetőgépet, monitort, figyelő rendszert, infúziós pumpát. De ezzel nem oldódik meg a szakember ellátottság. Ez a terület speciális nővéri és orvosi szaktudást igényel. A nővérek túlterheltek, több beteget kell ellátniuk, mint amennyit az Európai Unió javasol. A nyugati intézetekben 2-4 intenzív ápolást igénylő beteget lát el 1 nővér, nálunk ennek a dupláját. Az orvoshiány egyik oka szintén a speciális terület, mert a neonatológiai szakképesítés a gyermekgyógyászati szakvizsga után két éves képzést követően szerezhető meg. A készség szintű tudást pedig folyamatos gyakorlással kell szinten tartani (pl. intubálás, reszuszcitáció). A bérkérdés a másik ok, ami sem nővér, sem orvos szinten nem honorálja a speciális munkát, az állandó készenlétet, melyet a társadalom és a szakma elvár tőlünk, az egészségügyi ellátáson belül a bérek nem differenciáltak a specializáció fokával arányosan. - A Semmelweis Tervben hogyan érvényesítik szakmai elképzeléseiket? A betegellátás a Semmelweis Tervben térségi formában szerveződik, mely felöleli a 21 PIC centrumot is. Megfelelő az ország területi ellátottsága PIC centrumok tekintetében és nincsenek ordító területi különbségek. Nekünk is meg kellett határozni a progresszivitási szinteket és megvalósításra vár tervünk, a IV. progresszivitási szint bevezetése. Azaz ahol a legmagasabb szintű progresszivitási szint kialakul, ott biztosítani kell a társszakmák jelenlétét. Esetünkben a neonatológiai ellátás mellett pl. az újszülött sebészetet, a kardiológiai, a genetikai hátteret, szemészeti és idegsebészeti műtétek elvégzésének lehetőségét. Ezek nagyrészt megoldottak az egyetemi klinikákon. Kérdés, hogy olyan központokban, mint például Győr, Miskolc, ahol ezek a feltételek csak részben adottak, hogyan fogják a hiányzó feltételeket fejleszteni? Például gyermek szívsebészet és angiológia Szegeden és Budapesten működött eddig és elegendő volt, ezért nem lenne célszerű másutt is kialakítani szívsebészeti centrumot. Továbbá idegsebészeti beavatkozásokhoz sem adottak a feltételek mindenütt. Meg kell határozni, hogy mely városokban kell ezeket fejleszteni. - Milyen munkát tervez a tagozat és a tanács tagjaival? Évtizedek óta jól ismerjük egymást a Magyar Perinatológiai Társaságból, eddig is megbeszéltük a tennivalókat a tanáccsal, a tagozat három tagja pedig harmonikusan együttműködik. - Még mindig aktuális az otthonszülés kérdése. Mi erről a véleménye? Egyik érvem ellene az, hogy a saját praxisomból is tudom, hogy a szülések 10 százalékában szükség van valamilyen beavatkozásra annak érdekében, hogy zavartalan legyen az adaptáció. Vannak esetek, amikor semmi, de semmi jel nem utalt zavarra, mégis az újszülött világra jövetele után 1-2 perc állt a rendelkezésemre, hogy eldöntsem, milyen beavatkozást válasszak maradandó károsodása megelőzésére. Ez otthonszülésnél nehezen biztosítható, bár ez idei évtől rendelet szabályozza a feltételeket. A másik érvem külföldi példán alapul. Például Hollandiában az anyák egyharmada, akiknél szintén minden rendben van a terhesség alatt, kórházban fejezi be az otthonszülést. Harmadik érvemmel két tanulmányt idézek.

Az eredmények szerint otthonszülésnél 27-szer gyakoribb az oxigénhiányos állapot előfordulása, és 3-szor több újszülött halt meg a kórházban születettekhez viszonyítva. Tehát az a véleményem, hogy nem csak az anya, hanem az újszülött érdekét is képviselni kell és utóbbiról kevesebb szó esik. - Kérem, ismertese szakmai életrajzát! 1975-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1976-óta Pécsett, a Szülészeti Klinikán dolgozom. Gyermekgyógyászatból 1980-ben, neonatológiából 1983-ban szereztem szakképesítést. Kandidátusi fokozatot 1990-ben, az MTA doktori fokozatát 2001-ben szereztem. Végigjártam a ranglétrát, szerencsés vagyok, mert viszonylag fiatalon kineveztek professzornak. Szakmai munkánk elismerésének is tekinthető, hogy a múlt évtől Neonatológiai Tanszékként működünk a Szülészeti Klinikán belül. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a klinikán elhivatott, elkötelezett szakember gárdával és nagyszerű nővérekkel, igényes szakorvosokkal folyik a munka. Kilencen vagyunk az osztályon orvosok, mindenki szakorvos, kettő kivételével mindenki neonatológus is egyben, három kolléganőm tudományos minősítésért szerzett, de nem jellemző, hogy ilyen sok orvos és kvalifikált szakember legyen egy PIC-ben. Emellett a PTE ÁOK dékánhelyettese vagyok, a szakképzés és továbbképzés felelőse, 2010-től a MOTESZ elnöke és számos bizottság tagja (OTKA zsűri, Doktori Bizottság, ESZTT, ETT ISZT, hogy csak a legfontosabbakat említsem). - Mondana néhány szót családjáról, hobbijáról! Feleségem orvos, az Anatómiai Intézet egyetemi docense, angol, német és magyar nyelven tart előadásokat, gyakorlatokat. Két fiunk van, egyikük a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett angol szakon, másikuk a Külkereskedelmi Főiskola Nemzetközi Kommunikáció Szakán. Van egy három hónapos unokánk, Noémi. A számos szakmai szervezeti elfoglaltságom sok felkészülést és utazást igényel, ezért kevés időm marad hobbira. De mégis van kedves időtöltésem, szívesen nyaralok a nagy baráti társaságunkkal a Balatonon. A kellemes társasági élet mellett rendszeresen olvasom az autós újságokat, ugyanis nagyon érdekelnek ezek a járművek. 2011. 07. 06. eLitMed; Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: Megharmadolódott a csecsemőhalálozás - Interjú dr. Balla Györggyel

Nincs szakember, aki dolgozzon! - Interjú dr. Demeter Jánossal

Növekszik az életben maradt koraszülöttek száma

Szabályozzák az otthonszülést