August von Wassermann német orvos 1866 februárjában Bambergben és Berlinben hunyt el 1925 március 16-án. 1898-ban lett Berlinben egyetemi tanár. 1913-tól a dahlemi Vilmos császár kísérleti gyógyintézet igazgatója volt. 1906-ban találta fel a szifilisz-szérumot, és dolgozta ki e régóta pusztító betegség felismerésének módszereit. Veszedelmes járvány Az 1490-es években alakult ki Európában az a veszedelmes járvány, amely csakhamar több országra kiterjedt; a betegség szexuális úton terjedt és halálos kimenetelű volt. Az orvosok értetlenül álltak előtte, hiszen Galénosz nem említette az ijesztő kórt. A korabeli megoldás a prostituáltak és a kór terjesztőinek vélt idegenek száműzése volt. Később a lepra elleni szereket vetették be, majd keleti példa nyomán a szifiliszt évszázadokon keresztül higannyal kezelték (kenőcsök, tabletták vagy gőzfürdők formájában). Az elkövetkezendő időkben az Amerikából való növények főzeteiben látták a megváltó erőt. A betegség elleni védekezés szándéka tette közkeletű eszközzé a későbbiekben az óvszert. Girolamo Fracastro így foglalta össze a kórra vonatkozó legfontosabb ismereteket: „Bámulatos vala, hogy ha fogant immár e ragadvány, Négyszer telt a hold és ismét elfogya négyszer, Míg a baj biztos jeleit felszínre vetette. [...] Eltűnt a szemiből az előbb vidám elevenség Arcáról a pír és homloka rózsaderűje. Nemzőszervén nyilvánula baj először S ép környék, lágyék lassan-lassan lemaródik. A kórság jele most mindinkább szembeszökő lesz. [...] A testhő, amely éjjel bensőnkbe törekszik, A külső részről elszállván s nem melegítvén A tunya nedvekkel teli végtagokat: ízületben Kar, váll s lábszárban kínoknak kínja nyilallik. [...] A fertő a test valamennyi erében bejutván S megrontva minden nyirkunk, megrontva leendő Táplálékunk is, lassan felszínre kerültek A betegült részek, kórt és épet szétkülönítvén A természeterő, a test sűrű anyagában Lomhán és tapadón hömpölyögteti a súly iszapját, Majd ocsmány ótvar borítá a testet egészen A mell undok lett, a beteg arc eltorzula tőle Később új alakok jöttek, tüszők tele gennyel. [...] A test nyomorult módon pusztítja: nem egyszer A hústól fosztott tagokat, kérges csúnya csontot S tátongó szájat láttam rútul kirepedve. [...] Élete szép tavaszán, szép ifjúság múlásán Sóhajtozva s borús szemmel torz testire nézve Jajgat sok nyavalyás: mi kegyetlen az Isten iránta.” A 19. század során inkább a kálium-jodidot alkalmazták, de még ez sem hozott igazi eredményt. Egyszerűen nem volt semmilyen valóban hatékony kezelés, egyébként az alapkezelések alapjait német tudósok teremtették meg a 20. század elején. Fritz Schaudinn 1905-ben felfedezte a szifilisz kórokozóját, a treponema pallidum baktériumot. Egy évvel később, 1906-ban August von Wassermann kidolgozta azt a vizsgálatot, amelyet aztán róla neveztek el. Ez a "Wassermann-teszt" lehetővé tette a szifiliszes fertőzés korai felismerését. A róla elnevezett vérreakció-vizsgálat segítségével a lappangó vérbajt is ki lehet mutatni. A Wassermann-reakció lényege, hogy míg a birkavér ellen immunizált állat vérsavója a birkasejteket feloldja, ez elmarad, ha a keverékhez szifiliszes ember vérsavóját adják. Egészséges ember vérsavója a sejtoldódást nem gátolja. Főbb művei: Allgemeine Einleitung zur Lehre von den Infektionskrankheiten (1901, a Handb. der praktischen Medizin); Haemolysine, Zytoxine und Praecipitine (1910); Zwei Jahre Salvarsantherapie (1912). Egyik szerkesztője volt a handbuch der pathogenen Mikroorganismen folyóiratnak. A betegség további kezelésében 1910-ben született meg a nagy áttörés, mikoris Paul Ehrlich német kutató-orvos és japán asszisztense, Sachahiro Hata több száz próbálkozás után megtalálta az első hatékony gyógyszert, a "Salvarsan"-nak nevezett arzénos keveréket. Később Ehrlich (aki immunológiai munkásságáért már 1908-ban megkapta az orvosi Nobel-díjat) kidolgozta ennek javított változatát, a "Neosalvarsan"-t. Hamarosan széles körben a szifilisz legyőzőjeként ünnepelték. Voltaképpen azonban az évezredes nyavalyára csak a 20. század közepén a Fleming által feltalált penicillin hozott gyógyerejű megoldást. NZS 2013. 02.22.